4. rész

4. rész

*Barby*

Miután megbeszéltem Miával a buli részleteit távoztam. Szegény lány, szüksége van arra, hogy most támogassák, és hogy ki álljanak érte, csak is így fogják megbecsülni a Forma 1-ben. Emlékszem, amikor én kerültem ide, én is hasonló cipőben jártam, nekem is segítettek. A segítő pedig nem volt más, mint Sebastian. Ahogy így felidéztem a múltat pont velem jött szembe, már messziről mosolygott:
- Hallo Frau Meier - nevetett egy hatalmasat
- Hé, tudod, hogy ezért ölök, miért kell neked mindig a tűzzel játszani? - kérdeztem tőle színpadiasan
- Mert a tűz meleget ad, és megvilágítja a szívem. - mosolyodott el szelíden
- Hú, csak meg ne égesd magad - néztem rá értetlenül
- Azért az komoly volt, ahogy a Ferrarisok kiakadtak a megbeszélésen - terelte el a témát
- Szerintem túlreagálták, szegény Mia nem tehet semmiről. Felipe meg bizonygatja, hogy ő jól van, ha jól lenne nem így reagálna, Fernando, meg ne játssza itt a spanyol bikát, nem jön át ez senkinek
- Hát Barby nem is, mert a Bikák mi vagyunk - nevetett ki Seb
- Hahaha - vágtam fancsali képet
- Láttam, beszélgettél vele
- Igen, de te nem Jensel beszéltél, nagyon figyelhettél rá - tértem a tárgyra
- Őőőőő..... és mond csak milyen? - faggatózott
- Hát képzeld embert eszik, és a szőke pasikat szereti, azt mondja, hogy ők a legjobb desszertek - nevettem el magam
- Barby! - szólt rám Seb, de a végén ő is nevetett
- Átlagos kedves lány, nagyon jó fej, szerintem jóba leszünk
- Annak örülök - mosolyodott el
- Ja és meghívtam a partyra - böktem oda neki
- Hogy mii?? Barby te megőrültél? - vont kérdőre Seb, és hadonászni kezdet
- Miért is? Talán ő nem ember?? Sokkal tanultabb, mint te vagy én, és ő arra tette fel az életét, hogy másnak segítsen  ez becsülendő. Szüksége van most a barátokra
- De Barby, a többiek nem szeretik.... szóval... érted - dadogott
- Én bírom, és te is ki fogsz mellette állni - jelentettem ki
- Hogy mi??? - lepődött meg Seb
- Most megint mi van?? Tett valamit ellened?? Nem! Megérdemli, hogy így bánj vele?? Nem!
- De Barby,....
- Nincs de Barby - vágtam közben. Hirtelen megpillantottam Miát és intettem neki. Oda indultam hozzá, Seb is lépett, ám hirtelen megtorpant. Szúrósan néztem rá, és szuggeráltam, mire ő ismét felvette a tempót és utánam jött.
- Szia Mia - üdvözöltem
- Szia Barby - köszönt ő is, majd Sebet kezdte szuggerálni. Seb még mindig nem volt hajlandó bemutatkozni, ezért ráléptem a lábára, mire ő felszisszent.
- Sebastian Vettel - nyújtott kezet végül - üdvözöllek itt - mosolygott is
- Mia Salvatore - fogadta el Seb kezét
- Hallottam, hogy te is jössz a bulira, ez remek - mosolygott Seb, na azért.
- Igen, Barby meghívott - mondta. Seb rám mosolygott amit én viszonoztam. Mia furán nézett ránk, nem értette ezt a kis közjátékot, viszont láttam rajta, hogy nyomasztja valami, ezért megpróbáltam lerázni Sebet.
- Mondd csak Seb, nincs valami dolgod? - kérdeztem tőle elég világosan
- De van - nevetett - téged boldogítani.
- Azon kívül? - néztem rá dühösen
- Azon kívül nincs - húzta féloldalas mosolyra az ajkát - tudod, szeretem, ha dühös vagy - nézett rám. Tudtam, hogy csak egy dologgal tudom őt most elküldeni.
- Basi... - mondtam neki édes hangon
- Jaj ne, Barby ne - nézett rám ijedten
- Hozol nekem?? - néztem rá édesen
- Barby nem! - jelentette ki
- Na.... -vettem elő a legédesebb nézésem
- Na jó - adta meg magát.
Mia értetlenül nézett ránk, de intettem neki, hogy majd elmesélem. Most ő jön. Elmondtam neki az észrevételeimet, hogy láttam, hogy a Ferrariból jött ki. Ő elmesélt mindent. Hogy mekkora tuskók voltak a srácok, nem is értem. Próbáltam Miát megnyugtatni, hogy ne is törődjön velük, majd megbékélnek. Majd gyorsan elbúcsúztam és készültem az esti bulira.

***

Smink tökéletes, a hajam szög egyenes, egy enyhén mini ruhát vettem fel, és egy magassarkú cipőt. Minden alkalommal megrendezzük ezeket a bulikat, hogy belerázódjunk  hétvégébe. Ilyenkor minden pilóta eljön és elmeséli mi történt vele. Nagyon jó alkalom az ismerkedésre. Természetesen hű voltam magamhoz és megint késtem úgy 10 percet, de a többiek már megszokták. Ez így Barbys. Amikor beléptem a terembe, már szinte mindenki ott volt, kivéve Miát, látom ő is Barby - szindrómában szenved. (Ezt még Rubens találta ki a folytonos késéseimre) Azonnal az asztalunkat kerestem. Ez már megszokott volt. Mindig ugyanazokkal a személyekkel ültem, névszerint: Jens, Timo, Nico, Jaime és Seb. Amikor leültem már várt a szokásos italom. Jens kezdett el valamit beszélni az új barátnőjéről Dominikáról, amikor is Mia betoppant. Mindenki ránézett, jól választott ruhát. Azonnal intettem neki, hogy jöjjön ide, a srácokat már befenyítettem, hogyha egy rossz szót mondanak, akkor jön Barby haragja. Ők már tudják az milyen. Mia leült és a srácok kedvesen fogadták, jól elbeszélgettünk. Jens felkért táncolni, ilyet még nem tett. Természetesen igent mondtam, de egy szúrós tekintetet éreztem magamon. Seb eléggé dühösen méregetett, nem értettem. Hirtelen betoppant Fernando is és Sebhez sietett, amikor meglátta Miát és dühös lett...