33. rész.

* Mia *

Reggeli után Rómába mentünk. Egy belvárosi lakásban laktunk és elég nehéz szívvel léptem be. Francesco bácsi már várt rám. Szegénynek a mami volt az egyetlen barátja. Azt mondta elköltözik az unokáihoz. Beengedtem Barbyékat a lakásba.
- Leszaladok valami kajáért, maradjatok itt nyugodtan.
- Mi? Dehogy is. - Seb.
- De, nyugi. Menni fog.
Fernando már el is tűnt a nappaliban, ami a lakás legnagyobb része volt. Állt a szüleim nagy fényképe előtt ami a falon lógott. Seb és Barby becuccoltak a hálószobámba, ahol Seb az ágyamon megtalált egy papírt. Én megálltam az ajtóban. Seb elkezdte olvasni a papírt:
- Red Bull Racing: Sebastian Vettel & Barbara Meier, Scuderia Ferrari: Fernando Alonso & Felipe Massa..
És így tovább. Igen, azt a papírt találta meg amin az összes pilóta neve volt. Körül nézett és talált egy képet rólam, még kicsi voltam azon a képen, 5 éves. Barby orra alá dugta. Jó volt rájuk nézni, gyönyörű pár voltak. Visszamentem Fernandohoz, furcsa mód még mindig a szüleim képét bámulta. Nem mentem oda hozzá, csak mögötte megálltam.
- Nagyon szép pár. - Fer.
Meglepődtem, hogy tudta mögötte állok, ezért mellé sétáltam.
- Hogy hívták őket? - Fer
- Antonio Salvatore és Fanni Amitrano. - léptem mellé, ő meg magához húzott és átölelt.
- Ők meg ott a nagyszüleid? - mutatott egy kisebb képre.
- Igen. Bár a Salvatore nagyszülőkkel sosem találkoztam ők korán meghaltak. 5 éve Giuseppe nagypapa, és most a mami. - egy könny szalad ki a szememből.
Fernando látta és letörölte.
- Nézz rám, figyelj, minden rendbe jön. Te egy erős nő vagy.
- Igen. Csak tudod egyedül maradtam, még egy macskám sincsen.
- És az RB hadosztag ott bennt? - húzta apró mosolyra a száját.
- Igazad van. Ők itt vannak nekem. És te is.
- Én? - lepődőtt meg.
- Igen, hülyén hangzik, de nem tudom elhinni, hogy utálsz engem, puszta sajnálatból nem lennél itt velem.
- Hát...
Ekkor belépett Seb és Barby, én meg " kiugrottam " Fernando karjai közül.
- Majd mi elmegyünk kajáért, hol az a bolt? - Seb.
- Egy sarokkal lejjebb. - válaszoltam.
- Oké, akkor rohamra fel, Meier kisasszony. - Seb.
- Mindjárt lesz neked olyan kisasszony, na nyomás. Sietünk. - Barby
- Rendben. És Barby..
- Igen Mia?
- Vigyázzatok magatokra.
- Hát persze. - ekkor odajött és megölelt. Majd elindultak. Megkértem Fernandot, hogy segítsen nekem összepakolni a mama cuccait, aztán bezártam az ajtót.
- Már csak azt kell kitalálnom, hogy fogunk aludni. Jó Seb és Barby alszik az ágyamon, én majd alszom a kanapén, te pedig..
- Majd alszom veled.
- Biztos?
- Persze.
Ezek után nagy zsivaly hallatszott kintről.
- Na jön az RB hadosztály. - Fer
Egy picit elmosolyodtam. Fernando és Seb főztek nekünk, mi pedig bent nézegettük a régi képeimet addig is amíg elkészül a kaja.
- Holnap lesz a temetés, szeretnéd, hogy elkísérjünk? - Barby.
- Nem. Úgy értem nem miattatok, csak..
- Jól van, ne szabadkozz, legyen ahogy akarod.
- Köszönöm. Figyelj, ti itt alszotok Sebbel, én meg kint Fernandoval az jó?
- Persze. Várj azt mondtad Fernandoval? - kerekedtek ki Barby szemei.
- Nem tudom máshová fektetni csak a kanapéra. És ő ajánlotta fel.
- Váó.
Ekkor egyszer csak egy "áú"-t hallottunk, de Fernando jelezte semmi komoly, csak Seb egy picit megvágta magát, de jól van. Tovább beszélgettünk, amikor egy kötényben bejött Seb.
- A vacsora tálalva, jöhetnek hölgyeim. Bon Apetit..vagy hogy szokták ezt mondani..