Úgy éreztük Sebbel, hogy nekünk kell lemennünk a boltba, hogy a madárkákat hagyjuk kettesben. Bár be kell valljam, eltévedtünk de ez is Sebi hibája, mert nem jól emlékezett, de viszonylag gyorsan megfordultunk és sikerült kiharcolnom tőle egy nyalókát is. Amikor megvoltak a cuccok, a fiúk neki álltak főzni, hogy ebből mi lesz. Mi a addig fényképeket nézegetünk és Mia mesélt a múltjáról is. Sebi sikeresen megvágta magát, komolyan nem is ő lenne. Majd köténybe beállított és evésre invitált:
- Borzalmas az olasz kiejtésed - nevettem Sebre
- Hát a tied sem jobb - nevetett
- Hülye német - böktem meg
- Jéé, ki mondja - nevetett ismét, majd az ujjára mutatott - Bibis
- Jaj, te - néztem rá édesen , majd megfogta az ujját és adtam rá egy puszit
- Még fáj? - kérdeztem
- Egy picit - nézett rám édesen, majd kapott rá még egy puszit - És itt is - mutatott az arcára, belementem a játékba és oda is kapott puszit - és még itt is mutatott az ajkára, de itt megtréfáltam, ugyanis megcsókoltam, és megharaptam a felső ajkát
- Áúú - ugrott egyet - ez fájt - mondta
- Tudom - nevettem, - megérdemelted.
- Igen?? - kérdezte sunyin
- Igen - vágtam rá, majd a karjaiba kapott és úgy futott le velem a lépcsőn.
Mia utánunk jött le és összenéztek Fernandoval, míg én könyörögtem:
- Sebastian tegyél le - adtam ki a parancsot
- Nem - rázta meg a fejét játékosan
- Tegyél le.
- Nem
- Éhes vagyok. letennéd - szólt most rá Fer
- Nem - nevetett még mindig
- Basi baba tegyél le - néztem rá édesen, majd tátott szájjal le tett és megcsókol - Együnk - húztam az asztalhoz.
Meg kell hagyni, a fiúk remek tésztát csináltak, még repetáztam is amit, nevetéssel nyugtáztak. Kivettek valami filmet, bár olaszul volt és csak Mia meg Fer értette. Mi elég furcsa képeket vághattunk, mert néha el-el nevették magukat. Lassan álmos lettem, Seb vitt fel a szobába, és búcsúzott a többiektől.
- Még mindig meg vagyok lepve, hogy együtt alszanak. - mondtam a meleg takaró alatt
- Én is, bár már ideje volt, mi Ausztrália óta alszunk jóformán együtt - nevetett
- Jó de az más - nevettem
- Végső soron nem - nézett rá
- Aludjunk - ásítottam, majd hajtottam a melkasára a fejem...
*Seb*
Kettő órakor Barbyra keltem fel, azt hittem rémálma van, de meglepődtem.
- 2-es kanyar 3-as fokozat, utána 3-as kanyar 3.fokozatban majd engedve a 4.-ig - mondta felülve.
Nagyot kellett nevetnem, nem tudtam melyik pályán jár a kedvesem, de nem bírtam magammal. Lementem a nappaliba, ahol is a madárkáink felkeltek:
- Seb, te mi az ördögöt csinálsz? - kérdezte fáradtan Fer
- Ezt meg kell néznetek - nevettem, azzal mind a ketten feljöttek
- Barby - suttogtam kedvesemnek, aki megint felült és mondta az adatokat
- A 8-as kanyart 5-be, ez egy elnyújtott balos után a le kell váltani kettesebe.
Fernando is röhögni kezdett. Mia állt és nézett minket mérgesen
- Vajon hol jár? - kérdezte Fer
- Fogalmam sincs - nevettünk össze
- Hm.. talán Silverstone - nevetett
- Nem, ez Montréál - hahotáztunk már
- Nem, Suzuka - mondtuk egyszerre és már fogtuk a hasunk a nevetéstől
Mia odalépett mérgesen Barbyhoz, és keltegetni kezdte. Barby fölébredt, és Mia elmondott neki mindent.
- Ti kőbunkók - reagálta le
- Jaj kicsim - nevettem még mindig - de legalább tiszta köröd volt? - kérdeztem
- Ez nem vicces Vettel - bökte oda, és paplannal együtt elindult
- Hová mész? - ijedtem meg
- Én... én.. nem alszom veled - mondta halkan....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése