* Mia *
Az irodámban töprengtem a dolgokon. Vajon helyesen cselekedtem, ekkor észrevettem, hogy Seb betoppan az irodámba. Megijesztett az arckifejése, sok jót nem tudtam levonni belőle. Akkor mielőtt még megszólalhattam volna, elkezdett egy monológot, nyúltam magam mellé és csak tapogattam, hát persze, az új szemüveg a szállodában maradt. Seb pedig csak mondta és mondta. Hogy mennyire fontos neki Barby és hogy már sok mindent megbánt vele kapcsolatban, de képtelen lenne őt elengedni, még akkor is ha néha úgy érzi, jobb lenne ha nem is ismerné. Egyszer csak nagy csönd állt be.
- Miért van ez? Mi ez az érzés Mia?
Mosolyogtam. Erre ő fancsali képet vágott.
- Most mi olyan vicces? Idejövök kiöntöm neked az a szívem te meg kiröhögsz? Talán Fernandonak van igaza.. – felpattant és az ajtóhoz ment.
- Seb, várj. Én nem azért.. Már régóta látom rajtad, te szerelmes vagy.
- Micsoda? Nem az nem lehet, én már voltam szerelmes és az nem ilyen volt.
- Vagy pont, hogy nem voltál még és ezért nem ismered fel, hogy ez az.
- Gondolod? – kérdezte visszafogodtan.
- Nem gondolom, tudom.
- Akkor most mit csináljak?
- Mondjuk kezdhetnéd azzal, hogy elmondod neki.
- De ő még hülyének nézne, ő nem szeret engem, most alázkodjak meg.
- Seb, ha tényleg szereted őt őszintén, akkor bármilyen áldozatot megér neked.
Lépteket hallottam, de azt hittem csak képzelődöm, amikor elhallgattak.
- Akkor keressem meg?
- Persze, mondj el neki mindent.
- De mi van ha kinevet?
- Ezt most ugye nem kérdezted komolyan? – néztem rá kicsit morcosan.
- Jójó. Őőőő, összefutottam Fernandoval.
- Hát ez remek, és?
- Azt mondta, hogy te voltál, a te ötleted volt.
- Mi?
- Hát a tegnap.
- Jah az, igen valóban ezt mondtam.
- De miért? Hiszen nem így volt.
- Meg akartalak titeket védeni. Azt hittem Bernieék visszavonják a tiltást de nem így lett. Sajnálom, azt hittem sikerül.
- Miért akartál megvédeni?
- Mert a barátaim vagytok. Nem szeretnék hazudni senkinek, de már évek óta senkim sincsen a nagymamámon kívül. Se kutyám, se macskám, és barátaim sem. Sok ember vesz körül, de egyiket sem ismerem, senkinek nem mondhatom, hogy ugorjunk le egy kávéra, nem mehetek velük moziba és nem ehetünk meg csak heccből egy fagyit. Csak a mami maradt neked, és ha belegondolok, mert egyszer bele kell, ő sem lesz sokáig velem. És akkor végleg magamra maradok. Úgy érzem, mi barátok lettünk Seb, és ha másért nem is csak pusztán az érzésért csináltam
Seb köpni, nyelni nem tudom. Csak nézett rám.
- Köszönöm Mia. – mondta, majd azzal távozott.
Megfordultam, hogy iszom a kávéból amit hoztam, ekkor hallottam kintről: Szevasz Fernando. Úgy rontott be az irodámba, mint valamit bika és tajtékzott a dühtől. Komolyan hátra kellett lépnem kettőt, úgy megijedtem. Mint ha a torreádor szemben állna a legnagyobb, legbőszebb bikával Láttam a szemében a dühöt, éreztem ahogy forr a levegő. Kettő lépést tett felém, majd kiabálni kezdett.
- Te mégis mit képzelsz, mi? Minden lelkiismeret-furdalás nélkül a szemembe hazudsz?
- Fernando, nézd..
- Csak semmi Fernando! Megyek és szólok Bernienek, hogy azonnal benderítsen innen ki.
- Várj már egy kicsit, nem értesz semmit..
- Lehet, de egyet jól tudok hazudtál. Nem csak nekem mindenkinek.
Azzal elrohant. Futottam utána, hogy várjon már egy kicsit, de nem állt meg. Teljesen megveszett.
- Állj már meg az isten szerelmére. Fernando, azonnal állj meg.
- Te csak ne parancsolgass nekem. – majd újra elindult.
Már kint voltunk, rohantam utána. Megláttam Barbyt aki elég furán nézett rám, talán nem értette a helyzetet. Én meg loholtam Fernando után, amikor is elestem. Fernando ekkor már hajlando volt megállni, némi töprengés után pedig elindult felém..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése