A tudat, hogy a fiúk készülnek valamire, nem hagyott nyugodni, de nem sokat tudtam ezzel foglalkozni, mert már az autóban ültem. Kezdetét vette az első szabadedzés. A pálya poros volt, és sokan hibáztak, de összességében jól zártunk. A gumi kopás aggasztó lesz, Ciaron rengeteg kiállással számol, akár 4-el is. Én ezt egy kicsit irreálisnak tartottam, de ha Ciaron mondja. Megbeszélések voltak ma gazdagon, alig jutott időm enni, mert kezdődött a második etap. Most teli tankkal mentünk, de a gumikopás itt is aggasztó volt. Keveset láttam ma Sebet, ha nem az autóban volt, akkor interjút adott, hiába, mindenki tudta, hogy ez az ő hétvégéje lesz. Lassan készültem a videóval is, amit majd lejátszunk neki, szerencsére Christian benne volt ebben az ötletben. A srácok is készültek már az ünneplésre, ahogy magunkat ismerem, elég nagy buli lesz. Hiába a Red Bull, az Red Bull. Hallottam Fernando hangját, a Home előtt, tehát most készül az a bizonyos dolog. Felkaptam a cuccom, és Miához rohantam, szerencsére nem volt már senki nála:
- A srácok most mentek - suttogtam - Van kedved követni őket?
- Nem lenne helyes - nevetett Mia - annyit fáradozna, had legyen egy jó napjuk.
- Igaz - nevettem én is.
- Hogy állsz a videóval? - kérdezte
- Remekül, már csak pár simítás kell.
- Az remek - nevetett Mia is - És, tudsz valamit a meglepivel kapcsolatban?
- Nem - nevettem, fogalmam sincs, mit talált ki megint ez a bolond szőke
Erre mind ketten felnevettünk. Nem kellett sokat várni a fiúk megérkezésére.
- Hölgyeim - kezdte Seb - szeretnénk, ha velünk fáradnának.
Azzal megfogták a kezünket, és a kijárathoz mentünk, ahol már sofőr várt minket. Sokkal szerencsésebb, ha helybeli visz valahova itt Japánban, mert különben teljesen eltévednél a jelek miatt.
- Remélem, most tankoltatok, és az olajszint is rendben, na meg a gumik is - nevettem fel
- Minden oké, elhiheted - mondta komolyan Fernando, amire mi Miával felnevettünk.
Amikor megérkeztünk, Miával meglepődtünk, hiszen ez az a tó volt, ahova először is el akartunk menni. A srácok csónakot szereztek, és külön-külön beültünk. Lampionok világítottak, nagyon romantikus volt.
- El se hiszem, hogy ilyet találtok ki - nevettem az örömtől és a meglepődöttségtől
- Látod, látod - nevetett ő is - Az életünk, meg fog változni, két nap múlva.
- Tudom - mosolyogtam rá - ismét bajnok leszel
- Igen - mosolygott - de ez rengeteg kötelezettséggel fog járni, többel, mint ami most van. Bevallom félek, hogy nem lesz egymásra időnk, félek, hogy elveszítelek.
- Nem fogsz - simogattam meg az arcát.
- Ennek örülök - nevetett szívből
És mivel Seb irányította a csónakot, mondanom sem kell, mi következett be. Felborultunk. Fernandoék mellettünk elkerekedett szemekkel néztek felénk. Mikor kijöttünk a vízfelszínere, hatalmas nevetésben törtünk ki Sebbel. Fernandonak tátva marad a szája
- Ezek nem normálisak - közölte Miával
- Nem is emlékszem, hogy halottam volna, Barbyt ennyire szívből nevetni - tette hozzá Mia kacagva.
Sebhez fordultam, majd belekapaszkodtam a nyakába:
- Szeretlek - suttogtam az ajkai közé
- Én is téged - csókolt meg
Jó ideig csókolóztunk, majd amikor elváltunk, nevetve szólaltam meg:
- Verseny a partig? - kérdeztem a szőkém
- Benne vagyok - csillantak fel a szemei
- Akkor, készülj.. vigyáz... kész.... RAJT!! - kiállottam el magam
Boldogan és nevetve úsztunk a part felé. Fernando még mindig a fejét rázta:
- Komolyan, mint a óvoda - nézett ránk
Mia csak halkan nevetett mellette.
A versenyt, Seb nyerte, de nem olyan sokkal. Amikor kiértünk a partra, Seb befeküdt a fűbe, én pedig a mellkasára:
- Nagyon régen éreztem magam így - kezdtem neki mesélni, ő pedig simogatta az arcom - Akkor még anya is élt, ez az utolsó emlékem róla. Kivitt a játszótérre, ahol nagy színes játékok voltak. Minden játékra felmásztam, és anya kacagott rajtam. Minden újdonság volt. Amikor kijátszottuk magunkat, elmentünk egy boltba, és vett egy hatalmas színes nyalókát. Sosem felejtem el az izét. Egy felhőtlen nap volt, amikor anya nem volt szomorú, talán az egyetlen nap.
Seb szorosan magához ölelt, amíg az emlékemet meséltem neki. Most is úgy éreztem magam, mint egy gyerek, jól eső érzés volt. Lassan Mia és Fer is kijött a partra, bár ők nem voltak vizesek:
- Az óvoda kijátszotta magát, vagy még mászókáztok is? - kérdezte ironikusan
- Azt hiszem, végeztünk - nevetett Seb
- Akkor mehetünk? - kérdezte Fer
- Rendben van nagypapa, mehetünk - keltem fel addigi kényelmes helyemről, a többiek persze nevettek, kivéve Fert.
Ahogy mentünk, Seb egyszer csak kiáltott, hogy álljunk meg. Értetlenül néztünk rá. Kiszállt az autóból, majd jó 10 perc múlva visszajött. Egy nagy színes nyalóka volt nála, pont olyan, mint amit anya vett. Mindenki furcsán nézett rá, csak én sírtam egyedül.
- Ezután a nap után is jár egy - mondta halkan, amikor odaadta
Elvettem, és törölgettem a könnyeimet, a könnyeimet, amik a boldogság miatt jöttek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése