116. rész

*Barby*

Sebbel elég mozgalmas éjszakánk volt, nehezen is keltünk fel. Csütörtök van, ideje kimenni nappal is a pályára, a méhkas elé. Ezt nyögve nyelősen tettük meg, de most a fáradtak táborába tartozott Mia és Fer is. Reggeli után mentünk a pályára. A fotósok persze azonnal ránk szálltak és már kezdődött a pletyka, hogy újra együtt vagyunk. Kiosztottunk pár autogramot, és berohantunk a Homeba
- Őrültek háza lesz itt - jegyezte meg Seb
- Főleg most, hogy vb leszel - lépett elő Christian, komolyan néha nem tudom, hogy a fenébe van ott mindenhol
- Igen, de most a futamra kell koncentrálni, vagyis a szabadedzésekre.
- Helyes, hogy nem szállsz el - bólogatott Christian
- Buli lesz, buli lesz - jött oda nevetve Rocky - a szerelőket csak ez élteti már - nevette el magát.
- Na jó, akkor én megyek is - nevettem - nekünk dolgozni is kell
- Dehogy mész - fogta meg a kezem Seb - Ma csütörtök van - nevetett
- Butus - simogattam meg, a többiek pedig távoztak
- Pályabejárás együtt? - vetette fel Seb
- Jól hangzik - nevettem
A mérnökeink már nem nagyon örültek ennek, mert kevesebbet foglalkozunk igy az adatokkal, mint egymással. Jól is hitték, tényleg inkább egymásra figyeltünk.
- Srácok, futam lesz, rémlik valami? - kérdezte Rocky
- Aha - nevettünk
- Látjuk - nevetett Ciaron is
Útközbe találkoztunk Fernandoval is.
- Ni csak az RB hadosztag - nevetett
- Ferrari, hm... de ló nélkül? - viccelődött Sebi
- Haha - nevetett Fer - Ez jó volt
- Vicces gyerek mi? - kérdeztem
- Az - nevetett továbbra is Fer - programotok?
- Az akad - lebegtette Seb a Brittától kapott papírt
- Nem úgy - nevetett Fer - lökött német, estére.
- Ja, úgy nincs - nevetett Seb
- Menjünk el az óriáskerékre - néztem Sebre bociszemekkel
- Lehet neki ellenállni? - kérdezte Seb aranyosan
- Igen - nevetett Fer - Kerék?
- Legyen kerék - nevetett Seb
- Szerintem meg nézzük a pályát tovább - mondták mérgesen mérnökeink.
Nevetve mentünk tovább. A pályabejárás után mind a kettőnknek külön programja volt, már csak az autogram osztáskor láttuk egymást. Én Trulli mellett ültem, és mit nem mondjak nagyon szórakoztató egyéniség az olasz. Olyan képeket tud vágni, hogy nem tudja az ember megállni nevetés nélkül. Szegény japánok, a végén már biztos azt hitték, hogy nincs ki egy kerekem, annyit nevettem. A távolból láttam, hogy Seb is nevet, hogy nevetek, így még többet nevettem.
- Németek - hangzott el Fertől,amire jó pár szúrós pillantás kapott
- Egyet értek - nevetett Jens is.
Este felé, már fáradtan estembe a Homeba, ahol Seb várt.
- Fárasztó nap? - kérdezte
- Eléggé - húztam el a szám - Nálad?
- Szintúgy
- Miáék?
- A bejáratnál várnak.
Elbúcsúztunk mindenkitől és a bejárathoz mentünk. Ott vártak ránk barátaink...