112. rész

*Barby*

Reggel korán Seb ébresztett, hogy ideje lenne felkelni, mert indul a gép.
- Nem akarok - húztam a fejembe a takarót.
- De muszáj lesz - nevetett - még én is feltudtam kelni
Hirtelen kipattantam és a fürdő felé vettem az irányt, míg Seb az ágyazással bajlódott, ám nem számított rá, hogy hirtelen szinte a nyakába vetem magam
- Bajnok leszel - kiáltottam neki és mivel túl nagy volt a lendület az ágyra huppantunk.
Fer és Mia bejött  a zajra és hatalmasat nevettek rajtunk, de mi is magunkon.
- Ez hiányzott nekem - mondta Mia, míg Fer a karjaiba húzta
Én addig birkóztam Sebbel és sokat nevettünk.
- Ne gyere már te is ezzel a bajnoksággal - nevetett németem.
- De csak egy pont - mondtam
- Még bármi lehet - nézett rám komolyan
- Ahogy akarod, akkor én most bemegyek a fürdőbe.
- Hééééé - nevetett az ágyról - én is.
Majd bejött utánam és bezárta az ajtót. Majd hirtelen kidugta a szőke bozontos fejét és Miáékra nézett:
- Nem hallgatózni ám - nevetett
- Héééé, gyere már - húztam be
Miáék hatalmasat nevettek. Sokáig voltunk a fürdőbe, amire elkészültünk volt már 10:00 óra is.
Mia kész volt már a reggelivel, míg Fer már pakolt be, úgy volt, hogy reggeli után indulunk.
Seb is beállt segíteni, majd riszálni kezdte a hátsó felét, amin én hatalmasat nevettem.
- Vettel ne játssz - nevettem még mindig
- Igen is szép hölgy - szalutált
- Mondd csak, mi a trükköd Japánba, elárulod?
- Neeeem - nevetett
- Naa- vettem elő a legszebb nézésem
- Neeeeem - nyújtotta ki a nyelvét
- Hát jó, de lesz ennek böjtje.
- Mint az ovi - nevetett Fernando is.
A repülőn Seb ölébe fészkeltem magam, és zenét hallgattam. Fer és Mia pedig tervezték közös otthonuk berendezését. Nagyon jó volt igy látni őket. Hirtelen ötlettől kezdve a laptopomhoz nyúltam, mikor is észrevettem, hogy a szőkeségem is elaludt. Óvatosan nyúltam tehát a laptophoz, és nézegettem a közös képeket. Érdekes volt látni, hogy jutottunk ide Ausztráliából kezdve. Ekkor jutott eszembe valami, egy kis ajándék az én bajnokomnak. Tudtam, hogy Seb ha alszik, akkor egy bomba se ébreszti fel, így elkezdtem videókat összevágni erről a csodás szezonról. Egy kis ajándék tőlem, neki. Mia vette észre ténykedésem, majd leírtam neki és odanyújtottam a laptopom. Szerencsére már Fer is aludt. Csak halkan nevetett, amikor meglátta és támogatta az ötletem. Szerencsére a telefonom is hozzám talált, de nem kapcsoltam be.
Mikor leszálltunk a két srác nagyon viccesen nézett ki. Mind a ketten elfeküdték a hajukat és álmost tekintettel méregették a világot. Miával ezen is nagyokat nevettünk. Ahogy a szállodába értünk, bekapcsoltam a telefonom. Rengeteg hívás és SMS jött Davetől, teljesen meg is feledkeztem róla, gondoltam felhívom:
- Na végre - szólt bele - Minden rendben?
- Igen, minden ok. Mondanom kell valamit, újra együtt vagyunk Sebbel.
- Áhh, szóval Räikkönenék elérték a céljukat. Ha neked az a jó, hogy szenvedsz, hát csak tessék.
- Én szeretem Sebet Dave, mindig is szerettem.
- Tudom, szerencsés egy fickó.
- Remélem azért még barátok maradunk.
- Persze - mosolygott - Ha kell valami csörögj.
- Rendben, szia
- Szia
Bontottuk a vonalat. Épp Seb jött be, valami hülye szemüveggel megint.
- Ki volt az? - kérdezte
- Dave - mondtam
- Remek - szólt gúnyosan
- Ne sértődj meg, elmondtam neki, hogy együtt vagyunk újra.
- De láttam volna a képét - nevetett
- Seb... - nevettem én is - Ugye te ezzel a szemüveggel nem akarsz közlekedni?
- Dehogynem - mondta mosolyogva
- Eszedbe ne jusson - röhögtem rá
- Most miért? - kérdezte
- Förtelmes
- Nem az
- De igen
- Zavarok? - jött be Mia
- Nem - válaszoltuk egyszerre
- Csak Seb ebbe a förtelembe akar kimenni.
- Nem is förtelem, igaz Mia?
Mia csak kacagott...