2011. szeptember 22., csütörtök

20. rész

*Barby*

Felkellet hivnom Miát, teljesen tanácstalan voltam.
- Mia, én nem... én nem... - dadogtam
- Barby, mit nem?
- Seb és én... nem...
- Felhívtad? - kérdezte
- Nem tehetem...
- Miért nem?
- Én nem tudom megadni neki a családot... én...
Ekkor hirtelen megszakadt a vonal. Próbáltam újra hívni, de semmi. Vacak telefon, ki kell cserélnem. Van pár napom gondolkodni. Nem megyek ki a futamra, nem fájdítom a szívem azzal, hogy látom, mások hogy vezetnek. Seb érezned kell, hogy veled vagyok...

*Seb*

Úgy döntöttem, hogy otthon töltöm az egy hét szabadságot. Anya nagyon örült nekem, azonnal a kedvencemet főzte, az egész család haza jött az érkezésemre. Nagyon sokat játszottam Fabival, még mindig nem tud lenyomni PS-be. Ahogy a napok teltek, egyre jobban keseredtem el. Hiányzott Barby, és nem éppen kecsegtetően váltunk el. Több, mint egy hónapig nem látom majd, nem fogom kibírni, de időt kell adnom neki, ismerem már. Anya is észrevette a változást, egy darabig nem szólt, de úgy csütörtök felé nem bírta tovább:
- Kisfiam, látom szomorú vagy és bánt valami, kérlek mond el. - fordult hozzám anya
- Szerelmes vagyok - vallottam be
- De, akkor miért nem örülsz? Talán nem szeret? - aggódott anya
- De igen. - hajtottam le a fejem
- Hát akkor?
- Ez bonyolult anya - szomorodtam el
- Meséld el - ült le mellém - Ki az a lány?
- Barby - mondtam ki a nevét borzongva
- A csapattársad? - döbbent le anya, mire én bólintottam. Anya furcsán nézett
- Mi a baj vele? - kérdeztem kíváncsian
- Nézd fiam, Barbara nem hozzád való. Kedves lány meg minden, de nem illetek össze.
- Miért mondod ezt? - akadtam ki teljesen - Én szeretem őt!
- Ez néha kevés - magyarázta anya - És ő, ő mit gondol?
- Azt amit te - hajtottam le a fejem
- Barbara, nem buta nő. Tudod,  ő más típusú, mint te. Nem tartana sokáig.
- De nekem ő a mindenem anya, én nem tudok lélegezni nélküle - fakadtam ki - Folyton azt mondja, ő nem lenne jó anya, ő nem tudja nekem megadni a családod, ez badarság! Barby remek anya lenne, érzem és tudom.
- Fiam, te tudod, ha szereted harcolj érte - biztatott végül anya
- De ő nem akarja, fél, fél, hogy egyszer csak otthagyom.
- És jogosan gondolja?
- Nem!! - vágtam rá határozottan
Többet nem beszéltem anyával a dologról. Az a pár nap is gyorsan el telt, és jött a német GP. Fernandoval egyszerre érkeztem és beszélgetni kezdtünk:
- Mi a helyzet Seb, olyan letört vagy - vette észre azonnal
- Fernando, te a barátom vagy, neked elmondom - néztem rá
- Várj, kitalálom - nevetett közbe - köze van egy szőkés hajú nagyszájú lánynak mindenhez, nem tévedek?
- Nem
- Mit tett Barby? - nevetett
- Semmit, vagyis azt, hogy nincs itt - szomorodtam el
- Hiányzik? - kérdezte
- Nagyon, én szeretem őt, szerelmes vagyok - mondtam el neki
- Ezt már régóta sejtettem, amúgy a vak is látja, hogy szereted - lepődtem meg itt, hát ennyire látszik?
- Látszik? - kérdeztem meg
- Nagyon - nevetett - nyugi, rajta is - mosolygott - Barby nem könnyű lány, de neked sikerülni fog megszelídíteni
- Remélem - mosolyodtam el
- Csak küzdj érte - tanácsolta, majd elsietett.
El is felejtettem megkérdezni mi van Miával, na majd Mia válaszol. Brendon jött velem szembe, nagyon furcsa volt őt így látni. Ő nagyon örült Barby eltiltásának. Egy idősödő úriember lépett elém:
- Elnézést, meg tudná mondani merre találom a Red Bull bokszot? - kérdezte
- Persze, én is oda tartok, jöjjön velem - ajánlottam fel
- Én Thomas Meier vagyok - mutatkozott be
- Meier? csak nem...
- Barbara édesapja - vágott közbe
- De Barby...
- Tudom, nem fog részt venni a futamon, ahogy a következőn sem. Megszerettem volna nézni, hol is dolgozik. De legjobban önre voltam kíváncsi Herr Vettel. - Nagyot döbbentem, rám? - Barbara szereti önt, ezért szeretném megkérdezni, hogy mik a szándékai?
- Herr Meier, én szeretem a lányát.
- Biztos ön ebben, Barbara nem könnyű eset, és ha elhagyná, ő azt nem élné túl.
- Biztos vagyok benne. Ismerem Barbyt tudom milyen, minden kis titkát tudom.
-Herr Vettel, én megbízom önben, de ha fájdalmat okoz a lányomnak, akkor megismer -  majd azzal elment.
Barby, akkor biztos szeret, ha az apja is kíváncsi rám. Ezt meg kell vele beszélnem. Mivel ez a hazai futamom, rengeteg rendezvényre jártam, csak este 6-kor értem be Miához a kötelező beszélgetésre:
- Szia Mia, hogy vagy? - kérdeztem tőle
- Jól - válaszolta kedvesen
-Mesélj, mi van veletek Ferrel?...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése