120. rész

*Barby*

Mikor lementem reggelizni, Fer fogadott, hogy menjünk ki a pályára. Nem ellenkeztem, tudtam, hogy már megint készülnek valamire. Mia is érdeklődve jött ki Sebbel, és azonnal hozzám jött. Elmeséltem neki a feltevésem, amiben egyetértett.
- Honnan jön ennyi ajándékozás Sebből?
- Ő egy melegszívű ember, ahogy Feranndo is. Akkor boldog, ha a szeretteit boldoggá teheti
- De ennyi ajándékkal? - nevetett Mia
- Ha kell, ennyivel - nevettem én is.
A fiúk először egy- egy csokor virággal köszöntöttek minket, majd azt mondták, a többi az este jön. Már nagyon kíváncsi voltam. Mindenki a maga dolgára ment, mi a bokszunkba. Nekem is és Sebnek is még sok dolga volt. Nem éreztem az autót száz százalékosnak, ezért Ciaronnal próbáltunk pár új beállítást. Seb addig folyamatosan mosolygott, nagyon jó kedve volt, már csak egy nap és bajnok lesz ismét. Az ajándékom elkészült így én is boldogan ültem be az autóba a harmadik edzésen.
- Több tapadás kellene az első szárny mentén - szóltam Ciaronnak
- Rendben, gyere be és megnézzük
Betoltak a srácok és Ciaron már is számolni kezdett. Igazam volt, tényleg több leszorító erő kellett. Ciaronék azonnal át is állították és már ki is gördültem a super lágy keverékkel.
Sokkal jobb volt az autó tapadása, úgy éreztem, jók lehetünk az időmérőn. Az edzés után megbeszélésre kellett mennünk, de már nagyon kíváncsi voltam a srácok meglepetésére. Nem sok idő volt már az edzésig, addig épp Jensonnal beszélgettem, amikor is idő volt, és mennem kellett.
Minden a legjobban alakult, Seb első lett, míg én csak negyedik, de nem keseredtem el. A kötelező interjúk után, megvárta a szobájában.
- Hello bajnok - köszöntem rá, ő egy kicsit megijedt, nem számított rám
- Szia kicsim, megijesztettél - nevetett
- Kíváncsian várom a ma esti őrültségeteket - nevettem
- Nem szedsz ki belőlem semmit
- Nem is azért jöttem - mosolyogtam
Felpattantam az ágyról és megöleltem. Jól esett az ölelése, de átlátott a szitán
- Mi baj van tündérem? - simogatta a hajam
- Az autó,  nem akar összeállni - húztam el a szám
- Nekem se - sóhajtott egyet
- Persze - távolodtam el tőle - Aztán megint agyonalázol minket
- Nem, most nem - húzott magához - Hidd el kicsim
- Elhiszem - bújtam hozzá - De bajnok leszel újra
- Tudom - csókolt meg
Lassan kisétáltunk, majd egy étterembe mentünk, ahol már Miáék is ott voltak.
- Hello had osztag - nevetett Fernando
- Hello paripa - nevettem rá
- Na, mi a meglepi - türelmetlenkedett Mia is
- Nők - sóhajtott fel Sebastian
- Férfiak - sóhajtottam én is.
- Na jó, eláruljuk, hogy.....
- Hogy? - kérdeztük egyszerre
- Hogy majd megtudjátok - nevetett Seb
- Hú Vettel, mit kapsz ezért - forgattam meg a szemeimet
- Na mit? - nevetett Seb - alig várom - kacsintott rám
- Ezt nem itt kéne - köhögött fel Fer
- Bocsánat Szent Alonos - nevetett Seb
- Ez jó - nevettem vele
- Jól van hadosztag elég lesz
- Hát veletek aztán nem lehet unalmasan vacsorázni - szólalt meg Mia nevetve
Hatalmas nevetés tört ki....