51. rész

*Mia*

Barby meghívott magukhoz Milton Keynes-be, én pedig elfogadtam, bár kicsit féltem, hogy Fernando meg fog rám haragudni, hogy Svájcba nem mentem ide meg igen. Mielőtt elindultam, felhívtam és azt mondta nem haragszik és hogy utánam jön majd. Viszonylag rövid idő alatt értem hozzájuk, és Seb már várt rám.
- Üdvözöllek a világomban, a Red Bull világában. - hangzott, akár a reklámban.
- Szia Seb. Hogy vagy?
- Remekül. És te?
- Én is, de menjünk Barby már vár ránk. Ja, Christian azt mondta, elvisz majd téged a gyárba.
- Igen?
- Persze.
Beültünk egy kocsiba és elindultunk Barbyhékhoz. Sokat beszélgettünk, és este Seb főzött. Igen Seb. Azt mondta be fogja bizonyítani, hogy ő tud főzni, mert az csak a nők kényszer képzete, hogy a férfiak nem tudnak.
- De Seb, Fernando is tud főzni. - mondtam neki.
- De az nem számít! - Seb.
- Nem számít? - Barby
- Nem, mert Fernando Ferraris. A Ferrarinál mindenki tud főzni. - Seb
- De dinka vagy. - Barby
Végülis elkészült a kaja, igaz a husi kicsit odasült, de a próbálkozását díjaztam. Másnap reggel, Barby ébresztett, teával.
- Jobban vagy már? - Barby.
- Veled őszinte leszek. Nem vagyok jól. De nem engedhetem meg magamnak, hogy folyton bánkódjak, nekem nem ez a feladatom. Az emberek akiknek segíteni akarok, nem láthatják meg, hogy lelki roncs vagyok. Egyszerűen nem. Mert ez nem lenne igazságos velük szemben. Én nem erre tettem fel az életem.
- De ha bármi van rám számíthatsz, ugye tudod?
- Igen, és ez fordítva is így van. Kevés barátom van, ha egyáltalán azokat is barátnak nevezhetem. De úgy gondolom mi azok vagyunk Az úr nem véletlenül keresztezte az útjainkat. Nekünk küldetésünk van együtt.
Barby megfogta a kezem és azt kérdezte:
- Örökre együtt?
- Azt nem tudhatjuk. De törekedjünk arra, hogy minél több időt együtt legyünk, hiszen az egyedül létnél talán borzalmasabb nincs is.
- Igen tudom. Ismerős érzés.
- De nem vagy egyedül. Itt van neked Sebastian, aki jobban szeret az életénél is és az apád aki bármit megtenne, hogy újra egy jó család legyetek.
- Kip-kop, kopogok. Bejöhetek? - Seb
- Persze. - Mia
- Christian azt üzeni, az üzemi túra mindjárt indul. És hoztam neked egy meglepetést.
- Nekem? - kérdeztem.
- Ki másnak. De csukd be a szemed. - Seb
- És nekem mit hoztál? - Barby
- Neked? Magamat. Elég lesz?
- Tökéletesen.
Becsuktam a szemem, Barby addig kiment a konyhába. Seb elég sokáig időzött, de lépteiből ítélve ő is kimehetett a szobából. Távolról hallottam a hangját amikor bekiabált.
- Kinyithatod! - Seb
Amikor kinyitottam a szemem, ott állt előttem Fernando. Annyira meglepődtem, de rögtön a nyakába ugrottam.
- Hogy értél ilyen gyorsan ide?
- A magángépemmel. Luca elengedett, idézem: " Jól van menj, mert már a rózsaszín köd elvette az eszed "
Ezen nevetnem kellett, nem bírtam ki. Később elmentünk a gyárba, ahova Fernandot Christian mindenféle titoktartási nyilatkozatok aláírásával engedte csak belépni. De valahol érhető. Érdekes dolgokat láttam és sokat beszélgettünk a Red Bull embereivel is. Este a szálloda bárjában töltöttük az estét négyesben.
- Pedig én akartam főzni ma este. - Seb
- Te??? Spongyabob kapitány? - nevetett Fer.
- Tegnap is én főztem.
- Komolyan? És ti azt megettétek?
- Igen meg. - Barby - Bár a hús kicsit odaégett, de a szándék a fontos.
- Végülis igen.
- Fernando nem akarok beleszólni meg semmi, de te a média előtt ezt a kapcsolatot titkolni fogod mi? - Seb
- Igen. Egy ideig biztosan. Nem akarom hogy a magán életemben turkáljanak. Semmi közük hozzá, de igazán.
Hosszas beszélgetés után fáradtan aludtunk el. Örültem, hogy Fer itt van, végre egyszer az életben nem éreztem magam egyedül. Másnap reggel Christian hangos ordibálására lettem figyelmes, gyorsan lementem, megtudni mi a baja.
- Christian mi a baj? - kérdeztem.
- Hát ez. - dobott elém egy adag újságot.
Hamar megértettem idegeségének okát. A média. Sorra jöttek a szalag címek:

" Fernando Alonso a Red Bull-nál "

" Fernando és a bikák szövetsége "

" Alonso Milton Keynes-i gyárlátogatása "

" Sebastian Vettel és Fernando Alonso egy csapatban? "

" Alonso: a szívem egy csapatért dobog. Red Bull? "

" Alonso manipulálja az embereket, a Red Bull-nál folytatja "

" Horner ajánlata Alonsonak."

Fernando akkor lépett be a szobába és ő is nagyon ideges lett ezek láttán. Nem sokkal később megjelent Seb és Barby is...

50. rész

*Barby*

Sebi ijedten rohant be a szobámba. Nagyon ideges volt, és meglepett ahogy az is, hogy Christian van itt.
- Kicsim - hajolt oda Sebi, én megfogtam a kezét.- Minden rendben lesz - suttogta
- Gyerekek öltözzetek, indulunk Keynesbe - adta ki  főnök az utasítást, Sebi azonnal engedelmeskedett
- De, én nem akarok menni - említettem meg
- A lázad már lement 38 fokra - szólt közbe Mia
- Barby, ne most - intett Christian majd mindenkit kiterelt, hogy nyugodtan fel tudjak öltözni. Kint beszélgettek hárman. Elkészültem, Sebi levitte a bőröndöket. Nehezen búcsúztam el Miától.
Nem tudom, hogy kerültem már Keynesbe az odaútra nem emlékszem. Christian persze kihívta az orvost, aki egy csomó gyógyszert felírt. Na csúcs. Seb pedig mindet be is szedette velem.
- Jaj Seb, nem akarom - ellenkeztem már a nap végére
- Nincs apelláta, ebben nem engedek - keményített be
- Utálom a gyógyszereket - zsörtölődtem
- Megfognak gyógyítani - hirtelen elnevette magát
- Mi ilyen vicces? - néztem rá kérdően
- Annyira aranyos vagy ilyenkor is. Még most is zsörtölődsz és mondod a magadét - erre én is elmosolyodtam.
Sebi végig az ágyamnál ült, ott nézett meccset is. Kezdtem jobban lenni, így felhívtam Miát:
- Szia - köszöntem bele
- Barby, hogy vagy? - kérdezte azonnal
- Jobban, Seb tele töm gyógyszerrel - húztam el a számat, amire ő felnevetett
- Jól teszi - helyeselte
- Nagy csönd van. Fernando ? - kérdeztem
- Vissza kellett mennie a csapatépítő tréningre.
- Értem, várj akkor te most egyedül vagy? - döbbentem le
- Igen
- Na, azt már nem engedem. Gyere Keynesbe
- Nem akarok zavarni - mentegetőzött
- Nem zavarnál, már jobban vagyok. És különben is, nem is jártál még itt Milton Keynesbe, szóval jössz.
- Rendben - egyezett bele
- Remek, holnap 15:00-kor jön egy gép. Kiküldöm eléd Sebet.
- És veled ki lesz? - ijedt meg
- Christian, mindig ekkor jön át - nevettünk össze
Sebi aludt, nem akartam felébreszteni, és elmondani a jó hírt, majd ha felébred. Lementem a konyhába ennivalót keresni, amikor is leejtettem egy tányért, ami nagyot szólt
- Remek - mérgelődtem, majd elkezdtem összeszedni a darabkákat.
Ahogy a kukába vittem őket, egy nagyon álmos szőke fejjel találtam szembe magam.
- Sajnálom - hajtottam le a fejem, ő megölelt és megcsókolt. Mire visszatértem a kiürített kukával, Seb várt a egy kis éjszakai evésre.
- Tudom, hogy ezt nem szabadna, de éhes vagy - nevetett - Ennek örülök, mert ez azt jelenti, hogy jobban vagy.
- Köszönöm - suttogtam neki. - Mia holnap érkezik a hármas géppel, és te mész ki elé.
- Rendben - mosolygott, majd visszament aludni
Másnap reggel nagy lelkesedéssel álltam neki takarítani, hiszen vendégünk lesz. Sebi persze nem tartotta jó ötletnek, hogy már rohangálok, de ő is segített. Az ebédet ő főzte. Ebéd után ugrott be Ciaron és elkezdtünk készülni Spára, addig Seb kiment Mia elé....

49. rész

* Mia *

Az este további részében, Barby nagyon rosszul lett. Christian közölte most azonnal hazaviszi őket Sebbel együtt. Nagyon gyorsan távoztak, még elköszönni sem tudtam, de Barby miatt nagyon aggódtam. Közben Fernandot felhívták, hogy a csapatépítésre azért illő lenne visszamenni. Én úgy határoztam, visszamegyek Rómába. Reggel korán keltünk, Fernandot elkísértem a repülőtérre.
- Nem akarlak itt hagyni egyedül. - Fer
- Nem lesz semmi baj, nyugi. Szeretnék veled menni, de még egy csomó papír van amit el kell intéznem és Spara is készülnöm kell.
- Persze megértem, csak hiányozni fogsz.
- Te is nekem. Apropó. A médiával mit fogunk csinálni?
- Nem szeretném ha szimatolnának körülöttünk. Megoldjuk, hogy ne kelljen rólunk tudniuk.
- Úgy gondolod ezt kikerülhetjük?
- Igen. Miért te nem?
- Hát nem is tudom. Te a világon egy olyan ember vagy akit szinte mindenki ismer, folyton a nyomodban vannak, de végülis te vagy Magic Alonso elvarázsolhatod őket. - nevettem.
- Az jó lenne.
Fernandonak lassan mennie kellett. Megfogtuk egymás kezét és csókkal váltunk el.
- Szeretlek. - Fer
Ledöbbentem, hogy ezt mondja nekem. Pár pillanatig nem is válaszoltam, de nem akartam elbizonytalanítani.
- Én is szeretlek. - mondtam határozottan.
Látszott az arcán, hogy kétségbe esett, talán azt gondolta én nem fogom kimondani, de megtettem. Mert így érzem. Mert szeretem. Lassan visszamentem a szállásra és összepakoltam. Kiültem a teraszra, és gondolkodtam. Mindenki elszelelt, olyan hirtelen, fel sem fogtam még igazán. Hiszen nem rég Seb Vettel még salátával dobálózott a konyhában..stb. Sajnáltam, hogy vége, de jöjjön a munka. Visszamentem Rómába, estére értem csak oda. Sok papírmunka várt rám Spa miatt is, meg a mami halála miatt is. Este úgy döntöttem átpakolok mindent, ami a mamié volt az ő szobájába, amit kulcsra zártam. Nagyon rossz volt egyedül, ettől féltem egész életemben, hogy itt foguk ülni és nem lesz senkim sem. Csak szorongtam és ültem az ágyon, már a sírás jött rám megint. Vártam, hogy valaki belép a szobaajtón, de nem jött senki. Az ég adta világon senki. Még egy macskám sincs. Lementem a konyhába, hogy iszok egy pohár vizet, az ablak nyitva volt, ahogy kinéztem láttam a sok fiatalt mennek bulizni. Rómában ilyenkor indul be igazán az élet. Ekkor kopogtatnak. Ajtót nyitok és ki áll ott : Stefano.
- Őőő, szia. Te mit keresel itt? - kérdeztem.
- Hát beszélnék kell veled, Horner hívott, és nem értem, hogy ő hogy tudhatja előbb azt, hogy te együtt vagy az én pilótámmal, mint én
- Mert követi a pilótáit. Most nagyon haragszol?
- De hogy is, én örülök neki. Legalább lesz aki helyre tegye a spanyol csődört. Viszont Rob kicsit letört volt, majd vele beszélj ha tudsz.
- Jó. Mindenképp. De nem jössz be? És hogy találtál ide?
- Fernando irányított telefonon keresztül. És igazából azért jöttem, hogy gyere vissza a tréningre. Már csak 1 nap.
- Stefano, sajnos nem tehetem. Értsd meg kérlek.
- Én megértem, persze. Spaban találkozunk.
- Igen.
Stefano elhagyta a házat, számomra tényleg meglepő, éjjel 11kor beállít se szó, se beszéd. Mindegy. Igazság szerint hiányzik Fernando. Nagyon is. Hogy leszek képes eltitkolni majd az érzéseim a média elől nem tudom. Megint eszembe jutott, a magány. Csak sírtam. Ekkor telefoncsörgésre lettem figyelmes. Barby volt az...

48. rész

*Barby*

Álmomból Sebastian keltett fel.
- Kicsim - jött oda - beszélnünk kell
- Neked is van egy eltitkolt barátnőd? - kérdeztem meg félve
- Nem - simogatta az arcom - beteg vagy, és a Miának és Fernek igaza van, nem lenne jó, hogy ha elkapnám - hajtotta le a fejét
- Igazuk van - adtam meg magam -első a csapat
- Átköltözöm - mondta, majd elkezdte a cuccait pakolni.
Nagyon szomorú lettem, hogy nem lesz mellettem, de tudtam, hogy így a jó. Ő sem nagy kedvel pakolt.
- Jaj, ne nézz így - szorult össze a szíve - Nagyon szeretlek
Oda akart jönni egy utolsó puszira, de eltartottam az arcom, tényleg nem akartam, hogy elkapja.
Bánatosan ment ki, én pedig ismét elaludtam.
Nagy nevetésre keltem egyszer, hallottam, hogy párom nagyon jól érzi magát odalent. Ennek örültem. Nem nagyon sok mindent csináltam, aludtam, vagy a plafont néztem, nagyon unatkoztam. Még Fer sem idegesített fel,  De legjobban Sebi hiányzott. Át akartam nézni az adatokat, Spára, de annyira fájt a szemem, hogy nem bírta a gépem fényét. Remek. Tehát a plafont bámultam és gondolkodni kezdtem. Emlékszem az első versenyemre Ausztráliában, már ott Sebivel mentem mindenhova. Majd Monacora, ahol landoltam a medencébe, az RB bulikra a tiszteletére, és arra a percre amikor bevallotta, hogy szeret. Egyszer csak Mia lépett be:
- Szia, hát te? - kérdezte
- Már régóta fent vagyok - mosolyogtam
- És mit csinálsz?
- Többnyire unatkozom - nevettem ki magam
- Képzeld a fiúk csatateret csináltak a konyhából - nevetett Mia
- Szóval az volt az a nagy nevetgélés - mosolyogtam halványan
- Felébredtél rá? - csodálkozott
- Igen, de visszaaludtam
- Éhes vagy? - kérdezte kedvesen
- Nem - ráztam meg a fejem
- Ahogy akarod - majd azzal kiment, látta rajtam, hogy most nem vagyok a toppon
Tényleg nem voltam a toppon. Szörnyen nézhettem ki. Ha Sebi így látni, tuti elfutna örökre. Ismét nevetést hallottam lentről.- De jó nekik - sóhajtottam. - Majd ismét neki álltam aludni.
Este nagyon rosszul voltam. Mia rontott be hozzám, majd egy lázmérővel jött be Fernando.
- 40 fokos - mondta Mia, azonnal le kell vinni - Hozz hideg vizet és valami kendőt - Fernando azzal elment
Ránéztem Miára, majd az ajtót kezdte el nézni. Mia azonnal rájött, hogy várok valakit, de nem szólt. Közben megjött Fernando is, és Mia elkészítette a borogatást, majd a homlokomra tette a kendőt:
- Fel kellene hívnunk Hornert, talán még itt van - javasolta Fer
- Ez jó ötlet - helyeselte Mia, majd Fer tárcsázni kezdte.
Seb ezalatt nem volt sehol, biztos aludt a másik szobában. Fer tudatta Miával, hogy Christian mindjárt itt lesz. 30 perc múlva tényleg itt volt:
- Mi történt - kérdezte Fernandotól
- Barby nagyon csúnyán megfázott, mert felelőtlen volt
- Az nem lep meg - legyintett - És Seb?
- Alszik - vont vállat Fer
- Külön? - lepődött meg a főnök
- Igen, jobbnak láttuk, hogyha csak az egyikőjük lesz beteg, de este Barby állapota rossz lett, azért hívtunk ide.
- Köszönöm, hogy gondoltatok a csapatra, de itt követtétek el mindhárman a legnagyobb hibát. Mi jól ismerjük Barbyt, néha még Sebbnél is jobban. Barby azért lett rosszabbul, mert nincs mellette Seb - világított rá  lényegre
- Hát persze - csapott a homokára Mia - tudhattam volna, hogy Barby ennyire kötődik Sebhez.
- Semmi baj Mia, inkább én köszönöm, hogy gondját viseled.
- Fel kell ébresztenünk ezt a szőkét - mondta Fernando és futott Sebhez
- Gyerünk Seb kelj fel - rángatta meg Fer
- Nem akarok - mordult egyet
- Gyerünk Seb, Barby rosszul van - ekkor felpattant, és kérdően nézett Christianra.....

47. rész

* Mia *

A kertben találtam egy kis nyugalomra, alig fújt a szél és beültem a pavilon alá. Nem sokkal később Seb jelent meg és megpróbálta menteni a menthetőt. Rábeszélt, és valahol igaza van mindenkinek jár egy második esély. Mikor bementünk Fernando olvasott ép, de rögtön letette a könyvet amint meglátott. Seb bement Barbyhoz, hogy közölje, nem kaphatja el a betegséget ezért másik szobában alszik. Fernandoval kimentünk a konyhába.
- Ne haragudj rám Mia, kérlek! Én sajnálom, amint vége a tréningnek, beszélek Carolinával. - Ekkor esett le. A tréning. Montezemolo kinyír, hiszen a csapatépítés meg minden. Vissza kell küldjem Fernandot, bármennyire is fájni fog. Nem mondtam neki semmit, csak könnyes lett a szemem.
- Nézd a bizalom nagyon fontos dolog. - mondtam
- Tudom, tudom, én ne tudnám. Hiszen annyi emberben csalódtam. - Fer
Odamentem hozzá és megöleltem.
- Nincs több titok, okés? - néztem rá megbánóan, és megöleltem.
- Nincs, persze, hogy nincs. Akarod tudni, hogy hívják a szomszéd néni unokájának a legjobb barátnőjének a férjének a kiskutyáját? - nevetett.
- Uramisten, nem.

Benéztünk Barbyra és Sebre, épp búcsúzkodtak, vagy nem tudom ezt minek nevezzem, de aranyosak voltak mindketten. Este elmentem zuhanyozni, a fiúk addig ettek Seb javaslatára természetesen. Miután végeztem, bementem Barbyhoz ránéztem, már békésen aludt. Betakartam azért ne fázzon és ne legyen még jobban beteg. Megyek ki a konyhába, a fiúk már mint a cirkuszba a salátával dobálóztak. Seb sikeresen fejbe dobott egyel, utána lepattant a székről és odajött és leszedte rólam.
- Bocsii..- Seb
- Na idefigyeljetek, nektek nem tanították meg, hogy a kajával nem játszunk. Ezért mások ölnének. Az etiópok akik heteken, hónapokon át éheznek és csak vízen élnek, meg épp bogyókon vagy leveleken amiket találnak, azoknak ez a saláta a boldogságot jelentené. Ti meg itt pazaroljátok!!
- Ne haragudj. - hangzott kánonba, és lehajtották a fejüket. - Igazad van.
- Akkor most mosogassatok el légyszives. Férfiak. - fordultam ki a konyhából. Seb reakciója a következő volt " Nők ".
- Hallottam ám, Sebastian Vettel.
- Bocsi.
- Akkor kezd el végre a mosogatást ne nekem kelljen bemutatni neked a mosogató szivacsot.
Akkor odaugrott a a mosogatóhoz és megfogta a sárga szivacsot.
- Spongyabob!!! - Seb
Fernando a röhögéstől, majd lefordult a székről.
- Fer itt ez a rózsaszín, tied lesz Patrik. - nyújtotta át neki.
- De ez olyan buzis.
- Jól van ne nyafizz már, sosem leszünk kész.
Én addig felmentem a szobámba. Elővettem a régi fényképeim. Anya, apa. Nem vagyok dilis, de a pszichológusoknak vannak furcsa szokásaik, ebből a leggyakrabban az fordul elő, hogy beszélnek a tárgyakhoz. Én a képeimhez szoktam.
" Anya, Apa! Remélem jól cselekszem, nem hozok rátok szégyent és büszkék lesztek rám egy szép napon. A mami már veletek van, mondjátok neki, hogy nagyon szeretem és hogy nagyon hiányzik, ahogy ti is. Tudnotok kell nem engedem Catherinanak, hogy elvegye a nagyi vagyonát. Meg akarom csinálni, amit ő szeretett volna abból a pénzből és ez ha tetszik ha nem így lesz. Minden erőmmel küzdök érte. Hiányoztok. Az élet valamiért egy ilyen bonyolult személyt sodort elém, mint Fernando. De remélem, nagyon remélem soha nem kell tőle elválnom. Van benne valami varázs, és minden ellenére, helyén van a szíve. Csókollak titeket, vigyázzatok egymásra. "
Mikor lementem, már csak Fernando volt a konyhában, törölgette az edényeket. A konyha vízben úszott, mintha árvíz öntötte volna el.
- Hol van Seb? - kérdeztem.
Abban a pillanatban, beugrott egy felmosóval a kezében.
- Angard! - ugrott Fernandohoz.
- Khm...- nézett rám Fer.
- Ja, szia Mia. - dugta a háta mögé a felmosót. - Ez nem az aminek látszik. Mi csak takarítunk.
- Ezt te takarításnak mered nevezni? Ez nem takarítás, hanem katasztrófa.
- Jól van, nyugi nem sokára kész vagyunk. Fernando és én urai vagyunk a helyzetnek.
- Azt látom, Sebastian, na inkább add azt ide.
- Nem.
- Mi?
- Be akarom bizonyítani, hogy tudunk a takarítani, ez csak a nők téveszméje, hogy nem.
- Na erre befizetek. Kaptok egy órát.
Azzal bementem, és megnéztem Barbyt, aki meglepő módon fent volt...

46. rész

*Barby*

Arra ébredtem, hogy kinyílott az ajtó. Azt hittem Sebi jött vissza.
- Baba, ölelj át - kértem tőle
Az illető nem válaszolt, csak az ágyam mellé ült. Kinyitottam a szemem, és Fernando volt velem szembe
- Te nem Sebi vagy - állapítottam meg
- Nagyon jó vagy Barby - nézett rám Fer - hú, nagyon szarul nézel ki
- Na köszi - húztam el a számat - Szóval már rám se bír nézni, ezért téged küldött
- Mondták már, hogy hülye vagy? - kérdezte
- A lényeget lökd Alonso - adtam ki neki
- Sebastian Mia után ment.
- Hallgatlak - húztam magamra a takarót de így is fáztam.
- Szóval Mia vette fel a telefonom, amikor ettünk, és a nővérem vette fel. És mesélt neki Carolináról.
- Carolina? Hát az meg ki?
- Carolina a barátnőm, vagyis a volt barátnőm
- Hogy ki??? - üvöltöttem, de ez hiba volt, mert köhögő roham jött rám, Fernando meg is ijedt kicsit
- Még Mia előtt voltunk együtt, és hát olyan gyorsan történt minden szóval nem tudtam még vele szakítani.
- Tudsz róla, hogy most hatalmas mákod van, hogy nincs erőm még megmozdulni sem?? - kérdeztem
- Igen, tudom, ezért is merek itt lenni.
- Ne húzd ki még jobban a gyufát - figyelmeztettem
- Oké, de mit tegyek. Te vagy minden lében kanál Barby, szóval neked tudnod kell - kért segítséget
- Mondjuk, ha elmondtad volna az igazat? Akkor talán most nem lennél itt?
- Ha te meg gondolkodsz este, akkor te sem lennél itt?
- Jogos - ismertem el - hm... nehéz helyzetben vagy
- Tudom, benned bízom
- Mond el az igazat.
- Ennyi?
- Igen, tudod, itt kellett volna már kezdened. Aztán nézd meg hogy reagál. Mondd el mit érzel. Utána meg teperj de nagyon, romantika meg ilyenek, elvileg minden nő szereti az ilyet.
- Elvileg? - kérdezte
- Igen, én nem nagyon vagyok oda érte.
- De te a mezőnyben nem számítasz nőnek - mondta nevetve, majd kifelé ment
- Hogy menjél ki az az ajtón - mondta annyira hangosan, menyire csak tudtam és hozzá vágtam egy párnát, de már csak a becsukott ajtót találta el
- Barby - nyitotta ki ismét?
- Te még mindig itt vagy? - kérdeztem
- Köszönöm - mosolygott
Éreztem, hogy lassan elnyom az álom újra...

*Seb*

Mia után rohantam, a kertben találtam rá:
- Mégis mi történt? - kérdeztem
- Igazán semmi - mondta dühösen
- A semmiért nem csapjuk az asztalra a telefont - mosolyogtam rá
- Fernandonak barátnője van! - mondta ki ami a szívet nyomta
- Carolina? - kérdeztem vissza
- Te tudtad? - lepődött meg
- Hallottam pár dolgot, de biztosat nem tudok, a paddockban sok mindent lehet hallani.
- De pont a nővérétől kell megtudnom? - akadt ki szegény
- Mia nézd, tudom, hogy Fer nem volt feled fair, de minden olyan gyorsan történt köztetek, még mis meglepődtünk Barbyval, hogy ennyire gyorsan összejöttetek.
- De, miért nem mondta el? - kérdezte kétségbeesetten
- Talán elfelejtette.
- Ezt elfelejteni?
- Igen, mert te annyira fontos vagy neki, hogy ő már eszébe se jut. Hidd el szeret téged, és örülj, hogy ilyen hamar összejöttek.
- Miért mondod ezt?
- Én, amire bevallottam Barbynak, hogy szeretem, letelt a fél szezon - nevettem el magam
- De ti mások vagytok - vetette oda
- Igen, valóban, tudod a mi helyzetünk egy kicsit nehezebb. Hiszen mi csapattársak vagyunk, egymás ellen kell küzdenünk. A versenypályán nem gondolhatok arra, hogy jé ott van életem szerelme, most akkor nem előzöm meg, na meg ott van a média. Azt mondom, hogy adj egy esélyt Fernek, hogy megmagyarázhassa. Tudod, Barby is hirtelen haragú ő már csapkodott is volna, de ismerem őt, lenyugszik. Te ezt te is, és beszéljetek.
- Köszönöm Seb - ölelt meg Mia
- Nincs mit - mosolyogtam - Na, visszamegyünk? - kérdeztem mosolyogva
- Hiányzik Barby? - mosolyodott el Mia is
- Igen, és Fernandora hagytam, szóval siessünk - törtünk ki nevetésbe
Amikor beléptünk a házba, Fernando valami könyvet olvasott
- Barby ? - kérdeztem azonnal
- Alszik, 5 perce néztem, legalábbis akkor aludt - bólintottam
Megköszöntem Fernek, hogy vigyázott rá, már épp a lépcsőn voltam, amikor visszakiáltott Mia
- Seb - fordultam oda - Szóval.. szerintem nem jó ötlet, hogy most Barbyval vagy.
- Végül is Miának igaza van - mondta Fer is - Tudod, te is elkaphatod, és nem hiszem, hogy örülnének nálatok annak, ha mind a ketten betegek lennétek. Na és persze én a pályán akarlak legyőzni.
Elgondolkodtam, igazuk van, tényleg nem lenne jó a csapat miatt.
- Átcuccolok egy másik szobába - mondtam nekik, majd magukra hagytam őket, hogy tudjanak beszélgetni. Barby ebbe bele fog őrülni....

45. rész

* Mia *

Az éjszakai fürdőzés alól kihúztuk magunkat, én fáztam, Fernando meg hát Fernando. Másnap reggel azonban Barby lázzal ébredt. Seb mondta, hogy vigyáz rá, mi menjünk csak nyugodtan, de én aggódtam érte. Fernando kérdezte, hogy mihez lenne kedvem, de valójában semmihez nem volt. Aztán úgy döntöttünk elmegyünk egy állatkertbe. Jó móka volt, meg etettük a vízilovakat. Tök aranyosak voltak. Utána meg visszamentünk Barbyékhoz. Gondoltam főzök neki ebédre valami jó olaszos betegből kigyógyító csípős levest. Persze ha ezt tudta volna, biztos nem eszi meg, ezért nem mondtam meg hogy csípős. Persze, azonnal köpte ki, de én közöltem ez majd javít az állapotán. Seb meg csak bólogatott.

-         Ő a doktor. - Seb

-         Én nem doktor vagyok. Hanem pszichológus. Bár a nevem előtt ott lehetne a Dr. de én nem kértem.

Barby jobban lett én meg hoztam neki egy filmet a közeli tékából. Seb nem is mozdult el mellőle egyszer sem, kivéve amikor éhes volt.

-         Többet eszel Seb, mint egy 8 hónapos terhes nő. – Fer

-         Nem is igaz. - Seb

-         De, el fogsz hízni és nem férsz majd bele a kocsidba. Igaz az nekem csak jó.

-         Majd akkor átalakítják. –nevetett Seb és bekapott egy hatalmas falatot.

Én csak néztem rájuk kérdően. Gondoltam kimegyek egy kis levegőt szívni. A teraszon ott volt Fernando telefonja, ami épp csörgött. Hiába kiabáltam neki, nem jött így hát felvettem.

-         Haló.

-         Haló. Itt Lorena, kivel beszélek?

-         Mia vagyok.

-         Mia??? Ő itt valami tévedés lesz. Biztos félrenyomtam.

-         Ne várjon, Fernandot keresi igaz?

-         Igen, ismeri az öcsémet?

-         Persze.

-         És Carolina is vele van?

-         Carolina?? Ő meg ki?

-         Hát a barátnője.

-         A barátnője?? Tessék?

-         Igen. Vagyis nem. Ő nincs itt.

-         Akkor kérem, megmondaná az öcsémnek, hogy kerestem.

-         Igen persze. Visszhall.

-         Visszhall.

Nagyon dühös lettem, de inkább szomorú. Ki az a Carolina? És nekem miért nem beszélt róla. Megfogtam a telefonját, bevittem és letettem elé a konyhapultra. Elég erőteljesre sikerült a belépő. Seb és Fer csak néztek rám, Seb szájából még a kaja is majdnem kiesett.

-         Keresett a nővéred.

-         Az enyém? – szólalt meg Seb.

-         Nyílván Sebastian a tied, Fernando telefonján. Istenem. – fordultam ki a konyhából dühösen.

-         Most mi a baj? – futott utánam Fer.

-         Semmi.

-         Aha, látom. Mondott neked valamit Lorena, amivel megbántott?

-         Igen.

-         Jóég és mit mondott, hazamegyek de helyrerakom.

-         Őt nem kell.

-         Mi?

-         Inkább téged.

-         Ezt meg hogy értsem?

-         Carolina. Értsd így. Na szia.

Azzal kiléptem a házból. Nagyon mérges voltam rá, tudtam, hogy kettőnk között ez nem működhet, mégis hittem benne. Azt hittem képes a változásra. De nem. Sajnos.

* Fernando *

Lorena, ha egyszer befognád a szád. Miért akarja folyton azt a nőt rám erőszakolni. Szakítottunk és pont. Mit nem lehet ezen felfogni. Visszamentem a konyhába. Seb szokásosan evett.

-         Mi baja van Miának? – Seb

-         Hosszú, de utána kéne mennem. – Fer

-         Szerintem ne. Majd inkább én beszélek vele, akármi is legyen meggyőzöm. De te addig nagyon vigyázz Barbyra.

-         Oké. De hozd vissza őt Seb. Én azt hiszem…

-         Igen?

-         Szeretem.

-         Megígérem. – Paskolta meg Seb a vállam. Én pedig elindultam Barby felé, tuti kiakad majd a sztorin, de lehet tud nekem tanácsot adni…

44. rész

*Barby*

Hát igen, Sebi és a tangó nincsenek jóban. Szegény elég ügyetlen volt, és még Christian is megjelent.
- Hát te? - kérdeztem a főnökömet
- Csak erre jártam - nevetett
- Persze, én meg 5 éves vagyok - vágtam rá
- Hát agyilag mind a ketten ott vagytok - nevetett
- Köszönjük főnök - nevetett Sebi, és átölelt, majd arrébb mentünk
- Kis kiruccanás Alonsoval és Ms. Salvatoréval? - nevetett még mindig főnökünk
- Kis kémkedés a pilótáid után? - kérdeztem a lényeget
- Hát gyerekek, igen. Gondoltam a körmötökre nézek. Meg aztán, most hivatalos vagy nem?
- Mi? - kérdeztük Sebbel egyszerre
- Hát az, hogy ti együtt vagytok. - Sebire néztem a kérdést illetően
- Barby... - kezdte Seb - szerintem mondjuk el, én nem akarom titkolni, meg aztán úgyse lehet.
- Egyet értek - mosolyogtam rá
- Ti tényleg az én pilótáim vagytok? - nevetett Horner
- Igen - nevettünk mi is.
- Jól van gyerekek, én most megyek, aztán Belgiumra felkészülni.
- Igen is - szalutáltunk
- Christain, egyik nap bemegyek szimulátorozni, majd kotorjátok ki Buemit - nevettem
- Rendben, lejelentelek - nevetett ő is - bár, ha meglátja a neved tuti menekül
Azzal főnökünk elment. Sétálni indultunk, amikor egy tavat találtunk.
- Frau Meier mit szólna egy éjszakai fürdéshez? - mosolygott
- Hm.. Herr Vettel nem is rossz ötlet,de szóljunk Miának és Fernek is.
Azzal megkerestük őket. Egy padon csókolóztak. Seb ismertette a tervet, ami persze egy embernek nem tetszett.:
- Ti ilyenkor akartok fürödni? nézett Fernando - Szerintem Horner óvodát vezet nem csapatott
- Jó buli lesz - nevettem
- És ruhástól? - kérdezte Fer
- Igen.
- Én kicsit fázok - vallotta be Mia, majd jobban Ferhez bújt.
- Ha nem, hát nem - nevetett Sebi
- Mia,szerinted minden RB-s ilyen hülye? Szerintem ez a kritérium, hogy bevegyék őket a csapatba.
- Hé, hallottam ám - böktem oda Fernek
Ők a padon ültek, még mi vízi csatáztunk. Nagyon élveztem, mint a gyerekek úgy játszottunk. Igaza volt Sebinek, néha nem árt, hogyha meg tudunk maradni gyereknek.
- Mekkora tüdőgyulladást fogok kapni - nevettem Sebire
- Csak nem - nevetett vissza
Sajnos tévedett. Másnap reggel 39 fokos lázzal keltem, Sebi vette észre, hogy magas a hőmérsékletem. Azonnal hozta Mia a lázmérőt és megmérte. Lázam van. Ki se engedtek kelni Sebi folyamatosan az ágyam mellett ül. Nagyon fájt a torkom, már köhögtem is. Felelőtlenség, folyton ezt hajtogatta Fer. De úgy látszik akkor nem ismer eléggé mert a felelőtlenség és a Barbara Meier név összefügg. Folyamatosan rázott a hideg, Sebi nem győzte a takarókat rám tenni. Nagyon édes volt, minden kívánságomat leste, sőt még főzött is nekem. Mia és Fer nem akartak kimozdulni, de Sebi megnyugtatta őket, hogy nem lesz semmi baj, ő itt lesz, vigyáz rám, így át elmentek az első hivatalos randijukra.
- De jó nekik, nekünk még az sem volt - köhögtem ki nehezen a szavakat
- Majd lesz kincsem, majd lesz - simogatta a hajam Sebi, ami nagyon jól esett. Lassan ebbe a monoton simogatásba aludtam el...

43. rész

* Mia *

A buli, igen csak féktelenre sikeredett, Barby összeismerkedett valami Raul nevű sráccal. Seb persze írtó dühös volt és Fer-nek ezt el is mondta. Nagyon hadonászott, semmit nem értettem, de Fer is  néha csak a fejét ingatta, mert Seb németül káromkodott. Ezek után egy elég szenvedélyes táncba kezdett Barbyval, csak néztünk rájuk.

- Ezek megőrültek? Ezt szobán kéne csinálni nem itt. – Fer

- Nem tetszik a latin temperamentum? – mosolyogtam.

- Kérem kisasszony én vallásos családból származom. – eléggé furán gesztikulált, és nevetett.

- Bocsánat, atyám akkor házszámot tévesztett ez itt nem egy templom. – nevettem.

- De kár, és ki mondta, hogy a papok nem bulizhatnak? – majd magához húzott és elmentünk táncolni. Aztán leültünk, odajöttek Barbyék is, Seb összevissza mutogatott, de nem értetettem egy kukkot sem.

- Christian. Esküszöm láttam Christiant. - Seb

- Kit? – Fer

- Christiant.

- Kössz, ebből sokat megtudtam. – mondta Fer, Seb meg nyelt egyet.

- Horner.

- Mi van?? – kérdeztük Barbyval egyszerre.

- Te képzelődsz Seb, mit keresne itt Horner? – Fer

- Honnan tudjam, mi vagyok én médium? – Seb

- Ha szeretnél. – mondta Fer röhögve.

Akkor egy elég tempós zene következett. Gyorsan felpattantam, és ránéztem Fer-re.

-         Tudsz tangózni?

-         Persze.

-         Akkor megyünk?

-         Igen. – vágta rá. – Ti? – kérdezte Barbyéktól.

-         Én nem tudok tangózni. – mondta Seb.

-         Majd akkor most megtanulsz. Csak csináld azt amit a többiek. – Fer

-         Oké, menjünk. – Barby.

-         Te tudsz tangózni? – Fer.

-         Hát többé kevésbé.

Ekkor elindultunk tangózni. Őszintén Seb tényleg kicsit béna volt, és folyton rálépett Barby lábára. Egyszer csak mellénk lépett egy úr és megszólított.

-         Fel kérhetem én is egy táncra a hölgyet?

Mikor megfordultam, azt hittem ki esik a szemem. Tényleg Horner volt.

-         Seb tényleg nem képzelődött. – Fer – Szervusz, Christian.

-         Fernando. Hát ti? – kezen nyújtott neki, nekem meg adott 2 puszit.

-         Mi, csak szórakozunk.

-         Együtt? – nézett sokat sejtetően Christian. – Azt tudtam, hogy az én pilótáim egymásba vannak gabalyodva, de hogy ti is. De gratulálok.

Mindketten elvörösödtünk. Tulajdonképpen az jutott eszembe, hogy még egyikőnk sem mondta ki hogy mi egy párt alkotunk. Horner akkor észrevette a saját pilótáit.

-         Seb mit bénázik ott? – Horner – Még tangózni sem tud?

-         Úgy tűnik, van mit tanulnia.

Horner odament hozzájuk és üdvözölte. Seb ijedtében még el is esett. Nem elég hogy nem tud tangózni, még Horner is idetalált.

Láttuk, hogy arrébb mennek, mi meg sétálni mentünk. Szép volt az éjszaka, a csillagos ég, mint a mesékben. Bámultuk őket és leültünk egy padra.

-         Mia, csukd be a szemed. - Fer

-         Oké, de miért?

-         Csak csukd be.

Becsuktam, legyen az ő kívánsága szerint. Aztán mikor kinyitottam, egy rózsát adott nekem.

-         De honnan vetted?

-         Varázsoltam.

-         Oh, elfelejtem, hogy te magad van a híres Magic Alonso.

-         Így bizony. És nem véletlenül hívnak így. De akartam kérdezni tőled valamit.

-         Mit?

-         Szóval, most már így hivatalosan. Leszel a barátnőm, Mia Salvatore?

-         Igen. – nagyon boldog voltam és most először én csókoltam meg.

Néhány pillanat múlva jött Seb és Barby. Seb azt mondta talált valami tavat és menjünk éjszaka fürdeni..

42. rész

*Barby*

Seb a kocsiban énekelni kezdett, remek. Nincs valami jó hangja és az olasz kiejtése sem a legjobb, de nem szóltam egyszer, had legyen gyereknap. Amikor kiszálltunk egy kicsit meglepődtünk, mert egy igazi latin buliba csöppentünk. Sebnek tetszett, nekem nem annyira. A német mentalitásom mást szokott meg. Seb becipeltem engem is. Mia és Fer azonnal táncolni kezdett, én leültem egy asztalhoz.
- Kicsit fura, igaz? - jött oda egy kedves férfi
- Hát, még meg kell szokni - mosolyogtam
- Ön német? - kérdezte kedvesen
- Igen, félig - nevettem - Anyukám magyar volt
- Hm.. jó párosítás - mosolygott a férfi
- Az én nevem: Raul Morales
- Én pedig Barbara Meier - nyújtottam kezet, amit ő elfogadott
- Barbara Meier, hm.. ismerősen hangzik - nevetett
- Baba, hát itt vagy - lépett hozzám Seb, majd hirtelen nagyot döbbent Raul láttán. A szemei villámokat szórtak.
- Á, már tudom - mosolygott Raul - az RB híres párosa, tudják nagy rajongójuk vagyok.
- Hát ez remek Herr...
- Morales - mosolygott
- Herr Morales - ismételte Sebi dühösen
- Mondja csak Barby, felkérhetem egy táncra? - kérdezte udvariasan
- Igen - mosolyogtam én is
Sebi nagyon ideges volt, láttam rajta. Közben megérkeztek Miáék is. Seb nagyon magyarázott valamit, nagyon gesztikulált és a szeméből áradt a düh. Raul visszakísért, majd Fer ott fogta, egy nagyon hosszú beszélgetésre. Seb hozzám lépett.
- Vágysz a szenvedélyre, a tűzre? - kérdezte Seb
- Most mi van? - néztem rá értetlenül
- Hát ez - dühtől fűtve szenvedélyesen megcsókolt
Voltak akik minket néztek, talán fel is ismertek, akkor lőttek az inkognitónak. Valami szenvedélyes zene kezdődött. Seb magához húzott és elkezdtünk táncolni, úgy mint még soha. Túl voltunk pár vad RB bulin, de az más volt, itt előjöttek az érzelmek. Mia tátott szájjal nézett minket, még  német mentalitásban is vannak szenvedélyek. A dal után fáradtan egymás karjaiban tértünk vissza megdöbbent latin barátaink köré.
- Na mi van, nem láttatok még RB partyt? - kérdeztem a párom ölébe
- Hát hallani hallottam, hogy milyen - tátotta a száját még mindig Fer
- Itt egy kis ízelítő - nevetett Seb, majd csókolni kezdett, elég hosszan
- Jaj már megint - sóhajtott színpadiasan Fer
- Ilyen a szerelem - nevetett Mia
- Elintéztük a Raul gyereket - nevetett  Fer, Seb csak egy okét mutatott
- Nem szállnátok ki már egymás szájából? - kérdezte Fer
- Hagyd már őket, olyan aranyosak - intette le Mia a spanyolt. Egyszerre csak a hasam korgására lettünk figyelmesek, majd felnevettünk és rendeltünk. Ebéd közben hangosan gondolkodtam:
- Van egy olyan érzésem, hogy kiestem a gyakorlatból a vezetést illetően - elmélkedtem - be kellene ülnöm a szimulátorba egy kicsit
- Hm... onnan Buemit kiüldözni művészet lesz - folytatta a gondolatmenetemet Seb
- Na igen, mindig ott van, de addig amíg én nem megyek - gondolkodtam tovább
- Nem muszáj Barbyka, az jó, ha egy RB-vel kevesebb van toppon
- Először is Barbyka a nénikéd, másodszor azt azt örömöt nem kapod meg.
Ahogy így beszélgettünk, Seb érdekes dologra lett figyelmes.
- Baba - fordult hozzám - Tudod mi jutott eszembe?
- Nem, de gondolom úgy is elmondod - nevettem
Ekkor a beszélgetésünket Christian szakította meg ...

41. rész

* Mia *

Nehezen indult a reggelem, főleg mivel a még alvó Fernando Alonso még annál is több helyet próbált meg elfoglalni, mint amennyit amúgy is tudott volna. Nagy nehezen sikerült kikecmeregnem az ágyból, persze miért is ne úgy estem le. Gratulálok, remélem nem kelt fel. De nem hála istennek, és én meg körülbelül laposkúszásban mentem a szekrényemig. Gyorsan bevillant, hogy lefényképezem Fernandot, ahogy így alszik. Miután ezt megtettem láttam, hogy a vakutól mocorogni kezdett, de nem kelt fel, csak elfordult a másik oldalra. Nagyon aranyos volt, mint egy nagyra nőtt óvodás. Amikor azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, valaki hátulról átkarolt, és adott egy puszit az arcomra.
- Jó reggelt! - Fer
- Jó reggelt! Jól aludtál?
- Tökéletesen. Remélem te is és nem keltél fel az éjjel.
- Nem és nem is álmodtam semmit, talán túlságosan elfáradtam az idegenvezetésben.
- Lehet, de nagyon ügyes voltál. Látszik, hogy ismered Róma minden szegletét.
- Volt rá időm, hogy megismerjem.
- Hát most én is képet kaptam róla egy kicsit. nem sokat jártam itt csak néhányszor, legutóbb Flavio esküvőjén.
- Igen, kár hogy nem találkoztunk.
- Te ismered Flaviót??? - lepődött meg. - És te is ott voltál?
- Az első kérdésedre válaszolva, többé kevésbé. Inkább Elisabettát. Az ő anyukája meg az én anyukám, jóban voltak. A második kérdésedre válaszolva, igen ott voltam.
- És nem találkoztunk? Ez számomra hihetetlen.
- Hát számomra is, pedig Elisabettához mentem közvetlenül mikor meghoztad.
- Esküszöm nem emlékszem rád.
- Mert te rögtön elhajtottál a kocsival a parkolóba.
Ekkor nagy zsivajra lettünk figyelmesek. Lementünk, Seb és Barby párnacsatáztak. Vicces volt, Fer persze szokásosan poénkodott. Azután gyorsan reggeliztünk, összepakoltunk és irány Toscána. Kocsival mentünk, de fiúk már az elején összevesztek azon ki vezessen. Megelégeltem, és már indulni akartam.
- Ide azt a kulcsot. - mondtam kicsit mérgesen.
A fiúk egymásra néztek, szerintem nem gondolták, hogy tudok vezetni. Beültem a vezető ülésbe, mellém Fer, Barbyék hátra. Hosszan csókolózásba teltek Fernando meg nem győzött köhögni. Már megsimogattam az arcát.
- Hagyd már békén őket.
- De a tükörben minden premierplánból látok. - Fer
- Nézd ez fel lehet hajtani. - majd felhajtottam. - Így már jó?
- Tökéletes. Hol tanultál meg vezetni?
- Emlékszel Alessiora, a srác a Colosseumból. Az ő testvére, Marco oktatott engem. Mindketten jó barátaim, még középiskolából.
- Remek. Bár nem tudom én jobban nyomnám a gázt. - Fer
- Azt gondoltuk. - szólt közbe Seb először.
- Te törődj a magad dolgával.
- Jójó bocsánat hogy beleszóltam.
- Semmi baj, megbocsátok.
- Milyen kegyes vagy velem Fernando. - nevetett Seb.
Seb visszafordult és folytatta azt amit elkezdett. Meg kellett állnunk egy lámpánál, épp nézek ki az ablakon és az egyik kerítésen ott volt egy piros madár. Oldalba böktem Fert, és megmutattam neki, majd kacsintottam.
- Még mindig nem értem. - Fer
- Egyszer talán meg fogod. - mosolyogtam. Hosszú út vezetett Toscánáig, de estére odaértünk. Seb Egyből kipakolt a szálláson, és mondta este elmehetnénk kajálni ( jellemző ) meg táncolni. A panzió előtt 9kor találkozzunk. Pontosan ott voltunk, de hát ők szokásosan késtek.
- Na végre, ti nem ismeritek az órát? - Fer
- Jól van csak Barby készülődött. - Seb
- Minek? Nem bálba megyünk tudtommal.
- Jól van már, csak szép akartam lenni. - Barby
- Te mindenhogy gyönyörű vagy. - Seb
- Elindulunk még ma, vagy örökké itt fogunk állni? - Fer
- Mehetünk.
Bepattantunk a kocsiba, ezúttal Seb vezetett, Barby mellette mi hátul. Seb nagyon elvolt egész végig az " O sole Mio.. " -t énekelte. Kissé fura kiejtéssel de ment neki, ezek után még a rádiót is bekapcsolta és úgy is énekelt. Amikor odaértünk, Seb nem tudom mire számított de teljesen megtorpant. Hatalmas tömeg, üvőltő zene, mindenki táncol és énekel asztalon, pulton, a parketten, folyik a bor, a sör, minden ami jó, és nevetnek az emberek. Mind ezt szabadtéren. Valószínűleg a németek máshogy buliznak.
- Na mi az? Baj van Seb? - kérdeztem.
- Nincs hozzá szokva a latin tivornyákhoz. - Fer
- Izéé..- szegény alig tudott megszólalni. - Ez kurva jó.! - nevetett.
Megfogtam Fer kezét és elindultam befelé vele nekik meg ki kiabáltam: " Az utolsó a záptojás "

40. rész

*Barby*

Sebi illatára aludtam el, mindig is megnyugtatott. Bódító illata van. Jól bevackoltam magam a mellkasába és aludtam. Reggel Sebi ébresztett fel:
- Jó reggelt drága - nevetett
- Hány óra?
- Reggel 7 van - nevetett az arcomba
- Utállak - fordultam a másik felemre, de jól tudta, hogy nem fogok tudni visszaaludni.
Sebi kiment, majd visszajött pár perc múlva. A kedvenc pizzámmal csalogatott ülő pozícióba, majd szem rebbenés nélkül megette.
- Ez büntetést érdemel - jelentettem ki - Párnacsata!!
Azzal mind a ketten megfogtuk a párnánk és ütni kezdtük vele finoman a másikat. Nagy zsivajjal lehettünk, mert Mia és Fernando bejött. Sebbel kezdtünk belemelegedni, majd végül Seb az ágyon kötött ki, én meg ráültem.
- Nyertem - mosolyogtam a képébe, de őt ezt nem érdekelte, élvezte a helyzetét
- Vége az óvodának? - kérdezte Fer - Amúgy, hogy bír titeket elviselni Christian?
- Szerintem jó, ha valaki meg tud maradni gyereknek - nevetett Sebi - néha hasznos lehet - mosolygott ránk
- Christian meg megszokta, hogy ilyenek vagyunk, szerintem már hiányozna neki, ha nem lennénk ilyenek - nevettem a szöszire
- Hú, azta de kiegészítitek egymást - szólt bele Fer
- Irigykedsz? - nyújtottam rá a nyelvem
- Hú Barbara show, kellene egy ilyen - nevetett Fer
- Szeretnéd - nevettem oda
Mivel nem figyeltem  Seb fordított magunkon, és már ő volt felül.
- Nyertem - suttogta az ajkaim közé, majd megcsókolt
Lágyan kezdte, majd egyre szenvedélyesebb lett
- Ide mennünk - húzta ki Fert Mia
- Ne már - nevetett Fer
- Nincs ingyen mozi Alonso - keményített be Mia, majd kimentek
Seb kezei vándorútra keltek, amikor épp csörgött a telefon:
- Ki a franc az ilyenkor? - mérgelődött a németem
Természetesen drága csapatfőnökünk volt
- Nem találom Barbyt Seb! Eltűnt! - ijedezett főnököm
- Itt van alattam - nevetett Seb a kijelentésén
- Őőőő .... bocsánat, ha megzavartam valamit - mentegetőzött Christian
- Már megszoktuk - nevettem én is, majd átvettem a kagylót - Hallgatlak főnök
- Barby, várunk Belgiumban - jelentette be - a Magyar GP csak egy lecke volt, hogy ne üsd bele az orrod mások dolgába
- Hát elég kemény lecke volt - húztam el a szám
- Bár ahogy téged ismerlek, haszontalan lecke. Legalább sikerült a terved?
- Igen - nevettem - Jobb vagyok, mint a Coca Cola összehozom az embereket - Seb nevetve szállt le rólam és a fürdő felé mutatott, hogy ő oda most bemegy. Intettem neki, hogy vettem az adást.
- Barbara, a hasonlataid nagyon ütnek, mint mindig - nevetett főnököm - És bocsáss meg, mi nem tudtuk, hogy mit tervezel
- Most már mindegy - de van egy remek párom aki véghez vitte a célom - mosolyogtam a fürdő felé
- Tehát együtt vagytok? - kérdezett rá a lényegre
- Igen - mosolyogtam
Mia jött fel, hogy kész a reggeli. Mondtam, hogy mindjárt megyek. Sebet kérdezte, de intettem, hogy szólok neki:
- Egy percre Christian - mondtam főnökömnek, majd kiáltani kezdtem - Baba, kész a kaja!! - Seb szinte kivágta az ajtót és lement Miával a kaja felé. Ha kaja van, akkor minden van.
- Aranyosak lehettek - nevetett Christian
- Belgiumban megtapasztalhatod - nevettem
- Tényleg mi lesz a sajtóval? - kérdezett ismét a lényegre
- Fogalmam sincs, nem tudom mi lenne a jobb, ha elmondanánk, vagy ha nem. - húztam el a számat
- Ezt nektek kell eldönteni.
- Tudom, majd beszélek Sebbel.
- Ciaron üzeni, hogy gyere minél előbb vissza, mert nem bírja Brendonnal - nevetett Christian
- Megnyugtathatod, hogy megyek - nevettem én is - Gondolom több lett az ősz hajszála - nevettem fel, tudtam, hogy mérnököm nagyon érzékeny erre
- Hát azt biztos - nevetett a főnök - Na de nem tartalak fel tovább, menj csak és jó pihenést
- Meglesz, és neked is meg a srácoknak is.
Letettem Seb telefonját, majd pizsiben mentem le reggelizni.
- Megjött az RB hadosztag tábornoka - nevetett Fer
- És én mi vagyok? - kérdezte Seb
- Tiszt - nevetett még jobban
- Miért? - szontyolodott el a szöszi
- Hát egyértelmű, hogy te csak papucs vagy, Barby a vezér
- Fernando - bökte oldalba Mia a spanyolt
- Inkább úgy fogalmaznék dominánsabb vagyok - mosolyogtam Sebre
- Cuki a pizsid Barby - nevetett Fer. Ugyanis a póló részén Malacka volt a rövid naci részén pedig Nyuszi
- Bajod van vele? - néztem rá mérgesen
- De legalább akkor már legyen Verdás - nevetett
- Hogy piros autó legyen  mellemen?  a minta, ugyanis ott található - Hol élsz te? - kérdeztem
- Ja persze, RB-nél ez nem divat - nevetett.
- Hát nem - nevettem én is
Gyorsan felöltöztem, addig Mia és Fer elmosogatott, Seb pedig bevállalta, hogy összepakol Toscanára. Eleinte gondoltam, hogy rossz ötlet ezt rá bízni, hát nem tévedtem. A ruhák elég érdekesen voltak eltéve. Leküldtem, hogy ne legyen láb alatt, én pedig gondosan összecsomagoltam. Seb vitte le a bőröndöket Ferrel, mi addig bezártuk a házat Miával. A kocsinál ismét veszekedés tört ki, ezúttal a két fiú között, mégpedig azon, hogy ki vezessen.
- Na jó, majd én vezetek - vettem el a kulcsot
- Hogy egy nő vezessen? - harsogták egyszerre
- Most komolyan át kell rágnunk ezen újra magunkat? - kérdeztem
- De akkor is - mondták megint egyszerre.
Mia megelégelte ezt, kivette Fer kezéből a kulcsot, és beült a vezető helyre. A fiúk csak tátották a szájukat. Fer beült Mia mellé mi meg hátra. A fiúk persze oktatták Miát a vezetésről, szegény, nem tudom, hogy bírta elviselni. Sebi nem sokáig volt ezzel elfoglalva, mást talált ki:
- Azt hiszem, hogy tudok valamit, amivel elüthetjük az utat - jelentette ki
- Na mit? - kérdeztem
A válasz ennyi volt Szenvedélyesen megcsókolt. Hosszú percekig csókolóztunk, nagyon bele merültünk. Fernando hangosan köhögni kezdett.....

39. rész

* Mia *

Elindultam  a temetésre, ami Róma külvárosában volt. Mindenki ott volt, akinek kellett még az olyan családtagok is akikkel rég nem találkoztam, mert a szüleim halála óta elhatárolódtunk. Amikor hazaértem, csak sírtam nem tudtam mit tenni, Barby vigasztalt, aztán később bejött Fer is. Félve lépett a szobába, a bejáratnál megtorpant. Barby intett neki, majd kiment. Fernando leült mellém az ágyra, és megölelt.

-         Mindent rendbe hozunk. - Fer

-         Ezt már nem tudjuk. A temetésen ott volt a nénikém. Látnod kellett volna az arcát, annyira élt, csodálom nem mosolygott. Örült, hogy a nagyi meghalt, már csak a hagyatéki tárgyalásra vár, hogy pénze származzon ebből. Borzalmas. A férje pedig, az a műmájer Francesco, mit képzel az is magáról, másokon kapaszkodott fel az üzleti világba és most azt hiszi ő itt valaki. Pedig valójában csak egy senki. Hogy lehetnek ilyen emberek a világon? Miért kell ilyen rosszindulatúnak lenni? És miért kellet akkor egyáltalán eljönniük a temetésre. Anyám szégyelné Caterinát, akkor is ha a testvére.

-         Ez borzalmas. Nagyon sajnálom. De megígérem, minden jobb lesz. Segítek neked. – ölelt minél szorosabban.

-         Jaj, Fernando mit csináljak én most veled? – néztem rá, könnyes szemekkel.

-         Semmit, csak hagyd, hogy a hősöd legyek.

Lehunytam a szemem, ezzel beleegyezésemet jeleztem. Akartam, hogy velem legyen, akartam, hogy itt maradjon. Most és mindörökre. Később elvittem őket és megmutattam nekik a város látványosságait. Először a  Pantheon-t, ami az egyik legjobban megmaradt ókori római műemlék. Csodálva nézték, Sebet nagyon érdekelte a dolog, és rámutatott egy szövegre.

-         Ez mit jelent? Sajnos nem értem. - Seb

-         Róma államvallásának 7 istenének tiszteletére írták ezt ide. Ezek a nevek.

-         Váó. És ki az a Victor Emmauel?

-         Ő Itália első királya volt. Itt van a nyughelye. Csak úgy mint Raffaelonak.

-         Áá, ő tudom ki volt, még tanult a suliban, régen.

Mindenki nevetett. Ezután Róma egyik legszebb és legnépszerűbb terére mentünk a Piazza Navona-ra. Mivel 3 szökőkút is van itt, csodáltuk őket egy kicsit, majd az egyik kávézó teraszán megittunk egy kávét. Ezután megnéztük a Capitolium-ot, ami Róma 7 dobja közül az egyik legmagasabb. Ezután tovább mentünk a Villa Borghese-be, ami egy hatalmas park.

-         Kis koromba sokat jártunk ide. - meséltem, miközben sétáltunk. Seb és Barby odafutottak egy tóhoz ahol kiskacsák úszkáltak.

-         Mint a gyerekek. – Fer

-         Szerintem aranyosak.

-         Valóban, ez a hely pedig varázslatos. – fogta meg a kezem Fernando. – Ha tehetném el se mennék innen.

-         Én is mindig így vagyok vele, ha ide jövök, igaz az utóbbi időben ez már egyre kevesebbszer történt meg. Mikor ovis voltam, apával és anyával mindig idejöttünk labdázni és csónakázni.

-         Tényleg gyönyörű, de egyszer és ezt most ígérd meg nekem..

-         Mit Fernando? – néztem rá kérdően.

-         Azt hogy eljössz velem Oviedoba. Számomra az a világ legcsodásabb helye, de most Róma lett a második.

-         Rendben, látni akarom, honnan jött a spanyolok bálványa.

Eközben észrevettük, hogy Barby és Seb már a vízben fröcskölik egymást. Nem tudom kilökte be a másikat előbb, de a lényég hogy már mindketten benne voltak. Aztán végül odajöttek és Seb röhögve kérdezte:

- Nem jöttök be? Kellemes a víz.

-         Hogyne, nem érzem magam kiskacsának. – Fer

-         Persze mert te madárka vagy. – röhögött.

Belőlem kitört a röhögés és elfordultam. Fer értetlenül állt a dolog előtt és csak legyintett, még mindig nem értette szegény. Ezután megnéztük a Szent Péter Bazilikát, ami a Vatikán központja.

-         Innen szokott integetni a pápa? – kérdezte Seb nevetve.

-         Igen. – mondtam.

-         Tudtam én, anyáék azt mindig nézik, amikor áldást küld a világra. Én hiába mondom nekik, hogy áldást én is tudok küldeni, az nekik sosem elég. Ők tudják. – vonta meg a vállát. Erre mindenki elkezdett nevetni.

-         Seb, ha te küldenél áldást a világra mindenki, hülye lenne. – Fer

-         Naaa… - Seb.

-         Néz csak rá Barbyra. – Fer

-         Jól van Fernando ezt megjegyeztem. – Barby

-         Elnézést Barbara „ megmondom a magamét „ Meier. – mosolygott.

-         Mi van? – Barby

-         Semmi. – Fer – Inkább menjünk be.

Már kezdett sötétedni én pedig tudtam, hogy este még szebb a város. Seb már nagyon éhes volt ezért meg kellett állni enni. De utána tovább haladtunk megnéztük a Saint Angelo várat, az Angyalvárat. Most már Barbyra is jellemző volt, hogy mindent megkérdezett, amikor mentünk át a hídon megkérdezte, hogy hívják hidat és hogy ki az a Hadrian.

-         Rómában mindennek neve van. Dilisek az olaszok. – Barby

-         Héé! – szisszentem fel.

-         Rajtad kívül.

-         Hogy hívják ezt a hidat?

-         Ponte Saint Angelo.

-         A Ponte azt jelenti híd? – Seb.

-         Igen. – Fer

-         Már akkor tudok egy szót olaszul. – büszkélkedett Seb.

-         És ki az a Hadrian? Mindenhol az ő neve van? - Barby

-         Ő egy római kormányzó volt. Ő építette a várat a maga és családja számára.

-         Elmehetnél idegenvezetőnek. – mondta Seb.

-         Na persze.. – nézett picit szúrósan Fer.

Ezek után tovább indultunk, és egy hatalmas lépcsőn mentünk le.

-         Na ha már itt mindennek neve van ezt hogy hívják? - Fer

Először csak mosolyogtam. Értetlenül néztek rám a többiek.

-         Ez egy jó kérdés volt, pont tőled. Úgy hívják spanyol lépcső, az pedig ott a spanyol tér. Ott az a nagy épület pedig a Spanyol Nagykövetség. – mutogattam.

-         Ez itt a legjobb hely. – Fer

Mindenki hangos nevetésben tört ki. Ekkor elérkeztünk az egyik kedvenc helyemhez, ami a Trevi kút.

-         Remélem van nálatok apró. – mondtam.

-         Azt hiszem van. Miért? – Barby.

-         Mivel a hiedelem szerint aki pénzt dob a kútba, visszatér Rómába.

Ekkor mindegyikőjük heves pénzkeresésbe kezdett és bedobálták a pénzt.

-         De viszont van egy rossz hírem.

-         Mi az? – Fer.

-         Csak egyszer süthető el a dolog.

-         Kár. – Seb. – Nem baj ha legközelebb jövök újrapróbálom.

-         Jól van gratulálok. – nevetett Barby

Ezek után mentünk tovább a Colosseumhoz. Alessio jó ismerősöm már várt ránk.

-         Sziszatok. Mia, rég láttalak. - Alessio

-         Sok a munka Alessio. Ők itt Barby, Sebastian és Fernando.

Illedelmesen köszönt, majd elmondta amit el kell. Fel akartam menni a tetejére. Seb kitalálta, hogy menjünk ellenkező irányba és majd valahol találkozunk.

-         Jó – fogtam meg Barby kezét – mehetünk.

-         Állj, állj.. én nem így gondoltam. – Seb.

-         Sejtettem. – ránéztem Ferre, ő csak csóválta a fejét.

-         Menjünk. – Fer

-         Oké.

Láttam még a távozó RB hadosztagot ahogy Fer fogalmazott. Mi is elindultunk, ő pedig átölelt. Rögtön a tetejére mentünk, de előtte, mondtam neki hogy csukja be a szemét.

-         És ha elesek? - Fer

-         Vezetlek, nem bízol bennem?

-         De persze.

Befogtam a szemét, majd felvezettem. Innen egész Rómát belátni, egyszerűen csodálatos. A város, a fények, isteni hely.

-         Nem tudom, hogy Oviedo vetekszik.- e ezzel de szerintem, ez a világ 8. csodája. – akkor elengedtem a szemét. Fernando nem szólalt meg először, csak nézett.

-         Csodálatos.

-         Mikor kicsi voltam, sokat jártunk itt is. Minden évben egyszer legalább feljövök ide. - Itt minden olyan tökéletes, és most már hozzádőltem és én is átöleltem. Nem gondoltam semmire csak élveztem a helyzetet.

-         Ha tehetném örökké itt maradnék. – szólaltam.

-         Ha tehetném örökké veled maradnék. – Fer.

Minden olyan romantikus volt, és ezek a szavakat egy csók követte. Talán örökre megpecsételte ez az életem. Ekkor jött Seb és Barby, mondták hogy mehetünk. Még betértünk egy étterembe, persze, hogy Seb éhes volt ő mikor nem az. Összefutottunk Jens-sel és a barátnőjével. Először meglepődtünk, de nagyon kedvesek voltak mind a ketten. Öröm volt rájuk nézni, látszott rajtuk, hogy szerelmesek mint az ágyú. Hullafáradtan hazaestünk, és ezúttal Barby sem akart már a kádban aludni.

Seb azzal a mondattal búcsúzott tőlünk:

-         Holnap irány Toszkána!! – nevetett.

-         Igen. Most meg irány a másik szoba. – mondta Fer viccesen.

-         Már itt sem vagyunk uram. – Seb

Mi csak néztünk egymásra Barbyval, ezek nem normálisak.

-         Jóéjt! – Barby

-         Jóéjt.

Ezek után a villanyok kialudtak és csönd szállta meg a lakást. Reggel arra keltünk, hogy Seb és Barby párnacsatáznak..

38. rész

*Barby*

Elég morcosan keltem, rosszul aludtam a kádban. Ideje kinyitnom az ajtót. Ahogy nyitottam valaki felkiáltott:
- Áááúú a fejem - harsogott Seb
- Seb, te mit csinálsz itt? - kérdeztem aggódva, majd leguggoltam mellé, ekkor érkezett meg Mia és Fer is.
- Én itt aludtam, szeretlek - nézett rá boci szemekkel.
Fernando elkezdett poénkodni, de Mia leállította, és ami a legmegdöbbentőbb, hogy Fer hallgatott is rá. Mi történt este? Elmentünk a konyhába reggelit készíteni, akkor tudtam meg a nagy hírt, hogy Mia és Fer együtt vannak  ez remek, szóval nem hiába volt az eltiltásom. Mia próbált rá venni, hogy bocsássak meg Sebnek, de az az igazság, hogy nagyon fáj amit velem tett, de szeretem. Mia vázolta a programot evés közben, a fiúk mosogattak, míg Mia elkészült. Fernando el akarta kísérni, de Mia nem engedte.
- Seb - húztam félre a németemet - fáj még a fejed?
- Hát egy picit - fogta meg a bibis részt - de a szívem jobban fáj
- Miért? - néztem rá
- Kicsim, tudom, hogy nagyon megbántottalak, és tudom, hogy sokáig fog rám haragudni, bocsánat - hajtotta le a fejét
- Olyan butus vagy - néztem a kék szemébe - Hogy jutott eszedbe a földön aludni?
- Hát, ha mér be nem engedtél, akkor a közeledbe szerettem volna lenni
- Szeretlek - suttogtam a fülébe, majd megcsókoltam
Sajnos a pillanat, nem tartott sokáig, mert Fernando megszakította:
- Hé hadosztag, ti mindig egymás szájába vagytok? - kérdezte nevetve
- Madárka, nem szállnál tova? - néztem rá
- Barbara "megmondom a magamét" Meier, visszatért - nevetett
-Ahogy látom Fernando" de beképzelt" Alonso is - nevette
Leültünk a kanapéra, persze én Seb ölébe. Kapcsolgattuk a tv-t, de nem nagyon találtunk számunkra is érthető csatornát, persze ezen Fer nagyokat nevetett.
- Barby, én nem tudlak elképzelni téged anya szerepben - nevetett a spanyol
- Akkor már ketten vagyunk - csatlakoztam én is
- Szerintem jó anya lennél - jelentette ki Sebi
- Gondolod? - kérdezte Fernando
- Én ismerem a legjobban Barbyt - nézett rám - és tudom.
Szorosan bújtam a szőkémhez, majd 3-an felkeltünk ebédet csinálni, na ott aztán volt minden.
Mia is nagy rendetlenségre jött haza, majd fel ment a szobájába. Intettem a fiúknak, hogy takarítsanak fel. Bementem utána, és szorosan megöleltem és hagytam sírni, ilyenkor ez sokkal többet jelent, mint a szavak.
Fernando is bejött, majd átadtam neki a terepet. Lementem a szőkéhez, aki a sütit leste a sütőben:
- Búú - ijesztettem meg, mire ő nagyot ugrott
- Barby - tört ki nevetésben, majd átkarolt
- Hiányzik a vezetés - mondtam ki ami bökte a csőröm
- De hisz vezetsz? -nevetett
- Tessék? Mit? - kérdeztem értetlenkedve
- Hát engem az orromnál fogva - nevetett
- Jaj te - csókoltam meg
Mia lejött a lépcsőn, és elindultunk körbe járni Rómát. Féltünk a sajtótól, de szerencsére nem találtak ránk. Sebbel turbékoltunk, Fer állandóan szívatott is minket. A Colosseum csodás volt, gyönyörű látvány. Becipeltem a társaságot egy étterembe, ahol táncolni is lehetett. Leültünk és észrevettük Jens-et is a barátnőjével...

37. rész

* Mia *

Időm nem volt reagálni a dolgokra, ugyanis betoppant Seb. Őszintén nagyon zavarban voltam mert még én sem tudtam mit csinálok. Én meg Fer? Én ide dolgozni jöttem, nem párt találni, de bármit is tett eddig, bárhogy is bánt velem mindig megdobogtatta a szívem. Seb mosolyogva közölte, ő nem zavar, inkább le megy. Utána mentünk, Fer még poénkodott egy kicsit, de mondtam álljon le, majd megígértem Sebnek, reggel beszélek Barbyval. Aztán felmentünk Fernandoval. Ő megigazította az ágyat aztán leült.
- Na gyere aludjunk. - Fer
- Azt hiszem meg kellene valamit beszélnünk. - én továbbra is álltam csak előtte. Akkor elkapta a kezem és magához húzott.
- A csókot ismételni kell, nem magyarázni, nem tudtad?! - mosolygott.
- De, de. Csak akkor is.
- Nekem mindig azt mondta az anyukám, hogy a jó dolgokról nem kell beszélni, elég ha érzi az ember. És az én anyukám nagyon okos.
- Elhiszem. - akkor leültem az ölébe. - De most nem tudok rajtad kiigazodni. Egyszer azt mondod utálsz, utána kedvelsz. Érted?
- Persze. - simogatta meg az arcom. - De valójában amikor azt mondtam utállak, akkor is arra gondoltam, mennyire kedvellek. Tudod te milyen érzés minden nap úgy felkelni, hogy az agyam azt mondja: kit érdekel, a szívem pedig folyton azt, téged te hülye. Őrült lettem valóban, de miattad.
Csak mosolyogtam rá.
- Holnap este mutatni akarok nektek valamit.
- Remélem Barby megnyugszik.
- Én is.
Utána még gyorsan lementem egy pohár vízért, amikor láttam Seb, egy pokrócon fekszik a fürdő előtt. Odamentem és betakartam, mégis a csempén aludt még megfázik a végén. Aztán felmentem, Fer már aludt. Befeküdtem mellé én is. Reggel arra ébredtünk, hogy Seb elüvölti magát " a fejem! ". Gyorsan lementünk, láttuk Barby ül mellette, biztos neki nyitotta az ajtót a fejének. Csak nézünk rájuk nagy szemekkel.
- Nincs semmi baj, de szerintem méretes púp fog nőni a fejemre. - Seb
- Hülyébb már nem leszel. - Fer
- Fernando! - én.
- Jójó, bocsánat. - Fer
Barbynak leesett az álla, Fernando és a bocsánat nem sűrűn járt együtt. Megbeszéltük, hogy csinálok reggelit Barbyval, amíg a fiúk összepakolnak.
- Te mit tennél Fernandoval az elmúlt este? Mint akit kicseréltek. - Barby.
- Semmit. Azaz talán mégis.
- Na ki vele.
Benéztem a nappaliban nem volt ott senki.
- Csókolóztunk. - suttogtam halkan.
- Mi van? - kiabált Barby, és elejtette a paprikát. - Úgy értem ez remek. - ujjongott.
- Igen, de te meg kérlek ne haragudj Sebre. Tudod milyen dilinyós. Nézd meg képes volt az ajtód előtt aludni, ki más lenne erre képes?
- Jó de akkor is rosszul esett.
- Tudom, nekem is rosszul esett volna. De nagyon szeret téged..ezt te is tudod.
- Igen. És én is szeretem őt.
- Látod. Ne hagyd hogy egy ilyen ostobaság amit ő már 1000szer megbánt közétek álljon.
- Jó beszélni fogok vele.
A fiúk jelezték hogy már nagyon éhesek, én pedig mondtam jöhetnek. Reggelinél megbeszéltük, hogy a temetés után, elviszek mindenkit egy kis város ismertetőre, este pedig megnézzük a Colloseum-ot kivilágítva...