29. rész

A magyar nagydíj után kicsit haza utaztam Rómába a mamihoz, igaz csak egy napot tudtam vele tölteni, mert mennem kellett Maranelloba, mivel közösen indul mindenki. Amikor odaértem Montezemolo úr már várt. Szóval én vagyok az utolsó, remek, már mindenki rám várt, pirosba öltözve. Montezemolo úr átnyújtott egy pólót nekem.
- Tudod a csapatépítés miatt. - Montezemolo
- Persze - mondtam neki, majd gyorsan elszaladtam átvenni a pólót.
- Remekül áll. - ugrott mellém Rob.
- Köszi, mindig is tudtam, hogy jól áll a piros.
Ekkor láttam Fernandot közeledni, de amikor meglátta, hogy Robbal beszélgetek csúnyán néezett rám. Miért is hittem, hogy ezek után kedves lesz velem. Kutyából nem lesz szalonna. Repülővel mentünk Svájcba, hosszú út volt, de odaértünk 2 óra alatt. A szállodában, történt egy kis adminisztrációs hiba és egy fővel kevesebbet számoltak. Persze hogy én voltam aki hiányzott a listáról. Montezemolo gondolkodóba esett.
- Akkor valakinek meg kell osztania a szobáját Miával. - Montezemolo
- Hát nem én leszek, mert a feleségem kinyír. - nevetett Felipe.
- Ilyen alapon senki mellett nem aludhat. - Stefano.
- Dehogynem. - Luca.
Gondolkodtam, hogy mit talált ki az öreg. De amikor kijlenette a megoldást, azt hittem elájulok.
- Fernando. - neki nincs barátnője.
- Mi van? - háborodott fel. - Na nem azt már nem. Bejárok a hülye terápiára mert Bernie kitalálta ezt az okosságot, most meg aludjak vele, hozzám költöztetni nem akarjátok véletlenül?
- Fernando, így döntöttem. Pont. Együtt alszotok és kész. - Luca
- Őőő, nem akarok feszültséget Luca, inkább keresek másik szállodát.
- Nem nem, Fernando szívesen osztja meg veled a szobáját igaz?!
- Ja. - mondta durcásan azzal elkérte a szobánk kulcsát. Egész végig hozzám sem szólt a pakolásnál. Ekkor megcsörrent a telefonom. Barby volt az. Elmondta, hogy Seb ott van és hogy mennek nyaralni. Örülök ennek a dolognak, a szemem sarkából láttam Fernando nem figyel akkor elmondtam, hogy vele kell egy szobában aludnom. Barby ujjongott.
- De morcos.
- Majd elmúlik. - Barby.
- Inkább mennék most nyaralni, mint hogy az ő hisztijeit hallgassam. Komolyan mint egy kétéves.
- Nem volt kötelező velünk jönni. - lépett oda Fer.
- Nem látod, hogy telefonálok, menj arrébb.
Ekkor Sebastian a telefonon keresztül átkiabált Fernandonak.
- Szervusz madárkám! - Seb
- Megsüketülök Sebastian, ne ordíts. - mondtam.
- Milyen madárról hablatyol ez össze? - Fer.
Röhögésben törtem ki.
- Semmi. De most már menj arrébb nem hagysz telefonálni.
- Ó bocsánat. - mondta cinikusan.
Barbyval megbeszéltük, hogy majd együtt is elmegyünk nyaralni. Mármint ő, én, meg Seb. Igaz Seb a háttérben kiabálta, hogy Fernando is jön, de én mondtam, ha háborúba akar menni. Aztán letettem, mert indultak reggelizni. Fernando ekkor látom valami szalagot tett fel az ágyra.
- Ez az én felem, az meg a tied. - mutogatott.
- Kösz nem kell alszom a kanapén, hogy elférj az ágyom.
- Nekem mindegy, ahogy akarod.
Este az egész banda együtt vacsorázott, nagyon jól éreztem magam. akkor Felementünk Fernandoval a szobába.
- Jó én elmegyek fürdeni.
- Előbb én megyek. - Fer.
- Azt hittem szorult beléd némi illem.
- Na idefigyelj te engem ne oktass az illemről.
- Mert mi lesz?
- Mert a folyosón alszol.
- Ennél még az is jobb lenne.
- Én sem örülök, hogy egy számomra utált emberrel kell együtt laknom.
Itt ránéztem, és befejeztem a vitát.
- Jó, menj fürdeni.
- Na, így mindjárt más.
Lefeküdtem a kanapén és betakaróztam. Amikor bejött, átöltözött lekapcsolta a villanyt, egy szó nélkül aludt. Jellemző, még egy jó éjt is nehezére esik. Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Nem kapcsolnád ki? Szeretnék ám aludni. - Fer.
Kis szünetekkel válaszoltam csak, szőrnyű hírt kaptam.
- Tessék. Igen. Micsoda? Nem, az nem lehet. Rendben. Visszahall.
- Leraktad már?? - kérdezte idegesen Fernando.
A mobilomat lehelyeztem az asztalon, nem bírtam visszatartani, egyszerűen sírnom kellett.
- Mi van már megint, most mi a bajod? - Fer.
Csak bámultam magam elé, néztem a sötétet, a lelkembe is sötétség költözött. Csak sírtam és sírtam.
- Nem hallasz??
Fernando felpattant, felnyomta a villanyt, majd odajött hozzám. Ránéztem könnyes szemekkel.
- A mami. Meghalt a mami...