2. rész

2. rész

*Barby*

A szobámban ültem és zenét hallgattam, amikor Christian lépett be.

- Barby, 20 perc múlva meg kell jelennetek Bernie kamionjába, ne késsetek, és szedd össze Sebet is, ott találkozunk

- Rendben, de nem én vagyok Vettel dajkája, muszáj nekem mindig őt keresni

- Barby....

- Jó, jó, értem, megyek már - húztam el a számat. 

Felöltöztem normálisan, (a normális nálam azt jelent, hogy egy csapat top és egy rövid naci) és elindultam megkeresni drága jó csapattársamat. Bementem az étkezőbe, ott nem volt, átmentem a mérnöki részlegre, ott sem volt, végül a bokszában kötöttem ki, de még ott sem látták, remek, hol a fenében van?? Épp velem szembe jött Rocky a mérnöke:

- Rocky, Vettel? - kérdeztem tőle 

- A szobájában van - mosolygott rám a francia, tényleg, ott még meg se néztem.

Elindultam tehát a szobába. Bekopogtam, de senki nem válaszolt, bekopogtam újra, de ismét semmi. Fogtam magam és bementem. Sebastian ott feküdt az ágyon boxerbe és zenét hallgatott. Valamin nagyon gondolkodott, majd rám emelte a tekintetét, és gyorsan magára húzta a takarót:
- Barby, te, nem tudsz kopogni? - kérdezte zavart és emelt hangon

- Na jó, ehhez most nincs kedvem. Egy, én kopogtam, kettő arról nem tehetek, hogy süket vagy, három öltözz fel, négy siess Christian szólt, hogy jelenésünk van Bernie-nél. 

Bólintott, majd én kimentem és az ajtó előtt megvártam. Viszonylag normálisan öltözött fel, közben befutott Christian is és együtt mentünk a kamion felé. 

- Mondd csak, muszáj ez a szemüveg? - kérdeztem meg csapattársam

- Most mi bajod ezzel, szerintem jó.- értetlenkedett

- Gyerekek, ne most! - intett rendre minket a főnök. 

Beléptünk az ajtón, már jó sokan ott voltak a pilóták közül. Üdvözöltük egymást. 5 perc sem telt bele, már mindenki ott volt, amikor Jean lépett be egy kedvesnek látszó lánnyal. Szegény eléggé megvolt szeppenve, de  a lépéseiben elhivatottságot véltem felfedezni. Jean köszöntött minket és rendbe vágta  a társaságot, bár engem ismét csak a másik nembe sorolt, jellemző. Majd ha szakállt növesztek, akkor mondhatja, hogy fiúk, de egyet tudok ezt nem hagyom annyiban, ezért büntetés jár. Miután szóvá tettem nemi hovatartozásom Jean bemutatta a hölgyet. Tehát ő Mia Salvatore a pszichológus. Kedvesnek tűnik, és személy szerint én jó ötletnek tartom ezt. De, ahogy észrevettem csak én vagyok így. A Ferrarisok jelenetet rendeztek,  Felipe elrohant még Fernando ölni tudott volna a szemével, szegény Mia. Bernie persze parancsot adott és ha ő valamit parancsol annak úgy kell lennie, majd feloszlatta az ülést.  Sebastiannal persze megint összekaptunk, ő Felipével értett egyet, férfiak. Mia látta jelenetet, majd amikor kitomboltuk magunkat, ő el ment Jenshez beszélgetni, én meg Miához mentem.

- Szia, én Barbara Meier vagyok, üdv a száguldó cirkuszban - nyújtottam kezet

- Szia, én Mia Salvatore vagyok - fogadta el 

- Bocsánatot szeretnék kérni a többiek miatt. Nem tudom miért ilyen begyöpösödött bolondok. 

- Nem neked kell bocsánatot kérni - mosolygott rám kedvesen, de láttam, hogy bántja a dolog.

- A Ferrarisokkal ne törődj, jó fej srácok, csak egy kicsit régimódiak, majd megbékélnek - próbáltam biztatni

- Köszönöm - mosolygott kedvesen - Kérdezhetek valamit? 

- Persze 

- Te és Sebastian mindig.... szóval ti mindig veszekedtek? 

- Hát.... - mire válaszoltam volna Sebastian hangját hallottam meg

- Barby, jössz este? - kérdezte nevetve

- Igen - mondtam neki, majd eszembe jutott valami, és Miához fordultam

- Mondd csak, van programod estére? 

- Nincs - mondta meglepődve

- Remek - lelkesültem fel - Akkor gyere velem, tudod szoktunk szervezni mi pilóták este egy kis összejövetelt, nekem sokat segítettek ezek, amikor idekerültem, szerintem neked is a hasznodra válna. Minden pilóta ott lesz, és könnyebb, ha kötetlenül kezdünk - újságoltam az ötletem

- Ez remek lenne - lelkesült fel ő is...