2011. november 3., csütörtök

114. rész

*Barby*

Készülődtünk a vacsorához, bár Sebnek nem nagyon volt sok kedve, szerinte ez a nyálas cuccok, csak álcák és a szeretet erejét nem itt lehet mérni. De megígértük Miáéknak, így elmentünk. Egy kedves és csendes éttermet választottak, szerencsére, nem csak japán étel volt. Nagyot lélegeztem fel, amikor ez kiderült, amin a többiek nevettek, nem szeretem a japán konyhát. A vacsora kellemesen telt, egy igazi romantikus este volt. Persze Seb az Seb, itt sem tudtam meg állni, hogy ne viccelődjön. Ki is tört a nevetés. Fernando meg is jegyezte, hogy ő a romantika rombolója. Bár akkor Sebbel elég jól egymásra találtunk, mert én sem szeretem annyira a romantikát.
Már a szállodába mentünk vissza, amikor Sebnek ötlete támadt:
- Állj - szólt Fernandonak, majd kiszálltunk - Menjünk ki a pályára - suttogta nekem
- Ilyenkor? - nézett furán Fer - Miával én más terveztem.
- Akkor itt szét vállunk - nevettem, imádtam a pályákat sötétbe.
Fernando kivitt minket, majd ők elmentek, és a lelkünkre kötötték, hogy ha haza akarunk jönni, őket hivjuk.
- Ez jó ötlet volt - simultam Sebhez.
- Tudom, hogy szereted ilyenkor a pályát, mert békés
- Túl jól ismersz - nevettem fel
- Sétájuk körbe - lelkesedett be
Neki is kezdtünk, sőt a céltól még versenyeztünk is. Úgy éreztem magam mint régen, amikor még gokartoztam, amikor nem volt ekkora teher a vállamon. Ha valaki lát minket, biztos azt mondja, hogy őrültek vagyunk, de már megszoktuk. Amikor már nem bírtuk tovább a futást, összebújva sétáltunk.
- Milyen kellemes így a pálya - nevetett Seb
- Igen, kevés rajta a fotós és az riporter
- Na igen, nincs méhkas - nevetett tovább - Sokkal más volt, még kartban
- Igen, én is ezen gondolkodtam, sokkal nyugodtabb volt minden.
- Kíváncsi vagyok a holnapi lapokra, mit írnak - nevetett Seb
- Tuti valami érdekeset, a világbajnoki aspiráns és csapattársa újra  együtt  - nevettem
- Lesz ennél cifrább is - nevetett Seb
- Abban biztos vagyok.
- Nézd csak, ez a Dunlop kanyar - szórakozott Seb
- Remek - nevettem, már itt járunk?
- Veled drága csak repül az idő - simogatta meg az arcom
- Tehet jól szórakozol? - nevettem
- Igen - nevetett, majd az égbe kapott és megpörgetett
Sikítottam örömöben, majd a hátára vett és úgy mentünk tovább:
- Nyugodtan lerakhatsz ám - nevettem
- Nem akarlak - hahotázott
- Felőlem - nevettem
Így sétáltunk tovább, amikor is a 130R-be értünk
- És itt most gyorsul az autó - elkezdett eszetlenül futni velem
- Seeeeeeeeeebbbbbb - kiáltottam nevetve
A célvonalig futott, majd letett
- Gratulálok, ma is a Red Bull csapaté lett a leggyorsabb kör
- Te tiszta bolond vagy - löktem meg egy picit
- Te teszel azzá - nézett a szemembe majd megcsókolt
Mikor elváltak ajkaink, felvetettem a távozás lehetőségét.
- Ideje menni, holnap jön a méhkas.
- Igaz, tárcsázok is.
Seb felhívta Fert, aki elég morcosan, de azért értünk jött. Amikor megérkezett, szakadtunk a nevetéstől, az arca mindent elárult.
- Mi a baj Fer, megzavartunk valamit? - nevettem
- Kell nektek rohangászni éjszaka Suzukában? - morgott
Sebastiannal összenevettünk....

Barby ruhája     Mia ruhája

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése