* Mia *
Seb a pálya mellett kissé nehezen parkolt le, még valami rajongók is elállták az utunkat. Mondtam nekik ők osztogassák csak az autogramokat én addig megkeresem Fert. A paddock felé vettem az irányt kissé leszegett fejjel. Ekkor Bernie lépett elém.
- Állj csak meg! Mi történt? Láttam Fernandot, egyedül jött és nem volt valami fényes kedvében.
- Tudom. - válaszoltam neki.
- Veszekedtetek?
- Nem, vagyis nem velem veszett össze.
- Hanem?
- Seb.
- Na ne.. most komolyan vele veszekedett? - nevette el magát Bernie.
- Igen. - néztem rá.
- Mint az oviban. Elvette a kisautómat. Jajj, a home felé láttam menni.
- Köszi Bernie! - mosolyogtam.
- Nincs mit, én addig kezelésbe veszem a másik delikvenst.
- Oké.
Befelé haladtam a paddockban, láttam egy nagy újságírói tömeget, Fer épp akkor lépett el mellőlük, engem pedig megtámadtak és mindenféle kérdéssel bombáztak. Fernando távolról nézett, hol ijedtség, hol idegesség ült ki az arcára, néhol még rémületet is véltem felfedezni. Ekkor megcsörrent a telefonom, majd távozóra fogtam.
- Tessék itt ... - szóltam volna bele ha nem szakított volna félbe.
- Szia Mia!
- Hello, Kimi!
- Segíthetek valamiben?
- Hát.... lenne egy ötletem. De ezt most hagyjuk nem ezért hívtalak.
- Hanem?
- Tudunk találkozni?
- Te itt vagy?
- Igen. Este 9kor mikor már elült a nép, a Renault motorhome előtt várlak. Ok?
- Ott leszek. - tettem le a telefont.
Igazából nem tudtam mit akarhat, titokzatos volt, Fernando odajött és megölelt, úgy mintha nem találkoznánk többé.
- Baj van? - kérdeztem félszegen.
- Igen. Ott hagytalak faképnél, most meg odavetettelek a médiának. Hülye voltam, sajnálom.
- Semmi baj - túrtam bele a hajába - vicces volt. Kimi este látni akar engem.
- Itt van?
- Igen.
- És mit akar?
- Nem mondta. Nézd itt van az ajándék Sebnek.
- Inkább ne emlegesd most őt nekem.
- Fernando, te is tudod, hogy nem úgy gondolta.
- Nem érdekel. Sokat engedett meg magának.
- Figyi nem érzed igazságtalannak ezt?
- Átálltál a sötét oldalra?- mosolygott.
- Bár ott a süti, azért nem. Csak te is sokszor lehet olyanokat mondasz, Seb mégis csak nevet.
- De én megtanultam bocsánatot kérni, és nem egyszer megtettem vele szemben is már.
- Este a buliban beszélsz vele? Kérlek. - néztem rá szépen.
- Hjajj.. csak a te kedvedért, hol az az ajándék? Elviszem a home-ba.
Átnyújtottam neki, ő pedig elvitte. A futam után a dobogóhoz mentem, Fernando második lett, Seb pedig világbajnok. Este a RB boxbában nagy habzsi-dőzsi ment, iszonyatos buli. Ferrel kézenfogva sétáltunk át. Ekkor figyelmeztetett mennem kell Kimihez, 9 óra.
- De ígérd meg beszélsz Sebbel. - mondtam.
- Ígérem. - fogta meg az ajándékot. Üdvözlöm Kimit, bár kétlem, hogy nem fog benézni. Bulit ő nem hagy ki főleg ilyet.
Még gyorsan megcsókoltuk egymást, majd elindultam. Mondhatom kellemes volt tök sötétben egyedül mászkálni a paddockba. Már álltam egy ideje, amikor valaki a nyakamba ugrott és megpuszilta az arcom.
- Hello!
- Az isten szerelmére Kimi, megbolondultál. - egy darabig nézett, majd elnevette magát. - Most mi olyan vicces, a szívbajt hoztad rám!
- Semmi, semmi. - válaszolta.
- Mennyit ittál?
- Keveset - mutatta.
- Aha, látod a homlokomon, azt a feliratot, hogy madár? Te részeg vagy.
- Jó lehet egy kicsit becsicsentettem.
- Kicsiiit?? Alig állsz a lábadon.
- Jól van már, ne parázz. Nem ezért hívtalak.
- Akkor bökd ki végre.
- Jójó. Szóval. Hazajövök.
- Haza? Mi van?
- Hát ide.
- Japánba?
- Nem te lüke, fogta meg a kezem. - majd közelebb lépett. - Ide! - mutogatott.
- A Forma1-be? - esett le az állam.
- Igen. - mosolygott.
- Ez remek.
- Látom örülsz.
- Igen, persze, Sebéknek mondtad már? - furán kezdett el bámulni.
- Mi? Mi? - rázta meg a fejét. - Még nem. Amíg nem írtuk alá a szerződést addig nem akartam, meg a Renault sem nagyon híreszteli, Kubica miatt.
- Értem. És akkor nekem miért mondtad el?
- Nem tudom. - nevetett. - Csak valakinek el kellett. De ne mond el senkinek.
- És mégis mit mondjak Fernandonak?
- Mond, hogy Jennivel összevesztem és istápolni kellett a lelkem.
- Jó. Akkor most én megyek. Te nem jössz?
- De igen, egy kicsit később. - én már elindultam ő még mormogott valamit, de én nem értettem.
- Ha örülsz sokkal szebb vagy.. - Kimi.
A Red Bull boxban, már nagyon folyt a buli, láttam Barby Markkal beszélget, ezek szerint őt is meghívták. Nem is bántam, Fer nagyon kedvelte őt is. Egy eldugott sarokban Fer beszélgetett Sebbel. Odamentem hozzájuk.
- Na szent a béke fiúk?
- Mint az állat! - Seb - Köszönöm az ajándékot.
- Fer ötlete volt. - mondtam.
- Aki egy remek és csodálatos ember. - Seb
- Azért nem kell most magasztalni csak azért mert azt mondtam válogasd meg a szavaid. - Fer
- És hogy oldottátok meg? - kérdeztem
- Igazsággal. - Seb
- Hm? - néztem rájuk.
Fer kinyújtotta a kezét és az ölébe húzott.
- Gyere ide. Elmondtam neki, hogy azon a pontomon talált el, ahol a legjobban fájt: a jó öreg egómon.
- Jajj te.. - borzoltam meg a haját.
- És mit akart Kimi? - Fer
- Kimi? Már itt van? - Seb
- Á, csak Jenni miatt volt. Valamin összekaptak. - válaszoltam.
- És mondta hogy idejön? - Seb, mint egy gyerek úgy kérdezte, látszott hogy várja már.
- Igen. - mondtam.
- Remek. - Seb - Néha nekem hiányzik, a hülye feje.
- Nekem is. - Fer - Felejthetetlen szombat éjszakáim, amikor nem hagyott aludni, olyan részeg volt.- nevetett.
- Jó lenne, ha visszajönne. - Seb
- Bizony. - mondta Fer, én csak mosolyogtam. Közben Barby is megérkezett...
"Bár az idő gyors szárnyakon repül, és te meg én egy fél életen át külön utakon járunk , sugárzóan szép mosolyod mindig eszembe juttatja egy mesébe illő tündérszerelem örökké valóságát. "
2011. november 29., kedd
2011. november 13., vasárnap
121. rész
* Mia *
Miután kajáltunk Seb és Fer a mozihoz vittek minket. Mondjuk elég feltűnő volt, hogy egy lélek sincs ott csak mi négyen.
- Ti meg mire készültök? - torpantam meg az ajtóban.
- Majd meglátod. - mosolygott Fer.
- De előbb be kell kötni a szemeteket. - Seb
- Remek. - nevetett Barby
A fiúk bekötötték a szemünket és beléptünk a terembe. Amikor Fer levette a kendőt teljesen megdöbbentem. A Kivetítő alatti színpadon és előtte a hozzávezető úton vörös szőnyeg, a kivetítőre 2 közös kép volt kivetítve. Be volt rendezve, volt étel, ital, és zene. Seb rögtönzött egy koncertet nekünk majd táncoltunk. Nagyon jól éreztem magam. Azután visszamentünk a szállodába. Fernando nagyon fáradtan esett az ágyba. Én mellémásztam.
- Lehet, hogy nekem nevet a szívem. De te meg gyönyörű vagy. - mondtam.
- Ezt meg hogy érted? - nézett rám.
- Nem azért mert ilyen jól nézel ki. Hanem mert belülről ragyogsz! Te nem csodálatos vagy, te maga vagy a csoda.
- Ezt most miért mondod? Nem lesz szülinapom, hogy szépeket kelljen mondani.
- Jaj te, nem azért mondom. Hanem mert szeretlek.
- Én is szeretlek. - csókolt meg.
Így aludtunk el, egymás karjaiban, ruhástól. Reggel hallottam, hogy csörög Fer ébresztője, de kinyomta. El kezdtem kapálózni, hogy ne nyomja ki, de ő meg lefogott, minek következtében leestünk az ágyról. Ekkor nyitott be Seb és Barby.
- Kopogni ki fog? - Fer
- Ááá, elnézést - röhögött Seb, de látszott, hogy vissza akarta tartani - máris. - majd kiterelte Barbyt a szobából és ő is kiment. Ekkor kopogás hallatszott. Fer a fejére csapott, majd nevetve szólt ki.
- Szabad ha szép..- ekkor bejöttek.
- Mondom ha szép. - Fer.
- Na kössz. - Barby
- Szívesen. - húzta szélesre Fer a száját.
- Nem akarom megzavarni a beszélgetést, de Fer leszállnál rólam. - mondtam.
- Persze. - majd felsegített.
- Indulni kéne ám, mr. Tökély. - Seb
- Mindjárt, csak átöltözöm. - indult a fürdő felé Fer.
- Mi??? Átöltözni?? - akadt ki Seb. - Szó sem lehet róla. - tolta ki onnan Fert. Mi csak nevettük Barbyval.
- Héé, leállnátok? - Barby - Hagyd had öltözzön át, még a végén túl megtépázott lenne az egója.
- Jó meglátás. - mondta Seb.
- Haha RB hadosztály. Nagy az egyetértés úgy látom. - Fer
- Nálunk mindig. - Seb
Láttam, hogy Fernando kezd belelendülni a dologba és nem akartam, hogy nagyon felpaprikázza magát, így közbeléptem, nem akartam veszekedést.
- Na Fer, indulj öltözni, Seb ti meg várjatok meg minket az aulában. - mondtam
- Most konkrétan kiteszel minket? - Seb
- Ha szükséges. Mindjárt megyünk.
Sebék távoztak Fer és én is rendbe szedtük magunkat. Siettünk hozzájuk, Seb persze nem bírta ki hogy ne szóljon oda.
- Még, hogy ránk kell mindig annyit várni. Nem az esküvőtök lesz. - Seb
- Valóban, de nem árt ha jól nézek ki. - Fer
- Jól nézhetsz ki, ha nem ez az igazi arcod, én nem játszom meg magam. - Seb
- Tessék? - fakadt ki Fer. Bár tudom, hogy nem bántásnak szánta ezt Seb, mégis én is úgy éreztem, hogy túllő a célon.
- Jó, nem mehetnénk végre. - kérdeztem sóhajtva.
- Én nem megyek sehova, olyannal aki azt hiszi, hogy én megjátszom magam. - Fer, tudtam ez lesz, megsértődik, ettől féltem.
- Fer, kérlek.
- Nem. - majd elviharzott. Utána futottam, de beült a kocsiba és elhajtott. Mikor mentem vissza láttam, Seb és Barby beszélgetnek.
- Elvisztek? Nyugi megbékél, csak tudjátok milyen. - mondtam
- Bocsánatot kell tőle kérnem, én nem úgy gondoltam. - Seb
- Tudom. - hajtottam le a fejem. - Fernando egy nagy gyerek. És ezt a sértődései bizonyítják a legjobban.
- Igen. - Barby - Ideje lenne egy kicsit ezt a gyereket megnevelni, ahogy Sebastiant is.
Seb szemei elkerekedtek. Majd nevetésben tört ki.
- Najó induljunk, még be kell törnöm egy spanyol bikát. - Seb.
Majd elindultunk a pályára...
Miután kajáltunk Seb és Fer a mozihoz vittek minket. Mondjuk elég feltűnő volt, hogy egy lélek sincs ott csak mi négyen.
- Ti meg mire készültök? - torpantam meg az ajtóban.
- Majd meglátod. - mosolygott Fer.
- De előbb be kell kötni a szemeteket. - Seb
- Remek. - nevetett Barby
A fiúk bekötötték a szemünket és beléptünk a terembe. Amikor Fer levette a kendőt teljesen megdöbbentem. A Kivetítő alatti színpadon és előtte a hozzávezető úton vörös szőnyeg, a kivetítőre 2 közös kép volt kivetítve. Be volt rendezve, volt étel, ital, és zene. Seb rögtönzött egy koncertet nekünk majd táncoltunk. Nagyon jól éreztem magam. Azután visszamentünk a szállodába. Fernando nagyon fáradtan esett az ágyba. Én mellémásztam.
- Lehet, hogy nekem nevet a szívem. De te meg gyönyörű vagy. - mondtam.
- Ezt meg hogy érted? - nézett rám.
- Nem azért mert ilyen jól nézel ki. Hanem mert belülről ragyogsz! Te nem csodálatos vagy, te maga vagy a csoda.
- Ezt most miért mondod? Nem lesz szülinapom, hogy szépeket kelljen mondani.
- Jaj te, nem azért mondom. Hanem mert szeretlek.
- Én is szeretlek. - csókolt meg.
Így aludtunk el, egymás karjaiban, ruhástól. Reggel hallottam, hogy csörög Fer ébresztője, de kinyomta. El kezdtem kapálózni, hogy ne nyomja ki, de ő meg lefogott, minek következtében leestünk az ágyról. Ekkor nyitott be Seb és Barby.
- Kopogni ki fog? - Fer
- Ááá, elnézést - röhögött Seb, de látszott, hogy vissza akarta tartani - máris. - majd kiterelte Barbyt a szobából és ő is kiment. Ekkor kopogás hallatszott. Fer a fejére csapott, majd nevetve szólt ki.
- Szabad ha szép..- ekkor bejöttek.
- Mondom ha szép. - Fer.
- Na kössz. - Barby
- Szívesen. - húzta szélesre Fer a száját.
- Nem akarom megzavarni a beszélgetést, de Fer leszállnál rólam. - mondtam.
- Persze. - majd felsegített.
- Indulni kéne ám, mr. Tökély. - Seb
- Mindjárt, csak átöltözöm. - indult a fürdő felé Fer.
- Mi??? Átöltözni?? - akadt ki Seb. - Szó sem lehet róla. - tolta ki onnan Fert. Mi csak nevettük Barbyval.
- Héé, leállnátok? - Barby - Hagyd had öltözzön át, még a végén túl megtépázott lenne az egója.
- Jó meglátás. - mondta Seb.
- Haha RB hadosztály. Nagy az egyetértés úgy látom. - Fer
- Nálunk mindig. - Seb
Láttam, hogy Fernando kezd belelendülni a dologba és nem akartam, hogy nagyon felpaprikázza magát, így közbeléptem, nem akartam veszekedést.
- Na Fer, indulj öltözni, Seb ti meg várjatok meg minket az aulában. - mondtam
- Most konkrétan kiteszel minket? - Seb
- Ha szükséges. Mindjárt megyünk.
Sebék távoztak Fer és én is rendbe szedtük magunkat. Siettünk hozzájuk, Seb persze nem bírta ki hogy ne szóljon oda.
- Még, hogy ránk kell mindig annyit várni. Nem az esküvőtök lesz. - Seb
- Valóban, de nem árt ha jól nézek ki. - Fer
- Jól nézhetsz ki, ha nem ez az igazi arcod, én nem játszom meg magam. - Seb
- Tessék? - fakadt ki Fer. Bár tudom, hogy nem bántásnak szánta ezt Seb, mégis én is úgy éreztem, hogy túllő a célon.
- Jó, nem mehetnénk végre. - kérdeztem sóhajtva.
- Én nem megyek sehova, olyannal aki azt hiszi, hogy én megjátszom magam. - Fer, tudtam ez lesz, megsértődik, ettől féltem.
- Fer, kérlek.
- Nem. - majd elviharzott. Utána futottam, de beült a kocsiba és elhajtott. Mikor mentem vissza láttam, Seb és Barby beszélgetnek.
- Elvisztek? Nyugi megbékél, csak tudjátok milyen. - mondtam
- Bocsánatot kell tőle kérnem, én nem úgy gondoltam. - Seb
- Tudom. - hajtottam le a fejem. - Fernando egy nagy gyerek. És ezt a sértődései bizonyítják a legjobban.
- Igen. - Barby - Ideje lenne egy kicsit ezt a gyereket megnevelni, ahogy Sebastiant is.
Seb szemei elkerekedtek. Majd nevetésben tört ki.
- Najó induljunk, még be kell törnöm egy spanyol bikát. - Seb.
Majd elindultunk a pályára...
2011. november 12., szombat
120. rész
*Barby*
Mikor lementem reggelizni, Fer fogadott, hogy menjünk ki a pályára. Nem ellenkeztem, tudtam, hogy már megint készülnek valamire. Mia is érdeklődve jött ki Sebbel, és azonnal hozzám jött. Elmeséltem neki a feltevésem, amiben egyetértett.
- Honnan jön ennyi ajándékozás Sebből?
- Ő egy melegszívű ember, ahogy Feranndo is. Akkor boldog, ha a szeretteit boldoggá teheti
- De ennyi ajándékkal? - nevetett Mia
- Ha kell, ennyivel - nevettem én is.
A fiúk először egy- egy csokor virággal köszöntöttek minket, majd azt mondták, a többi az este jön. Már nagyon kíváncsi voltam. Mindenki a maga dolgára ment, mi a bokszunkba. Nekem is és Sebnek is még sok dolga volt. Nem éreztem az autót száz százalékosnak, ezért Ciaronnal próbáltunk pár új beállítást. Seb addig folyamatosan mosolygott, nagyon jó kedve volt, már csak egy nap és bajnok lesz ismét. Az ajándékom elkészült így én is boldogan ültem be az autóba a harmadik edzésen.
- Több tapadás kellene az első szárny mentén - szóltam Ciaronnak
- Rendben, gyere be és megnézzük
Betoltak a srácok és Ciaron már is számolni kezdett. Igazam volt, tényleg több leszorító erő kellett. Ciaronék azonnal át is állították és már ki is gördültem a super lágy keverékkel.
Sokkal jobb volt az autó tapadása, úgy éreztem, jók lehetünk az időmérőn. Az edzés után megbeszélésre kellett mennünk, de már nagyon kíváncsi voltam a srácok meglepetésére. Nem sok idő volt már az edzésig, addig épp Jensonnal beszélgettem, amikor is idő volt, és mennem kellett.
Minden a legjobban alakult, Seb első lett, míg én csak negyedik, de nem keseredtem el. A kötelező interjúk után, megvárta a szobájában.
- Hello bajnok - köszöntem rá, ő egy kicsit megijedt, nem számított rám
- Szia kicsim, megijesztettél - nevetett
- Kíváncsian várom a ma esti őrültségeteket - nevettem
- Nem szedsz ki belőlem semmit
- Nem is azért jöttem - mosolyogtam
Felpattantam az ágyról és megöleltem. Jól esett az ölelése, de átlátott a szitán
- Mi baj van tündérem? - simogatta a hajam
- Az autó, nem akar összeállni - húztam el a szám
- Nekem se - sóhajtott egyet
- Persze - távolodtam el tőle - Aztán megint agyonalázol minket
- Nem, most nem - húzott magához - Hidd el kicsim
- Elhiszem - bújtam hozzá - De bajnok leszel újra
- Tudom - csókolt meg
Lassan kisétáltunk, majd egy étterembe mentünk, ahol már Miáék is ott voltak.
- Hello had osztag - nevetett Fernando
- Hello paripa - nevettem rá
- Na, mi a meglepi - türelmetlenkedett Mia is
- Nők - sóhajtott fel Sebastian
- Férfiak - sóhajtottam én is.
- Na jó, eláruljuk, hogy.....
- Hogy? - kérdeztük egyszerre
- Hogy majd megtudjátok - nevetett Seb
- Hú Vettel, mit kapsz ezért - forgattam meg a szemeimet
- Na mit? - nevetett Seb - alig várom - kacsintott rám
- Ezt nem itt kéne - köhögött fel Fer
- Bocsánat Szent Alonos - nevetett Seb
- Ez jó - nevettem vele
- Jól van hadosztag elég lesz
- Hát veletek aztán nem lehet unalmasan vacsorázni - szólalt meg Mia nevetve
Hatalmas nevetés tört ki....
Mikor lementem reggelizni, Fer fogadott, hogy menjünk ki a pályára. Nem ellenkeztem, tudtam, hogy már megint készülnek valamire. Mia is érdeklődve jött ki Sebbel, és azonnal hozzám jött. Elmeséltem neki a feltevésem, amiben egyetértett.
- Honnan jön ennyi ajándékozás Sebből?
- Ő egy melegszívű ember, ahogy Feranndo is. Akkor boldog, ha a szeretteit boldoggá teheti
- De ennyi ajándékkal? - nevetett Mia
- Ha kell, ennyivel - nevettem én is.
A fiúk először egy- egy csokor virággal köszöntöttek minket, majd azt mondták, a többi az este jön. Már nagyon kíváncsi voltam. Mindenki a maga dolgára ment, mi a bokszunkba. Nekem is és Sebnek is még sok dolga volt. Nem éreztem az autót száz százalékosnak, ezért Ciaronnal próbáltunk pár új beállítást. Seb addig folyamatosan mosolygott, nagyon jó kedve volt, már csak egy nap és bajnok lesz ismét. Az ajándékom elkészült így én is boldogan ültem be az autóba a harmadik edzésen.
- Több tapadás kellene az első szárny mentén - szóltam Ciaronnak
- Rendben, gyere be és megnézzük
Betoltak a srácok és Ciaron már is számolni kezdett. Igazam volt, tényleg több leszorító erő kellett. Ciaronék azonnal át is állították és már ki is gördültem a super lágy keverékkel.
Sokkal jobb volt az autó tapadása, úgy éreztem, jók lehetünk az időmérőn. Az edzés után megbeszélésre kellett mennünk, de már nagyon kíváncsi voltam a srácok meglepetésére. Nem sok idő volt már az edzésig, addig épp Jensonnal beszélgettem, amikor is idő volt, és mennem kellett.
Minden a legjobban alakult, Seb első lett, míg én csak negyedik, de nem keseredtem el. A kötelező interjúk után, megvárta a szobájában.
- Hello bajnok - köszöntem rá, ő egy kicsit megijedt, nem számított rám
- Szia kicsim, megijesztettél - nevetett
- Kíváncsian várom a ma esti őrültségeteket - nevettem
- Nem szedsz ki belőlem semmit
- Nem is azért jöttem - mosolyogtam
Felpattantam az ágyról és megöleltem. Jól esett az ölelése, de átlátott a szitán
- Mi baj van tündérem? - simogatta a hajam
- Az autó, nem akar összeállni - húztam el a szám
- Nekem se - sóhajtott egyet
- Persze - távolodtam el tőle - Aztán megint agyonalázol minket
- Nem, most nem - húzott magához - Hidd el kicsim
- Elhiszem - bújtam hozzá - De bajnok leszel újra
- Tudom - csókolt meg
Lassan kisétáltunk, majd egy étterembe mentünk, ahol már Miáék is ott voltak.
- Hello had osztag - nevetett Fernando
- Hello paripa - nevettem rá
- Na, mi a meglepi - türelmetlenkedett Mia is
- Nők - sóhajtott fel Sebastian
- Férfiak - sóhajtottam én is.
- Na jó, eláruljuk, hogy.....
- Hogy? - kérdeztük egyszerre
- Hogy majd megtudjátok - nevetett Seb
- Hú Vettel, mit kapsz ezért - forgattam meg a szemeimet
- Na mit? - nevetett Seb - alig várom - kacsintott rám
- Ezt nem itt kéne - köhögött fel Fer
- Bocsánat Szent Alonos - nevetett Seb
- Ez jó - nevettem vele
- Jól van hadosztag elég lesz
- Hát veletek aztán nem lehet unalmasan vacsorázni - szólalt meg Mia nevetve
Hatalmas nevetés tört ki....
2011. november 8., kedd
119. rész
* Mia *
Mikor visszaértünk a szállodába Fernandoval úgy döntöttünk, hogy pihenünk egy picit. Csak feküdtünk egymás mellett, és gondolkodtunk, nem szóltunk egymáshoz, majd végül én törtem meg a csendet.
- Tudod, irigylem őket.
- Sebéket?
- Igen.
- Miért?
- A viselkedésük miatt.
- Mint a gyerekek. – nevetett
- Igen. Irigylem őket, hogy maguk mögött tudják hagyni a gondjaikat, ha együtt vannak minden más kikapcsol, csak ők ketten léteznek.
- Ebben igazad van. Sajnálom én sosem tudtam elfelejteni a gondokat, de ha ez számít akkor mától megpróbálom, vagyis megteszem.
- Nem ne értsd félre. – ültem fel. – Nem veled van a gond, hanem velem.
- De hisz te nagyszerű ember vagy.
- De elfelejtek nevetni.
- Mindig másokkal törődsz, túlságosan segíteni akarsz másoknak, de ez nem jelenti azt, hogy nem nevetsz. – ült fel és simogatta meg a hátam. - És tudod mit sokkal gyönyörűbb vagy te mint ők, vagy én. Neked a szíved nevet, és ez mindennél fontosabb. Neked nagyon sok ember köszönheti a visszakapott boldogságát, köztük én is. Ne legyél irigy másokra, mert rád kellene hogy irigykedjenek, a te szíved aranyból van a lelked pedig nemes.
- Komolyan. – kérdeztem.
- A legkomolyabban. Szeretlek. – feküdt el.
- Én is. – dőltem a mellkasára.
Elnyomott az álom, álmomban pedig újra azon a tisztáson ültem ahol anno. De nem voltam egyedül. Luisát, Fer mamáját láttam magam mellett. Először nagyon megrémültem.
- Ne félj, ez csak egy álom. Olyan álom aminek hamarosan vége. Lányom, te a megfelelő párja vagy Fernandonak, és örülök, hogy téged választott. Tudom te mindig vigyázni fogsz rá, és mellette leszel.
- Igen. Ez már mindig így lesz. Ugye?
- Igen. Jönnek majd még nehéz idők, de ti már kiálltátok a próbát, és akkor is kifogjátok. Szeret téged ezt ne felejtsd el.
- Sosem. – válaszoltam. Egy férfi hangra keltem fel. Amikor kinyitottam a szemem, Seb guggolt az ágy mellett.
- Mi az? – kérdeztem nyűgösen.
- Megyünk moziba. Készülődj! – mondta.
- Mi?
- Jól hallottad, azért nem keltettelek fel eddig mert Fer ezt kérte.
- És ő hol van? – néztem a másik oldalra.
- Már lementek Barbyval.
- Oké, várj egy percet.
- De siess.
Összekészülődtem, és az aulában vártam őket, azt hittem ott lesznek. De nem voltak. Amíg vártam őket, egyszerre egy ismerős hangtól rezzentem össze.
- Szabad? – kérdezte. Amikor hátrafordultam Dean volt az.
- Dean? – néztem meglepődötten.
- Emlékszel rám?
- Persze. Figyelj csak vissza akarom adni neked azt a pénzt. – kutatni kezdtem a táskámba, de ő megfogta a kezem.
- Állj csak meg. Nem kell nekem. Hagyd csak, én szívesen segítettem neked.
- De akkor is az a pénz a tied és szükséged van rá.
- De hogy van. Egyet ígérj meg. A hétvégén még látlak. Mennem kell egy csoport vár rám.
- Igen, persze.
Dean egy szalvétára írta le a telefonszámát, majd elment. A táskámba csúsztattam ekkor jött Fer, Seb és Barby..
- Hol voltatok? – kérdeztem
- Készülnek valamire. – Barby
- Mire?
- Nem tudom. Állítólag meglepetés…
2011. november 5., szombat
118. rész
*Barby*
A tudat, hogy a fiúk készülnek valamire, nem hagyott nyugodni, de nem sokat tudtam ezzel foglalkozni, mert már az autóban ültem. Kezdetét vette az első szabadedzés. A pálya poros volt, és sokan hibáztak, de összességében jól zártunk. A gumi kopás aggasztó lesz, Ciaron rengeteg kiállással számol, akár 4-el is. Én ezt egy kicsit irreálisnak tartottam, de ha Ciaron mondja. Megbeszélések voltak ma gazdagon, alig jutott időm enni, mert kezdődött a második etap. Most teli tankkal mentünk, de a gumikopás itt is aggasztó volt. Keveset láttam ma Sebet, ha nem az autóban volt, akkor interjút adott, hiába, mindenki tudta, hogy ez az ő hétvégéje lesz. Lassan készültem a videóval is, amit majd lejátszunk neki, szerencsére Christian benne volt ebben az ötletben. A srácok is készültek már az ünneplésre, ahogy magunkat ismerem, elég nagy buli lesz. Hiába a Red Bull, az Red Bull. Hallottam Fernando hangját, a Home előtt, tehát most készül az a bizonyos dolog. Felkaptam a cuccom, és Miához rohantam, szerencsére nem volt már senki nála:
- A srácok most mentek - suttogtam - Van kedved követni őket?
- Nem lenne helyes - nevetett Mia - annyit fáradozna, had legyen egy jó napjuk.
- Igaz - nevettem én is.
- Hogy állsz a videóval? - kérdezte
- Remekül, már csak pár simítás kell.
- Az remek - nevetett Mia is - És, tudsz valamit a meglepivel kapcsolatban?
- Nem - nevettem, fogalmam sincs, mit talált ki megint ez a bolond szőke
Erre mind ketten felnevettünk. Nem kellett sokat várni a fiúk megérkezésére.
- Hölgyeim - kezdte Seb - szeretnénk, ha velünk fáradnának.
Azzal megfogták a kezünket, és a kijárathoz mentünk, ahol már sofőr várt minket. Sokkal szerencsésebb, ha helybeli visz valahova itt Japánban, mert különben teljesen eltévednél a jelek miatt.
- Remélem, most tankoltatok, és az olajszint is rendben, na meg a gumik is - nevettem fel
- Minden oké, elhiheted - mondta komolyan Fernando, amire mi Miával felnevettünk.
Amikor megérkeztünk, Miával meglepődtünk, hiszen ez az a tó volt, ahova először is el akartunk menni. A srácok csónakot szereztek, és külön-külön beültünk. Lampionok világítottak, nagyon romantikus volt.
- El se hiszem, hogy ilyet találtok ki - nevettem az örömtől és a meglepődöttségtől
- Látod, látod - nevetett ő is - Az életünk, meg fog változni, két nap múlva.
- Tudom - mosolyogtam rá - ismét bajnok leszel
- Igen - mosolygott - de ez rengeteg kötelezettséggel fog járni, többel, mint ami most van. Bevallom félek, hogy nem lesz egymásra időnk, félek, hogy elveszítelek.
- Nem fogsz - simogattam meg az arcát.
- Ennek örülök - nevetett szívből
És mivel Seb irányította a csónakot, mondanom sem kell, mi következett be. Felborultunk. Fernandoék mellettünk elkerekedett szemekkel néztek felénk. Mikor kijöttünk a vízfelszínere, hatalmas nevetésben törtünk ki Sebbel. Fernandonak tátva marad a szája
- Ezek nem normálisak - közölte Miával
- Nem is emlékszem, hogy halottam volna, Barbyt ennyire szívből nevetni - tette hozzá Mia kacagva.
Sebhez fordultam, majd belekapaszkodtam a nyakába:
- Szeretlek - suttogtam az ajkai közé
- Én is téged - csókolt meg
Jó ideig csókolóztunk, majd amikor elváltunk, nevetve szólaltam meg:
- Verseny a partig? - kérdeztem a szőkém
- Benne vagyok - csillantak fel a szemei
- Akkor, készülj.. vigyáz... kész.... RAJT!! - kiállottam el magam
Boldogan és nevetve úsztunk a part felé. Fernando még mindig a fejét rázta:
- Komolyan, mint a óvoda - nézett ránk
Mia csak halkan nevetett mellette.
A versenyt, Seb nyerte, de nem olyan sokkal. Amikor kiértünk a partra, Seb befeküdt a fűbe, én pedig a mellkasára:
- Nagyon régen éreztem magam így - kezdtem neki mesélni, ő pedig simogatta az arcom - Akkor még anya is élt, ez az utolsó emlékem róla. Kivitt a játszótérre, ahol nagy színes játékok voltak. Minden játékra felmásztam, és anya kacagott rajtam. Minden újdonság volt. Amikor kijátszottuk magunkat, elmentünk egy boltba, és vett egy hatalmas színes nyalókát. Sosem felejtem el az izét. Egy felhőtlen nap volt, amikor anya nem volt szomorú, talán az egyetlen nap.
Seb szorosan magához ölelt, amíg az emlékemet meséltem neki. Most is úgy éreztem magam, mint egy gyerek, jól eső érzés volt. Lassan Mia és Fer is kijött a partra, bár ők nem voltak vizesek:
- Az óvoda kijátszotta magát, vagy még mászókáztok is? - kérdezte ironikusan
- Azt hiszem, végeztünk - nevetett Seb
- Akkor mehetünk? - kérdezte Fer
- Rendben van nagypapa, mehetünk - keltem fel addigi kényelmes helyemről, a többiek persze nevettek, kivéve Fert.
Ahogy mentünk, Seb egyszer csak kiáltott, hogy álljunk meg. Értetlenül néztünk rá. Kiszállt az autóból, majd jó 10 perc múlva visszajött. Egy nagy színes nyalóka volt nála, pont olyan, mint amit anya vett. Mindenki furcsán nézett rá, csak én sírtam egyedül.
- Ezután a nap után is jár egy - mondta halkan, amikor odaadta
Elvettem, és törölgettem a könnyeimet, a könnyeimet, amik a boldogság miatt jöttek...
A tudat, hogy a fiúk készülnek valamire, nem hagyott nyugodni, de nem sokat tudtam ezzel foglalkozni, mert már az autóban ültem. Kezdetét vette az első szabadedzés. A pálya poros volt, és sokan hibáztak, de összességében jól zártunk. A gumi kopás aggasztó lesz, Ciaron rengeteg kiállással számol, akár 4-el is. Én ezt egy kicsit irreálisnak tartottam, de ha Ciaron mondja. Megbeszélések voltak ma gazdagon, alig jutott időm enni, mert kezdődött a második etap. Most teli tankkal mentünk, de a gumikopás itt is aggasztó volt. Keveset láttam ma Sebet, ha nem az autóban volt, akkor interjút adott, hiába, mindenki tudta, hogy ez az ő hétvégéje lesz. Lassan készültem a videóval is, amit majd lejátszunk neki, szerencsére Christian benne volt ebben az ötletben. A srácok is készültek már az ünneplésre, ahogy magunkat ismerem, elég nagy buli lesz. Hiába a Red Bull, az Red Bull. Hallottam Fernando hangját, a Home előtt, tehát most készül az a bizonyos dolog. Felkaptam a cuccom, és Miához rohantam, szerencsére nem volt már senki nála:
- A srácok most mentek - suttogtam - Van kedved követni őket?
- Nem lenne helyes - nevetett Mia - annyit fáradozna, had legyen egy jó napjuk.
- Igaz - nevettem én is.
- Hogy állsz a videóval? - kérdezte
- Remekül, már csak pár simítás kell.
- Az remek - nevetett Mia is - És, tudsz valamit a meglepivel kapcsolatban?
- Nem - nevettem, fogalmam sincs, mit talált ki megint ez a bolond szőke
Erre mind ketten felnevettünk. Nem kellett sokat várni a fiúk megérkezésére.
- Hölgyeim - kezdte Seb - szeretnénk, ha velünk fáradnának.
Azzal megfogták a kezünket, és a kijárathoz mentünk, ahol már sofőr várt minket. Sokkal szerencsésebb, ha helybeli visz valahova itt Japánban, mert különben teljesen eltévednél a jelek miatt.
- Remélem, most tankoltatok, és az olajszint is rendben, na meg a gumik is - nevettem fel
- Minden oké, elhiheted - mondta komolyan Fernando, amire mi Miával felnevettünk.
Amikor megérkeztünk, Miával meglepődtünk, hiszen ez az a tó volt, ahova először is el akartunk menni. A srácok csónakot szereztek, és külön-külön beültünk. Lampionok világítottak, nagyon romantikus volt.
- El se hiszem, hogy ilyet találtok ki - nevettem az örömtől és a meglepődöttségtől
- Látod, látod - nevetett ő is - Az életünk, meg fog változni, két nap múlva.
- Tudom - mosolyogtam rá - ismét bajnok leszel
- Igen - mosolygott - de ez rengeteg kötelezettséggel fog járni, többel, mint ami most van. Bevallom félek, hogy nem lesz egymásra időnk, félek, hogy elveszítelek.
- Nem fogsz - simogattam meg az arcát.
- Ennek örülök - nevetett szívből
És mivel Seb irányította a csónakot, mondanom sem kell, mi következett be. Felborultunk. Fernandoék mellettünk elkerekedett szemekkel néztek felénk. Mikor kijöttünk a vízfelszínere, hatalmas nevetésben törtünk ki Sebbel. Fernandonak tátva marad a szája
- Ezek nem normálisak - közölte Miával
- Nem is emlékszem, hogy halottam volna, Barbyt ennyire szívből nevetni - tette hozzá Mia kacagva.
Sebhez fordultam, majd belekapaszkodtam a nyakába:
- Szeretlek - suttogtam az ajkai közé
- Én is téged - csókolt meg
Jó ideig csókolóztunk, majd amikor elváltunk, nevetve szólaltam meg:
- Verseny a partig? - kérdeztem a szőkém
- Benne vagyok - csillantak fel a szemei
- Akkor, készülj.. vigyáz... kész.... RAJT!! - kiállottam el magam
Boldogan és nevetve úsztunk a part felé. Fernando még mindig a fejét rázta:
- Komolyan, mint a óvoda - nézett ránk
Mia csak halkan nevetett mellette.
A versenyt, Seb nyerte, de nem olyan sokkal. Amikor kiértünk a partra, Seb befeküdt a fűbe, én pedig a mellkasára:
- Nagyon régen éreztem magam így - kezdtem neki mesélni, ő pedig simogatta az arcom - Akkor még anya is élt, ez az utolsó emlékem róla. Kivitt a játszótérre, ahol nagy színes játékok voltak. Minden játékra felmásztam, és anya kacagott rajtam. Minden újdonság volt. Amikor kijátszottuk magunkat, elmentünk egy boltba, és vett egy hatalmas színes nyalókát. Sosem felejtem el az izét. Egy felhőtlen nap volt, amikor anya nem volt szomorú, talán az egyetlen nap.
Seb szorosan magához ölelt, amíg az emlékemet meséltem neki. Most is úgy éreztem magam, mint egy gyerek, jól eső érzés volt. Lassan Mia és Fer is kijött a partra, bár ők nem voltak vizesek:
- Az óvoda kijátszotta magát, vagy még mászókáztok is? - kérdezte ironikusan
- Azt hiszem, végeztünk - nevetett Seb
- Akkor mehetünk? - kérdezte Fer
- Rendben van nagypapa, mehetünk - keltem fel addigi kényelmes helyemről, a többiek persze nevettek, kivéve Fert.
Ahogy mentünk, Seb egyszer csak kiáltott, hogy álljunk meg. Értetlenül néztünk rá. Kiszállt az autóból, majd jó 10 perc múlva visszajött. Egy nagy színes nyalóka volt nála, pont olyan, mint amit anya vett. Mindenki furcsán nézett rá, csak én sírtam egyedül.
- Ezután a nap után is jár egy - mondta halkan, amikor odaadta
Elvettem, és törölgettem a könnyeimet, a könnyeimet, amik a boldogság miatt jöttek...
2011. november 4., péntek
117. rész
* Mia*
Már jó ideje vártuk Barbyékat de elég későn érkeztek meg, már sötétedett.
- Najó menjünk, szerintem itt hagytak - Fer
- Nem biztosan nem. Várjunk még egy kicsit. - kérleltem.
- Oké, gyere mutatok neked valamit. - majd egy pad felé terelt, hogy üljünk le. Elővette az ipodját, és elindította a zenét. Odaadta az egyik füldugót, hogy hallgassam, egy gyönyörű szám szólt, ő pedig átölelt. Nem is gondoltam volna, hogy ő ilyeneket is hallgat.
A szemem is becsuktam és jó szorosan hozzábújtam, hogy éreztessem mennyire jól esik ez nekem. Ekkor jöttek Sebastianék.
- Héé gerlepár, bocsi a zavarásért, de nem kellene indulni. - hajolt le Seb, mi meg feálltunk.
- Mi? - ijed meg Fer.
- Mi? Mi? Meddig várjunk rátok?
- Na állj először is ti voltatok azok akik megint késtek és órákat kellett rájuk várni.
- Jól van Don Juan, mehetünk?
- Mi van?
- Sokat kérdezel Fernando.
- Én? - a fiúk észre sem vették, hogy mi már arrébb sétálunk Barbyval.
- Látod most is kérdeztél. - hahotázott Seb.
- De most nem azért..
- Még mielőtt még valamit kérdeznél, induljunk. Barby - Seb ekkor vette észre h mi már nem vagyunk ott.
- Itt vagyok, gyertek már. - Barby
- Jó lenne kezdek fázni és már nagyon sötét van. - mondtam.
- Csak nem félsz a sötétben? - Seb.
- Képzeld félek.
- Az erős és magabiztos pszichológus lány aki fél a sötétben.
- Jó Seb ezt inkább hagyjuk.
- Most miért? Én is félelmetes vagyok? - grimaszolt.
- Nem. Menjünk! - erősködtem.
Elindultunk az óriáskerék felé, ami gyönyörűen ki volt világítva, a kilátás pedig eszméletlen volt. Kicsit szótlan voltam, és nagyon erősen szorítottam Fer kezét. Amikor felértünk gyönyörködtem a kilátásban. Kicsit szótlan voltam, Fer odajött és megkérdezte mi a bajom. Barby és Seb egymással voltak elfoglalva.
- Mi a baj Kincsem? - Fer
- Semmi csak, nem akarom elrontani az estét. - húztam el a szám.
- De hát mi az? Akarsz róla beszélni? - tűrte el a hajam, és nézett a szemembe.
- Tudod én mindig erős vagyok és határozott, ahogy Seb mondta. De egyszer mikor kicsi voltam nagyon kicsi, olyan 14 éves lehettem. Ismertem Rómát már akkor is mint a tenyerem. Este mentem haza a barátnőmtől és egyszer csak berántottak egy autóba. Napokig távol voltam az otthonomtól, pokol volt. tudták kinek vagyok a lánya és azt is hogy a nagyanyám aki nevel, bármit megadna értem. - Fernando szemei elkerekedtek. - Igen elraboltak. Egy sötét zugban tartottak, ahol semmi fény nem volt. Szorongtam állandóan, de reménykedtem, hogy egy napon értem jönnek. És hála istennek így is lett. Mindegy ne beszéljünk erről. Ciki vagy nem ciki félek a sötétben. - Fernando megölelt.
- Ez nem fog megtörténni többet és még szerencse, hogy én nem félek a sötétben. - mosolygott.
- Szeretlek. - csókoltam meg.
- Héé ti ott zokniban.. - Seb
- Zokniban? - nézetem a lábamra és húztam fel a nacim. - Öregem nem látod hogy ez harisnya?
Erre mindenki nevetni kezdett.
- Jól van, kicsit rosszul látok na, sötét van. - Seb
- Szerintem inkább egy szemüveg kellene neked. - Fer
- Napszemüveg esetleg - Seb
- Drágám így is elég sötét van nem még napszemcsiben. - Barby
- Neked az agyad is elsötétült. - Fer
- Csodálkozol, ilyen nő mellett, elveszi az eszem. - Seb
- Kössz. - Barby
- Tudod, hogy szeretlek. - Seb
- Én is téged. - Barby
Szép lassan véget ért a túrán a kerékkel, mikor kiszálltunk, Seb szédőlgést imitált.
- Mintha olyan gyorsan mentünk volna. - Barby
- Engem nem is a kerék szédített meg, hanem te. - Seb
- Még, hogy én tanítsalak udvarolni, jobb vagy mint én. - Fer
- Haha, Don Juan. Mit szólnátok lányok.. ááá nem is, gyere velem kicsit félre Fernando. - majd félrevonultak.
Barbyval csak néztünk egymással, és Seb kielégült mosolyából csak egyet tudtunk mondani: " ajaj "
* Fernando *
Seb félrehívott, hogy holnap a lányokat lepjük meg és vigyük el őket oda csónakázni ahol a legutóbb voltunk. De most mi is megyünk és a kocsit is megtankoljuk és a defektet is megpróbáljuk elkerülni. Ajándékot is javasolt, hogy vegyünk a lányoknak. Remek ötletnek tartottam, megsimogattam Seb fejét.
- Öcsi most az egyszer, jót szóltál. - majd visszamentünk a lányokhoz.
Már jó ideje vártuk Barbyékat de elég későn érkeztek meg, már sötétedett.
- Najó menjünk, szerintem itt hagytak - Fer
- Nem biztosan nem. Várjunk még egy kicsit. - kérleltem.
- Oké, gyere mutatok neked valamit. - majd egy pad felé terelt, hogy üljünk le. Elővette az ipodját, és elindította a zenét. Odaadta az egyik füldugót, hogy hallgassam, egy gyönyörű szám szólt, ő pedig átölelt. Nem is gondoltam volna, hogy ő ilyeneket is hallgat.
A szemem is becsuktam és jó szorosan hozzábújtam, hogy éreztessem mennyire jól esik ez nekem. Ekkor jöttek Sebastianék.
- Héé gerlepár, bocsi a zavarásért, de nem kellene indulni. - hajolt le Seb, mi meg feálltunk.
- Mi? - ijed meg Fer.
- Mi? Mi? Meddig várjunk rátok?
- Na állj először is ti voltatok azok akik megint késtek és órákat kellett rájuk várni.
- Jól van Don Juan, mehetünk?
- Mi van?
- Sokat kérdezel Fernando.
- Én? - a fiúk észre sem vették, hogy mi már arrébb sétálunk Barbyval.
- Látod most is kérdeztél. - hahotázott Seb.
- De most nem azért..
- Még mielőtt még valamit kérdeznél, induljunk. Barby - Seb ekkor vette észre h mi már nem vagyunk ott.
- Itt vagyok, gyertek már. - Barby
- Jó lenne kezdek fázni és már nagyon sötét van. - mondtam.
- Csak nem félsz a sötétben? - Seb.
- Képzeld félek.
- Az erős és magabiztos pszichológus lány aki fél a sötétben.
- Jó Seb ezt inkább hagyjuk.
- Most miért? Én is félelmetes vagyok? - grimaszolt.
- Nem. Menjünk! - erősködtem.
Elindultunk az óriáskerék felé, ami gyönyörűen ki volt világítva, a kilátás pedig eszméletlen volt. Kicsit szótlan voltam, és nagyon erősen szorítottam Fer kezét. Amikor felértünk gyönyörködtem a kilátásban. Kicsit szótlan voltam, Fer odajött és megkérdezte mi a bajom. Barby és Seb egymással voltak elfoglalva.
- Mi a baj Kincsem? - Fer
- Semmi csak, nem akarom elrontani az estét. - húztam el a szám.
- De hát mi az? Akarsz róla beszélni? - tűrte el a hajam, és nézett a szemembe.
- Tudod én mindig erős vagyok és határozott, ahogy Seb mondta. De egyszer mikor kicsi voltam nagyon kicsi, olyan 14 éves lehettem. Ismertem Rómát már akkor is mint a tenyerem. Este mentem haza a barátnőmtől és egyszer csak berántottak egy autóba. Napokig távol voltam az otthonomtól, pokol volt. tudták kinek vagyok a lánya és azt is hogy a nagyanyám aki nevel, bármit megadna értem. - Fernando szemei elkerekedtek. - Igen elraboltak. Egy sötét zugban tartottak, ahol semmi fény nem volt. Szorongtam állandóan, de reménykedtem, hogy egy napon értem jönnek. És hála istennek így is lett. Mindegy ne beszéljünk erről. Ciki vagy nem ciki félek a sötétben. - Fernando megölelt.
- Ez nem fog megtörténni többet és még szerencse, hogy én nem félek a sötétben. - mosolygott.
- Szeretlek. - csókoltam meg.
- Héé ti ott zokniban.. - Seb
- Zokniban? - nézetem a lábamra és húztam fel a nacim. - Öregem nem látod hogy ez harisnya?
Erre mindenki nevetni kezdett.
- Jól van, kicsit rosszul látok na, sötét van. - Seb
- Szerintem inkább egy szemüveg kellene neked. - Fer
- Napszemüveg esetleg - Seb
- Drágám így is elég sötét van nem még napszemcsiben. - Barby
- Neked az agyad is elsötétült. - Fer
- Csodálkozol, ilyen nő mellett, elveszi az eszem. - Seb
- Kössz. - Barby
- Tudod, hogy szeretlek. - Seb
- Én is téged. - Barby
Szép lassan véget ért a túrán a kerékkel, mikor kiszálltunk, Seb szédőlgést imitált.
- Mintha olyan gyorsan mentünk volna. - Barby
- Engem nem is a kerék szédített meg, hanem te. - Seb
- Még, hogy én tanítsalak udvarolni, jobb vagy mint én. - Fer
- Haha, Don Juan. Mit szólnátok lányok.. ááá nem is, gyere velem kicsit félre Fernando. - majd félrevonultak.
Barbyval csak néztünk egymással, és Seb kielégült mosolyából csak egyet tudtunk mondani: " ajaj "
* Fernando *
Seb félrehívott, hogy holnap a lányokat lepjük meg és vigyük el őket oda csónakázni ahol a legutóbb voltunk. De most mi is megyünk és a kocsit is megtankoljuk és a defektet is megpróbáljuk elkerülni. Ajándékot is javasolt, hogy vegyünk a lányoknak. Remek ötletnek tartottam, megsimogattam Seb fejét.
- Öcsi most az egyszer, jót szóltál. - majd visszamentünk a lányokhoz.
2011. november 3., csütörtök
116. rész
*Barby*
Sebbel elég mozgalmas éjszakánk volt, nehezen is keltünk fel. Csütörtök van, ideje kimenni nappal is a pályára, a méhkas elé. Ezt nyögve nyelősen tettük meg, de most a fáradtak táborába tartozott Mia és Fer is. Reggeli után mentünk a pályára. A fotósok persze azonnal ránk szálltak és már kezdődött a pletyka, hogy újra együtt vagyunk. Kiosztottunk pár autogramot, és berohantunk a Homeba
- Őrültek háza lesz itt - jegyezte meg Seb
- Főleg most, hogy vb leszel - lépett elő Christian, komolyan néha nem tudom, hogy a fenébe van ott mindenhol
- Igen, de most a futamra kell koncentrálni, vagyis a szabadedzésekre.
- Helyes, hogy nem szállsz el - bólogatott Christian
- Buli lesz, buli lesz - jött oda nevetve Rocky - a szerelőket csak ez élteti már - nevette el magát.
- Na jó, akkor én megyek is - nevettem - nekünk dolgozni is kell
- Dehogy mész - fogta meg a kezem Seb - Ma csütörtök van - nevetett
- Butus - simogattam meg, a többiek pedig távoztak
- Pályabejárás együtt? - vetette fel Seb
- Jól hangzik - nevettem
A mérnökeink már nem nagyon örültek ennek, mert kevesebbet foglalkozunk igy az adatokkal, mint egymással. Jól is hitték, tényleg inkább egymásra figyeltünk.
- Srácok, futam lesz, rémlik valami? - kérdezte Rocky
- Aha - nevettünk
- Látjuk - nevetett Ciaron is
Útközbe találkoztunk Fernandoval is.
- Ni csak az RB hadosztag - nevetett
- Ferrari, hm... de ló nélkül? - viccelődött Sebi
- Haha - nevetett Fer - Ez jó volt
- Vicces gyerek mi? - kérdeztem
- Az - nevetett továbbra is Fer - programotok?
- Az akad - lebegtette Seb a Brittától kapott papírt
- Nem úgy - nevetett Fer - lökött német, estére.
- Ja, úgy nincs - nevetett Seb
- Menjünk el az óriáskerékre - néztem Sebre bociszemekkel
- Lehet neki ellenállni? - kérdezte Seb aranyosan
- Igen - nevetett Fer - Kerék?
- Legyen kerék - nevetett Seb
- Szerintem meg nézzük a pályát tovább - mondták mérgesen mérnökeink.
Nevetve mentünk tovább. A pályabejárás után mind a kettőnknek külön programja volt, már csak az autogram osztáskor láttuk egymást. Én Trulli mellett ültem, és mit nem mondjak nagyon szórakoztató egyéniség az olasz. Olyan képeket tud vágni, hogy nem tudja az ember megállni nevetés nélkül. Szegény japánok, a végén már biztos azt hitték, hogy nincs ki egy kerekem, annyit nevettem. A távolból láttam, hogy Seb is nevet, hogy nevetek, így még többet nevettem.
- Németek - hangzott el Fertől,amire jó pár szúrós pillantás kapott
- Egyet értek - nevetett Jens is.
Este felé, már fáradtan estembe a Homeba, ahol Seb várt.
- Fárasztó nap? - kérdezte
- Eléggé - húztam el a szám - Nálad?
- Szintúgy
- Miáék?
- A bejáratnál várnak.
Elbúcsúztunk mindenkitől és a bejárathoz mentünk. Ott vártak ránk barátaink...
Sebbel elég mozgalmas éjszakánk volt, nehezen is keltünk fel. Csütörtök van, ideje kimenni nappal is a pályára, a méhkas elé. Ezt nyögve nyelősen tettük meg, de most a fáradtak táborába tartozott Mia és Fer is. Reggeli után mentünk a pályára. A fotósok persze azonnal ránk szálltak és már kezdődött a pletyka, hogy újra együtt vagyunk. Kiosztottunk pár autogramot, és berohantunk a Homeba
- Őrültek háza lesz itt - jegyezte meg Seb
- Főleg most, hogy vb leszel - lépett elő Christian, komolyan néha nem tudom, hogy a fenébe van ott mindenhol
- Igen, de most a futamra kell koncentrálni, vagyis a szabadedzésekre.
- Helyes, hogy nem szállsz el - bólogatott Christian
- Buli lesz, buli lesz - jött oda nevetve Rocky - a szerelőket csak ez élteti már - nevette el magát.
- Na jó, akkor én megyek is - nevettem - nekünk dolgozni is kell
- Dehogy mész - fogta meg a kezem Seb - Ma csütörtök van - nevetett
- Butus - simogattam meg, a többiek pedig távoztak
- Pályabejárás együtt? - vetette fel Seb
- Jól hangzik - nevettem
A mérnökeink már nem nagyon örültek ennek, mert kevesebbet foglalkozunk igy az adatokkal, mint egymással. Jól is hitték, tényleg inkább egymásra figyeltünk.
- Srácok, futam lesz, rémlik valami? - kérdezte Rocky
- Aha - nevettünk
- Látjuk - nevetett Ciaron is
Útközbe találkoztunk Fernandoval is.
- Ni csak az RB hadosztag - nevetett
- Ferrari, hm... de ló nélkül? - viccelődött Sebi
- Haha - nevetett Fer - Ez jó volt
- Vicces gyerek mi? - kérdeztem
- Az - nevetett továbbra is Fer - programotok?
- Az akad - lebegtette Seb a Brittától kapott papírt
- Nem úgy - nevetett Fer - lökött német, estére.
- Ja, úgy nincs - nevetett Seb
- Menjünk el az óriáskerékre - néztem Sebre bociszemekkel
- Lehet neki ellenállni? - kérdezte Seb aranyosan
- Igen - nevetett Fer - Kerék?
- Legyen kerék - nevetett Seb
- Szerintem meg nézzük a pályát tovább - mondták mérgesen mérnökeink.
Nevetve mentünk tovább. A pályabejárás után mind a kettőnknek külön programja volt, már csak az autogram osztáskor láttuk egymást. Én Trulli mellett ültem, és mit nem mondjak nagyon szórakoztató egyéniség az olasz. Olyan képeket tud vágni, hogy nem tudja az ember megállni nevetés nélkül. Szegény japánok, a végén már biztos azt hitték, hogy nincs ki egy kerekem, annyit nevettem. A távolból láttam, hogy Seb is nevet, hogy nevetek, így még többet nevettem.
- Németek - hangzott el Fertől,amire jó pár szúrós pillantás kapott
- Egyet értek - nevetett Jens is.
Este felé, már fáradtan estembe a Homeba, ahol Seb várt.
- Fárasztó nap? - kérdezte
- Eléggé - húztam el a szám - Nálad?
- Szintúgy
- Miáék?
- A bejáratnál várnak.
Elbúcsúztunk mindenkitől és a bejárathoz mentünk. Ott vártak ránk barátaink...
115. rész
Ezt a bejegyzést szeretném azzal kezdeni, hogy a társszerkesztőmnek nagyon boldogságos és csodálatosan gyönyörűszép születésnapot kívánjak! Sok boldogságot, Sebita! Csóközön, Lonzita :)
* Mia *
Nagyon jó hangulatban telt az este és ennek igazán örültem. Visszainduláskor, Sebet és Barbyt kitettük a pályánál és a lelkükre kötöttük, ha jönni akarnak haza minket hívjanak.
- Ezek dilisek - nevetett Fer, és szállt be a kocsiba.
- Dehogy is csak szerelmesek. - válaszoltam én is nevetve.
- Hát én is az vagyok, még sem csinálok ilyeneket.
- Miért nem? - néztem rá sokat sejtetően.
- Szeretnéd? - mosolygott. - Vigyázz mert itt foglak elkapni a kocsiban és akkor nem menekülsz.
- Na hajrá. - nevettem.
Fernando ugrott volna a szóra, amikor is két japán szurkoló kopogtatott be az ablakon, hogy autogrammot kérjenek. Fer kiszállt és bár keserű szájízzel de mosolyogva teljesítette kérésüket.
- Nos hol is tartottunk? - ugrott be az autóba, én meg jó közel hajoltam hozzá, gondoltam húzom egy kicsit az agyát.
- Ott, hogy beindítod a kocsit és visszamegyünk a szállodába. - furán nézett rám, majd elfordult. Én csak mosolyogtam.
Mikor odaértünk, Fer a pultnál kért a szobába egy pezsgőt majd felmentünk.
- Remélem epret is kértél - nevettem.
- Nem, de telefonálok ha annyira kell. - válaszolta.
- Oké, én addig elmegyek fürdeni.
- Na ne már, azt hittem együtt fürdünk?! - nézett rám most már kissé csalódottan.
- Majd holnap. - vonultam be a fürdőbe. Fer vagy 10 percig telefonált, hallottam a " mi az hogy nincs eper" és a " rögtön szerezzen nekem" mondatokat.
- Mindjárt itt a pezsgő - dugta be a fejét a fürdőbe.
- Oké, egy perc és kész vagyok. - kiabáltam ki, pár perc múlva már ott is voltam a köntösömbe a szobában. - Még megszárítom a hajam.
- Jóó.. - mondta már kissé morcosan.
Megszárítottam a hajam, ő ott ült az ágyon és nézegette a névtáblát amit Sebnek csináltunk.
- Szerinted örülni fog neki? - Fer
- Tutira!- vonultam oda és ültem az ölébe. - De tedd azt most arrébb. - majd megcsókoltam.
- Így már mindjárt más. - Fer
Ekkor kopogtattak a szobaajtón.
- Szobaszervíz!
- Remek. - húzta el a száját Fer. - Nyitom.
- Mr. Alonso itt a pezsgője és az eper. - nevette el magát a srác aki hozta nekünk. Én köntösben kiintegettem neki, amin szintén nevetett.
- Na itt a borravaló, szép estét. - csukta be Fer az ajtót. Lerakta a pezsgőt és az epret az asztalra. Majd egy gonosz mosoly kíséretében ennyit mondott:
- Most nem menekülsz! - ugrott az ágyra.
- Jajj nekem!- nevettem. Ebben a pillanatban megcsörrent Fer mobilja.
- Hát én ezt komolyan nem hiszem el! - pattant fel dühösen az ágyról. - Mi az isten van? Nekem nem lehet egy jó estém.
Nem sok mindent hallottam de arra rájöttem, Seb az.
- Elmegyek Barbyékért, nem sokára jövök. - Fer
- Oké, megvárlak - kacsintottam rá, ő meg már az ajtóban állt. Kicsit viszakozott de elindult.
- Fenébe már.. sietek. - csukta be az ajtót.
Amíg nem volt velem, addig úgy gondoltam zenét fogok hallgatni. Ekkor kopogtattak, én pedig készségesen ajtót nyitottam. Lewis állt az ajtóban.
- Szia Mia. Zavarlak?
- Szia. Ha Fer most itt lenne, tuti kinyírna, de mivel nincs itt, gyere be ráérek.
- Nem jöttem volna ilyen későn ha nem lenne égetően fontos, de szükségem van rád.
- Rám?
- Csak te segíthetsz.
- Ülj csak le és mond.
- Hm.. nem tudom, hol kezdjem. Nicole-ról van szó.
- Oh, baj van?
- Ami azt illeti igen. Nem jövünk ki mostanság jól, tudod keveset találkozunk, ő Amerikában van az X-factor miatt és meg járom a világot. Nem jó ez így. Hiányzik, nagyon szeretem, de így nem jósolok hosszú időt a kapcsolatunknak.
- Jajj Lewis, de ti elég régóta együtt vagytok ahhoz..
- Nem ezt nem érted. Én így nem tudok együtt lenni valakivel. És a versenyzés is mostanában kiborít, mindenhol én vagyok a rossz.
- Bocsi, de az még nem jutott eszedben, hogy néha ennek alapja is van.
- Jó igen, de állandóan?
- Nézd ezt nem tudom, de Felipe nagyon dühös már rád ezt mindketten tudjuk.
- Hát pedig nincs oka.
- Arra nem gondoltál, hogy bocsánatot kérj tőle?
- Már megtettem, amikor először..
- De ez nem az első eset, Lewis, az ember hibázik, de ha megbánja és képes bocsánatot kérni, akkor mentesül a hibája alól.
- Gondolod?
- Tudom.
- Köszönöm, nem is zavarlak tovább mert ahogy hallom jön Fer.
Valóban kintről jött Fer hangja Sebnek magyarázott valamit, amin röhögni kezdtek. Kinyitottam az ajtót, és Lewis távozott. Most először kicsit sajnáltam, megtörtnek tűnt. Fer csak nézett.
- Úgy látom, amíg nem voltál itt valaki helyettesített. - Seb nevetve
- Olcsó poén, Seb. - Fer
- Maradj már, nem is zavarunk tovább, van jobb dolgunk is. - Seb
- Akkor sipirc. - Fer
- Jóéjt! - Seb és Barby
- Nektek is - válaszoltam - na gyere, már vártalak. - én csuktam be végül az ajtót magunk mögött...
* Mia *
Nagyon jó hangulatban telt az este és ennek igazán örültem. Visszainduláskor, Sebet és Barbyt kitettük a pályánál és a lelkükre kötöttük, ha jönni akarnak haza minket hívjanak.
- Ezek dilisek - nevetett Fer, és szállt be a kocsiba.
- Dehogy is csak szerelmesek. - válaszoltam én is nevetve.
- Hát én is az vagyok, még sem csinálok ilyeneket.
- Miért nem? - néztem rá sokat sejtetően.
- Szeretnéd? - mosolygott. - Vigyázz mert itt foglak elkapni a kocsiban és akkor nem menekülsz.
- Na hajrá. - nevettem.
Fernando ugrott volna a szóra, amikor is két japán szurkoló kopogtatott be az ablakon, hogy autogrammot kérjenek. Fer kiszállt és bár keserű szájízzel de mosolyogva teljesítette kérésüket.
- Nos hol is tartottunk? - ugrott be az autóba, én meg jó közel hajoltam hozzá, gondoltam húzom egy kicsit az agyát.
- Ott, hogy beindítod a kocsit és visszamegyünk a szállodába. - furán nézett rám, majd elfordult. Én csak mosolyogtam.
Mikor odaértünk, Fer a pultnál kért a szobába egy pezsgőt majd felmentünk.
- Remélem epret is kértél - nevettem.
- Nem, de telefonálok ha annyira kell. - válaszolta.
- Oké, én addig elmegyek fürdeni.
- Na ne már, azt hittem együtt fürdünk?! - nézett rám most már kissé csalódottan.
- Majd holnap. - vonultam be a fürdőbe. Fer vagy 10 percig telefonált, hallottam a " mi az hogy nincs eper" és a " rögtön szerezzen nekem" mondatokat.
- Mindjárt itt a pezsgő - dugta be a fejét a fürdőbe.
- Oké, egy perc és kész vagyok. - kiabáltam ki, pár perc múlva már ott is voltam a köntösömbe a szobában. - Még megszárítom a hajam.
- Jóó.. - mondta már kissé morcosan.
Megszárítottam a hajam, ő ott ült az ágyon és nézegette a névtáblát amit Sebnek csináltunk.
- Szerinted örülni fog neki? - Fer
- Tutira!- vonultam oda és ültem az ölébe. - De tedd azt most arrébb. - majd megcsókoltam.
- Így már mindjárt más. - Fer
Ekkor kopogtattak a szobaajtón.
- Szobaszervíz!
- Remek. - húzta el a száját Fer. - Nyitom.
- Mr. Alonso itt a pezsgője és az eper. - nevette el magát a srác aki hozta nekünk. Én köntösben kiintegettem neki, amin szintén nevetett.
- Na itt a borravaló, szép estét. - csukta be Fer az ajtót. Lerakta a pezsgőt és az epret az asztalra. Majd egy gonosz mosoly kíséretében ennyit mondott:
- Most nem menekülsz! - ugrott az ágyra.
- Jajj nekem!- nevettem. Ebben a pillanatban megcsörrent Fer mobilja.
- Hát én ezt komolyan nem hiszem el! - pattant fel dühösen az ágyról. - Mi az isten van? Nekem nem lehet egy jó estém.
Nem sok mindent hallottam de arra rájöttem, Seb az.
- Elmegyek Barbyékért, nem sokára jövök. - Fer
- Oké, megvárlak - kacsintottam rá, ő meg már az ajtóban állt. Kicsit viszakozott de elindult.
- Fenébe már.. sietek. - csukta be az ajtót.
Amíg nem volt velem, addig úgy gondoltam zenét fogok hallgatni. Ekkor kopogtattak, én pedig készségesen ajtót nyitottam. Lewis állt az ajtóban.
- Szia Mia. Zavarlak?
- Szia. Ha Fer most itt lenne, tuti kinyírna, de mivel nincs itt, gyere be ráérek.
- Nem jöttem volna ilyen későn ha nem lenne égetően fontos, de szükségem van rád.
- Rám?
- Csak te segíthetsz.
- Ülj csak le és mond.
- Hm.. nem tudom, hol kezdjem. Nicole-ról van szó.
- Oh, baj van?
- Ami azt illeti igen. Nem jövünk ki mostanság jól, tudod keveset találkozunk, ő Amerikában van az X-factor miatt és meg járom a világot. Nem jó ez így. Hiányzik, nagyon szeretem, de így nem jósolok hosszú időt a kapcsolatunknak.
- Jajj Lewis, de ti elég régóta együtt vagytok ahhoz..
- Nem ezt nem érted. Én így nem tudok együtt lenni valakivel. És a versenyzés is mostanában kiborít, mindenhol én vagyok a rossz.
- Bocsi, de az még nem jutott eszedben, hogy néha ennek alapja is van.
- Jó igen, de állandóan?
- Nézd ezt nem tudom, de Felipe nagyon dühös már rád ezt mindketten tudjuk.
- Hát pedig nincs oka.
- Arra nem gondoltál, hogy bocsánatot kérj tőle?
- Már megtettem, amikor először..
- De ez nem az első eset, Lewis, az ember hibázik, de ha megbánja és képes bocsánatot kérni, akkor mentesül a hibája alól.
- Gondolod?
- Tudom.
- Köszönöm, nem is zavarlak tovább mert ahogy hallom jön Fer.
Valóban kintről jött Fer hangja Sebnek magyarázott valamit, amin röhögni kezdtek. Kinyitottam az ajtót, és Lewis távozott. Most először kicsit sajnáltam, megtörtnek tűnt. Fer csak nézett.
- Úgy látom, amíg nem voltál itt valaki helyettesített. - Seb nevetve
- Olcsó poén, Seb. - Fer
- Maradj már, nem is zavarunk tovább, van jobb dolgunk is. - Seb
- Akkor sipirc. - Fer
- Jóéjt! - Seb és Barby
- Nektek is - válaszoltam - na gyere, már vártalak. - én csuktam be végül az ajtót magunk mögött...
114. rész
*Barby*
Készülődtünk a vacsorához, bár Sebnek nem nagyon volt sok kedve, szerinte ez a nyálas cuccok, csak álcák és a szeretet erejét nem itt lehet mérni. De megígértük Miáéknak, így elmentünk. Egy kedves és csendes éttermet választottak, szerencsére, nem csak japán étel volt. Nagyot lélegeztem fel, amikor ez kiderült, amin a többiek nevettek, nem szeretem a japán konyhát. A vacsora kellemesen telt, egy igazi romantikus este volt. Persze Seb az Seb, itt sem tudtam meg állni, hogy ne viccelődjön. Ki is tört a nevetés. Fernando meg is jegyezte, hogy ő a romantika rombolója. Bár akkor Sebbel elég jól egymásra találtunk, mert én sem szeretem annyira a romantikát.
Már a szállodába mentünk vissza, amikor Sebnek ötlete támadt:
- Állj - szólt Fernandonak, majd kiszálltunk - Menjünk ki a pályára - suttogta nekem
- Ilyenkor? - nézett furán Fer - Miával én más terveztem.
- Akkor itt szét vállunk - nevettem, imádtam a pályákat sötétbe.
Fernando kivitt minket, majd ők elmentek, és a lelkünkre kötötték, hogy ha haza akarunk jönni, őket hivjuk.
- Ez jó ötlet volt - simultam Sebhez.
- Tudom, hogy szereted ilyenkor a pályát, mert békés
- Túl jól ismersz - nevettem fel
- Sétájuk körbe - lelkesedett be
Neki is kezdtünk, sőt a céltól még versenyeztünk is. Úgy éreztem magam mint régen, amikor még gokartoztam, amikor nem volt ekkora teher a vállamon. Ha valaki lát minket, biztos azt mondja, hogy őrültek vagyunk, de már megszoktuk. Amikor már nem bírtuk tovább a futást, összebújva sétáltunk.
- Milyen kellemes így a pálya - nevetett Seb
- Igen, kevés rajta a fotós és az riporter
- Na igen, nincs méhkas - nevetett tovább - Sokkal más volt, még kartban
- Igen, én is ezen gondolkodtam, sokkal nyugodtabb volt minden.
- Kíváncsi vagyok a holnapi lapokra, mit írnak - nevetett Seb
- Tuti valami érdekeset, a világbajnoki aspiráns és csapattársa újra együtt - nevettem
- Lesz ennél cifrább is - nevetett Seb
- Abban biztos vagyok.
- Nézd csak, ez a Dunlop kanyar - szórakozott Seb
- Remek - nevettem, már itt járunk?
- Veled drága csak repül az idő - simogatta meg az arcom
- Tehet jól szórakozol? - nevettem
- Igen - nevetett, majd az égbe kapott és megpörgetett
Sikítottam örömöben, majd a hátára vett és úgy mentünk tovább:
- Nyugodtan lerakhatsz ám - nevettem
- Nem akarlak - hahotázott
- Felőlem - nevettem
Így sétáltunk tovább, amikor is a 130R-be értünk
- És itt most gyorsul az autó - elkezdett eszetlenül futni velem
- Seeeeeeeeeebbbbbb - kiáltottam nevetve
A célvonalig futott, majd letett
- Gratulálok, ma is a Red Bull csapaté lett a leggyorsabb kör
- Te tiszta bolond vagy - löktem meg egy picit
- Te teszel azzá - nézett a szemembe majd megcsókolt
Mikor elváltak ajkaink, felvetettem a távozás lehetőségét.
- Ideje menni, holnap jön a méhkas.
- Igaz, tárcsázok is.
Seb felhívta Fert, aki elég morcosan, de azért értünk jött. Amikor megérkezett, szakadtunk a nevetéstől, az arca mindent elárult.
- Mi a baj Fer, megzavartunk valamit? - nevettem
- Kell nektek rohangászni éjszaka Suzukában? - morgott
Sebastiannal összenevettünk....
Készülődtünk a vacsorához, bár Sebnek nem nagyon volt sok kedve, szerinte ez a nyálas cuccok, csak álcák és a szeretet erejét nem itt lehet mérni. De megígértük Miáéknak, így elmentünk. Egy kedves és csendes éttermet választottak, szerencsére, nem csak japán étel volt. Nagyot lélegeztem fel, amikor ez kiderült, amin a többiek nevettek, nem szeretem a japán konyhát. A vacsora kellemesen telt, egy igazi romantikus este volt. Persze Seb az Seb, itt sem tudtam meg állni, hogy ne viccelődjön. Ki is tört a nevetés. Fernando meg is jegyezte, hogy ő a romantika rombolója. Bár akkor Sebbel elég jól egymásra találtunk, mert én sem szeretem annyira a romantikát.
Már a szállodába mentünk vissza, amikor Sebnek ötlete támadt:
- Állj - szólt Fernandonak, majd kiszálltunk - Menjünk ki a pályára - suttogta nekem
- Ilyenkor? - nézett furán Fer - Miával én más terveztem.
- Akkor itt szét vállunk - nevettem, imádtam a pályákat sötétbe.
Fernando kivitt minket, majd ők elmentek, és a lelkünkre kötötték, hogy ha haza akarunk jönni, őket hivjuk.
- Ez jó ötlet volt - simultam Sebhez.
- Tudom, hogy szereted ilyenkor a pályát, mert békés
- Túl jól ismersz - nevettem fel
- Sétájuk körbe - lelkesedett be
Neki is kezdtünk, sőt a céltól még versenyeztünk is. Úgy éreztem magam mint régen, amikor még gokartoztam, amikor nem volt ekkora teher a vállamon. Ha valaki lát minket, biztos azt mondja, hogy őrültek vagyunk, de már megszoktuk. Amikor már nem bírtuk tovább a futást, összebújva sétáltunk.
- Milyen kellemes így a pálya - nevetett Seb
- Igen, kevés rajta a fotós és az riporter
- Na igen, nincs méhkas - nevetett tovább - Sokkal más volt, még kartban
- Igen, én is ezen gondolkodtam, sokkal nyugodtabb volt minden.
- Kíváncsi vagyok a holnapi lapokra, mit írnak - nevetett Seb
- Tuti valami érdekeset, a világbajnoki aspiráns és csapattársa újra együtt - nevettem
- Lesz ennél cifrább is - nevetett Seb
- Abban biztos vagyok.
- Nézd csak, ez a Dunlop kanyar - szórakozott Seb
- Remek - nevettem, már itt járunk?
- Veled drága csak repül az idő - simogatta meg az arcom
- Tehet jól szórakozol? - nevettem
- Igen - nevetett, majd az égbe kapott és megpörgetett
Sikítottam örömöben, majd a hátára vett és úgy mentünk tovább:
- Nyugodtan lerakhatsz ám - nevettem
- Nem akarlak - hahotázott
- Felőlem - nevettem
Így sétáltunk tovább, amikor is a 130R-be értünk
- És itt most gyorsul az autó - elkezdett eszetlenül futni velem
- Seeeeeeeeeebbbbbb - kiáltottam nevetve
A célvonalig futott, majd letett
- Gratulálok, ma is a Red Bull csapaté lett a leggyorsabb kör
- Te tiszta bolond vagy - löktem meg egy picit
- Te teszel azzá - nézett a szemembe majd megcsókolt
Mikor elváltak ajkaink, felvetettem a távozás lehetőségét.
- Ideje menni, holnap jön a méhkas.
- Igaz, tárcsázok is.
Seb felhívta Fert, aki elég morcosan, de azért értünk jött. Amikor megérkezett, szakadtunk a nevetéstől, az arca mindent elárult.
- Mi a baj Fer, megzavartunk valamit? - nevettem
- Kell nektek rohangászni éjszaka Suzukában? - morgott
Sebastiannal összenevettünk....
Barby ruhája
Mia ruhája
Mia ruhája2011. november 2., szerda
113. rész
* Mia *
Megbeszéltük, az első dolgunk Japánban, hogy négyesben elmegyünk fagyizni. Mikor Sebékhez igyekeztem, azon veszekedtek, hogy Seb, milyen szemüvegbe jöjjön. Ezt már szeretem, persze belevontak engem is, én inkább csak mosolyogtam és mondtam menjünk már, nem mindegy a szemüveg. Eztán elindultunk, majd bementünk az első cukrázdába. Amikor megettük a fagyit, én mentem fizetni, persze ez elterelő hadművelet volt. Egy tortát akartunk Ferrel csináltatni Sebnek a vb-címére.
- És milyen legyen? - kérdezte az eladó.
- Egy hatalmas kettes legyen, amin egy RB jel van. Megoldható?
- Természetesen.
- Vasárnapra kellene, előleget fizessek, vagy az egészet?
- Elég lesz akkor ha kész és elviszi. Egy nevet és egy telefonszámot szeretnék.
Megadtam, Seb már türelmetlenkedett.
- Na mi van? Mi tartott ilyen sokáig? - Seb
- Valami gond volt a bankkártyámmal, de megoldódott. - mosolyogtam Ferre, aki a karjaiba zárt.
- Ahha - mondta Seb, valószínűleg nem akarta elhinni a mesémet, de kénytelen lesz.
Seb és Fer visszamentek a szállodába, mi meg elmentünk Barbyval vásárolni.
- Mi volt ez az egész? - Barby
- Neked elmondom, de Seb előtt nem akartam. Egy tortát csináltatunk neki Ferrel, meg itt van ez a névtábla, ebbe fogunk gravíroztatni neki... várj itt a papír. Ez az. - Barby a kezébe vette a papírt és olvasni kezdte:
" Gratulálunk bajnok, kétszeres bajnok! Inmáron a legfiatalabb! Szeretettel: Fer és Mia "
- Ez tök jó! - Barby
- Remélem tetszeni fog neki. - mondtam
- Biztosan.
Barbyval vettünk egy csomó mindent, ruhákat, cipőket, ékszereket. Megcsináltattuk a táblát és visszamentünk a szállodába. Fer már várt a szobába. Ült az ágyon.
- Gyere kicsim. Ülj ide mellém. - ütögette meg az ágyat.
- Mi az? - néztem rá mosolyogva, majd leültem.
- Ez itt a tied. - nyomta a kezembe a bőrkötéses naplóm, amin meglepődtem, mert azt hittem elveszett. - A kórházban a nővérke adta nekem. És még mielőtt bármit is kérdeznél, igen beleolvastam. Ne haragudj. - hajtott le a fejét.
- Fer..- emeltem fel az arcát. - Semmi baj. Előtted nincsenek titkaim. - mosolygott rám, a szemei csak úgy csillogtak, majd megcsókolt.
- De itt van még ez is. - egy cetlit nyújtott át.
- Ez Dean levele, jajj nem volt alkalmam róla mesélni.
- Nem baj. Inkább hagyjuk. Sebbel kitaláltuk, hogy ma étteremben vacsizunk.
- Olyan romantikus gyertyafényes vacsi?
- Azt hiszem igen, csak ő ezt úgy fogalmazta meg: romantikus, gyertyafényes csöpögős zene mellett eltöltött este.- erre nevetni kezdtem.
Este elkészültünk majd a liftnél összeszedtük Barbyékat és útnak indultunk..
Megbeszéltük, az első dolgunk Japánban, hogy négyesben elmegyünk fagyizni. Mikor Sebékhez igyekeztem, azon veszekedtek, hogy Seb, milyen szemüvegbe jöjjön. Ezt már szeretem, persze belevontak engem is, én inkább csak mosolyogtam és mondtam menjünk már, nem mindegy a szemüveg. Eztán elindultunk, majd bementünk az első cukrázdába. Amikor megettük a fagyit, én mentem fizetni, persze ez elterelő hadművelet volt. Egy tortát akartunk Ferrel csináltatni Sebnek a vb-címére.
- És milyen legyen? - kérdezte az eladó.
- Egy hatalmas kettes legyen, amin egy RB jel van. Megoldható?
- Természetesen.
- Vasárnapra kellene, előleget fizessek, vagy az egészet?
- Elég lesz akkor ha kész és elviszi. Egy nevet és egy telefonszámot szeretnék.
Megadtam, Seb már türelmetlenkedett.
- Na mi van? Mi tartott ilyen sokáig? - Seb
- Valami gond volt a bankkártyámmal, de megoldódott. - mosolyogtam Ferre, aki a karjaiba zárt.
- Ahha - mondta Seb, valószínűleg nem akarta elhinni a mesémet, de kénytelen lesz.
Seb és Fer visszamentek a szállodába, mi meg elmentünk Barbyval vásárolni.
- Mi volt ez az egész? - Barby
- Neked elmondom, de Seb előtt nem akartam. Egy tortát csináltatunk neki Ferrel, meg itt van ez a névtábla, ebbe fogunk gravíroztatni neki... várj itt a papír. Ez az. - Barby a kezébe vette a papírt és olvasni kezdte:
" Gratulálunk bajnok, kétszeres bajnok! Inmáron a legfiatalabb! Szeretettel: Fer és Mia "
- Ez tök jó! - Barby
- Remélem tetszeni fog neki. - mondtam
- Biztosan.
Barbyval vettünk egy csomó mindent, ruhákat, cipőket, ékszereket. Megcsináltattuk a táblát és visszamentünk a szállodába. Fer már várt a szobába. Ült az ágyon.
- Gyere kicsim. Ülj ide mellém. - ütögette meg az ágyat.
- Mi az? - néztem rá mosolyogva, majd leültem.
- Ez itt a tied. - nyomta a kezembe a bőrkötéses naplóm, amin meglepődtem, mert azt hittem elveszett. - A kórházban a nővérke adta nekem. És még mielőtt bármit is kérdeznél, igen beleolvastam. Ne haragudj. - hajtott le a fejét.
- Fer..- emeltem fel az arcát. - Semmi baj. Előtted nincsenek titkaim. - mosolygott rám, a szemei csak úgy csillogtak, majd megcsókolt.
- De itt van még ez is. - egy cetlit nyújtott át.
- Ez Dean levele, jajj nem volt alkalmam róla mesélni.
- Nem baj. Inkább hagyjuk. Sebbel kitaláltuk, hogy ma étteremben vacsizunk.
- Olyan romantikus gyertyafényes vacsi?
- Azt hiszem igen, csak ő ezt úgy fogalmazta meg: romantikus, gyertyafényes csöpögős zene mellett eltöltött este.- erre nevetni kezdtem.
Este elkészültünk majd a liftnél összeszedtük Barbyékat és útnak indultunk..
2011. november 1., kedd
112. rész
*Barby*
Reggel korán Seb ébresztett, hogy ideje lenne felkelni, mert indul a gép.
- Nem akarok - húztam a fejembe a takarót.
- De muszáj lesz - nevetett - még én is feltudtam kelni
Hirtelen kipattantam és a fürdő felé vettem az irányt, míg Seb az ágyazással bajlódott, ám nem számított rá, hogy hirtelen szinte a nyakába vetem magam
- Bajnok leszel - kiáltottam neki és mivel túl nagy volt a lendület az ágyra huppantunk.
Fer és Mia bejött a zajra és hatalmasat nevettek rajtunk, de mi is magunkon.
- Ez hiányzott nekem - mondta Mia, míg Fer a karjaiba húzta
Én addig birkóztam Sebbel és sokat nevettünk.
- Ne gyere már te is ezzel a bajnoksággal - nevetett németem.
- De csak egy pont - mondtam
- Még bármi lehet - nézett rám komolyan
- Ahogy akarod, akkor én most bemegyek a fürdőbe.
- Hééééé - nevetett az ágyról - én is.
Majd bejött utánam és bezárta az ajtót. Majd hirtelen kidugta a szőke bozontos fejét és Miáékra nézett:
- Nem hallgatózni ám - nevetett
- Héééé, gyere már - húztam be
Miáék hatalmasat nevettek. Sokáig voltunk a fürdőbe, amire elkészültünk volt már 10:00 óra is.
Mia kész volt már a reggelivel, míg Fer már pakolt be, úgy volt, hogy reggeli után indulunk.
Seb is beállt segíteni, majd riszálni kezdte a hátsó felét, amin én hatalmasat nevettem.
- Vettel ne játssz - nevettem még mindig
- Igen is szép hölgy - szalutált
- Mondd csak, mi a trükköd Japánba, elárulod?
- Neeeem - nevetett
- Naa- vettem elő a legszebb nézésem
- Neeeeem - nyújtotta ki a nyelvét
- Hát jó, de lesz ennek böjtje.
- Mint az ovi - nevetett Fernando is.
A repülőn Seb ölébe fészkeltem magam, és zenét hallgattam. Fer és Mia pedig tervezték közös otthonuk berendezését. Nagyon jó volt igy látni őket. Hirtelen ötlettől kezdve a laptopomhoz nyúltam, mikor is észrevettem, hogy a szőkeségem is elaludt. Óvatosan nyúltam tehát a laptophoz, és nézegettem a közös képeket. Érdekes volt látni, hogy jutottunk ide Ausztráliából kezdve. Ekkor jutott eszembe valami, egy kis ajándék az én bajnokomnak. Tudtam, hogy Seb ha alszik, akkor egy bomba se ébreszti fel, így elkezdtem videókat összevágni erről a csodás szezonról. Egy kis ajándék tőlem, neki. Mia vette észre ténykedésem, majd leírtam neki és odanyújtottam a laptopom. Szerencsére már Fer is aludt. Csak halkan nevetett, amikor meglátta és támogatta az ötletem. Szerencsére a telefonom is hozzám talált, de nem kapcsoltam be.
Mikor leszálltunk a két srác nagyon viccesen nézett ki. Mind a ketten elfeküdték a hajukat és álmost tekintettel méregették a világot. Miával ezen is nagyokat nevettünk. Ahogy a szállodába értünk, bekapcsoltam a telefonom. Rengeteg hívás és SMS jött Davetől, teljesen meg is feledkeztem róla, gondoltam felhívom:
- Na végre - szólt bele - Minden rendben?
- Igen, minden ok. Mondanom kell valamit, újra együtt vagyunk Sebbel.
- Áhh, szóval Räikkönenék elérték a céljukat. Ha neked az a jó, hogy szenvedsz, hát csak tessék.
- Én szeretem Sebet Dave, mindig is szerettem.
- Tudom, szerencsés egy fickó.
- Remélem azért még barátok maradunk.
- Persze - mosolygott - Ha kell valami csörögj.
- Rendben, szia
- Szia
Bontottuk a vonalat. Épp Seb jött be, valami hülye szemüveggel megint.
- Ki volt az? - kérdezte
- Dave - mondtam
- Remek - szólt gúnyosan
- Ne sértődj meg, elmondtam neki, hogy együtt vagyunk újra.
- De láttam volna a képét - nevetett
- Seb... - nevettem én is - Ugye te ezzel a szemüveggel nem akarsz közlekedni?
- Dehogynem - mondta mosolyogva
- Eszedbe ne jusson - röhögtem rá
- Most miért? - kérdezte
- Förtelmes
- Nem az
- De igen
- Zavarok? - jött be Mia
- Nem - válaszoltuk egyszerre
- Csak Seb ebbe a förtelembe akar kimenni.
- Nem is förtelem, igaz Mia?
Mia csak kacagott...
Reggel korán Seb ébresztett, hogy ideje lenne felkelni, mert indul a gép.
- Nem akarok - húztam a fejembe a takarót.
- De muszáj lesz - nevetett - még én is feltudtam kelni
Hirtelen kipattantam és a fürdő felé vettem az irányt, míg Seb az ágyazással bajlódott, ám nem számított rá, hogy hirtelen szinte a nyakába vetem magam
- Bajnok leszel - kiáltottam neki és mivel túl nagy volt a lendület az ágyra huppantunk.
Fer és Mia bejött a zajra és hatalmasat nevettek rajtunk, de mi is magunkon.
- Ez hiányzott nekem - mondta Mia, míg Fer a karjaiba húzta
Én addig birkóztam Sebbel és sokat nevettünk.
- Ne gyere már te is ezzel a bajnoksággal - nevetett németem.
- De csak egy pont - mondtam
- Még bármi lehet - nézett rám komolyan
- Ahogy akarod, akkor én most bemegyek a fürdőbe.
- Hééééé - nevetett az ágyról - én is.
Majd bejött utánam és bezárta az ajtót. Majd hirtelen kidugta a szőke bozontos fejét és Miáékra nézett:
- Nem hallgatózni ám - nevetett
- Héééé, gyere már - húztam be
Miáék hatalmasat nevettek. Sokáig voltunk a fürdőbe, amire elkészültünk volt már 10:00 óra is.
Mia kész volt már a reggelivel, míg Fer már pakolt be, úgy volt, hogy reggeli után indulunk.
Seb is beállt segíteni, majd riszálni kezdte a hátsó felét, amin én hatalmasat nevettem.
- Vettel ne játssz - nevettem még mindig
- Igen is szép hölgy - szalutált
- Mondd csak, mi a trükköd Japánba, elárulod?
- Neeeem - nevetett
- Naa- vettem elő a legszebb nézésem
- Neeeeem - nyújtotta ki a nyelvét
- Hát jó, de lesz ennek böjtje.
- Mint az ovi - nevetett Fernando is.
A repülőn Seb ölébe fészkeltem magam, és zenét hallgattam. Fer és Mia pedig tervezték közös otthonuk berendezését. Nagyon jó volt igy látni őket. Hirtelen ötlettől kezdve a laptopomhoz nyúltam, mikor is észrevettem, hogy a szőkeségem is elaludt. Óvatosan nyúltam tehát a laptophoz, és nézegettem a közös képeket. Érdekes volt látni, hogy jutottunk ide Ausztráliából kezdve. Ekkor jutott eszembe valami, egy kis ajándék az én bajnokomnak. Tudtam, hogy Seb ha alszik, akkor egy bomba se ébreszti fel, így elkezdtem videókat összevágni erről a csodás szezonról. Egy kis ajándék tőlem, neki. Mia vette észre ténykedésem, majd leírtam neki és odanyújtottam a laptopom. Szerencsére már Fer is aludt. Csak halkan nevetett, amikor meglátta és támogatta az ötletem. Szerencsére a telefonom is hozzám talált, de nem kapcsoltam be.
Mikor leszálltunk a két srác nagyon viccesen nézett ki. Mind a ketten elfeküdték a hajukat és álmost tekintettel méregették a világot. Miával ezen is nagyokat nevettünk. Ahogy a szállodába értünk, bekapcsoltam a telefonom. Rengeteg hívás és SMS jött Davetől, teljesen meg is feledkeztem róla, gondoltam felhívom:
- Na végre - szólt bele - Minden rendben?
- Igen, minden ok. Mondanom kell valamit, újra együtt vagyunk Sebbel.
- Áhh, szóval Räikkönenék elérték a céljukat. Ha neked az a jó, hogy szenvedsz, hát csak tessék.
- Én szeretem Sebet Dave, mindig is szerettem.
- Tudom, szerencsés egy fickó.
- Remélem azért még barátok maradunk.
- Persze - mosolygott - Ha kell valami csörögj.
- Rendben, szia
- Szia
Bontottuk a vonalat. Épp Seb jött be, valami hülye szemüveggel megint.
- Ki volt az? - kérdezte
- Dave - mondtam
- Remek - szólt gúnyosan
- Ne sértődj meg, elmondtam neki, hogy együtt vagyunk újra.
- De láttam volna a képét - nevetett
- Seb... - nevettem én is - Ugye te ezzel a szemüveggel nem akarsz közlekedni?
- Dehogynem - mondta mosolyogva
- Eszedbe ne jusson - röhögtem rá
- Most miért? - kérdezte
- Förtelmes
- Nem az
- De igen
- Zavarok? - jött be Mia
- Nem - válaszoltuk egyszerre
- Csak Seb ebbe a förtelembe akar kimenni.
- Nem is förtelem, igaz Mia?
Mia csak kacagott...
111. rész
* Mia *
Nagyon vártuk már Barbyékat a parton és amikor kézenfogva szálltak le a hajóról nagyon megörültem. Rögtön a nyakukba ugrottam, és mindkettőt megpusziltam.
- Még megfojtasz! - Barby
- Bocsi, csak nagyon örülök. Áú..- kiáltottam fel.
- Áú?? - Barby
- Ez nekem nagyon ismerős. - Kimi
- Mi az Mia? - Seb
- Lényegtelen. - mondtam.
- Miért van bekötözve a lábad? - szörnyedt el Barby
- Hát..izé..elestem. - válaszoltam.
- Elestél? - Barby
- Igen, amikor utánad futottam. - pirultam el.
- Jajj ne haragudj, ez az én hibám. - Barby
- Dehogyis, én csak pusztán ilyen szerencsétlen vagyok. - nevettem.
- Nem én mondtam. - nevetett Kimi, Seb meg oldalba bökte.
- Ezért vagyok én itt, hogy vigyázzak rád! - Fer
- Hát igen! - simogattam meg az arcát. Közben elindultunk, megbeszéltük, hogy egy napot nálam töltünk aztán mindenki Japánba utazik. Elbúcsúzunk Kimitől, aki fájdalmasan vette tudomásul, hogy megint egyedül marad. Hazaérkezésünkkor, a fiúk kiadták a parancsot.
- Egy dolgotok van.- Seb
- Mi az? - Barby
- Vacsihoz szépen felöltözni, bepótoljuk a tegnapit.
- Ez remek ötlet. Ti főztök? - kérdeztem.
- Igen - vágott ki Fer egy elégedett mosolyt.
Javasoltam Barbynak, hogy mindketten menjünk el egy új ruhát venni erre az alkalomra és ő boldogan velem tartott.
- Megmutatom a kedvenc boltomat neked. - mondtam
- Kíváncsi vagyok rá.
A ruhák között elmeséltem Barbynak, hogy Fernandoval összeköltözünk és ő annyira örült, hogy megölelt. Eközben megtalálta a megfelelő ruhát, ahogy én is. A boltból kilépve láttuk a fiúkat, ahogy kocsiba ülnek és elhajtanak.
- Mit kereshettek itt? - nézett rám Barby.
- Az egy virágbolt.
- Á már értem.
Hazamentünk a fiúk a konyhában voltak, így csak bekiabáltunk és felmentünk. Seb már megint éneklésbe kezdett, de ezúttal Fernando is csatlakozott. Kicsit hamis volt, de nagyon aranyosak voltak. Barbyval az ajtóban a telefonjával felvettük őket.
Később felmentünk és rengeteget beszélgettünk. Már este 8 volt amikor a fiúk hívtak minket, és egy-egy virágcsokorral köszöntöttek. Halk zene szólt és finom illat volt szállt a konyhában.
- Üljetek csak le! - Seb.
- Máris hozom az ételt. - Fer
- Te pincérként is avazsálsz? - kérdeztem Fernandot.
- Ha ez kell, akkor igen. - nevetett.
- Ezt nem te főzted igaz? - nézett Barby Sebre.
- Hát nem igazán, Fer ebben jobban otthon van. - nevetett Seb.
- Köszi, de azért sokat segített nekem. - Fer
- Akkor javaslom, hogy együnk! - Seb - A gyomrom is jelzett már. - erre mindenki nevetésben tört ki.
A este további részében felbontottunk egy üveg pezsgőt, táncoltunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Este mindenki nyugovóra tért, azaz mi Ferrel csak tértünk volna.
- Mia! - suttogta.
- Tessék? - kérdeztem.
- Olyan szép az este. Nem megyünk el a Colosseumba?
- Ez remek ötlet! Hívom Alessiot, hogy intézkedjem.
Közben Seb jött át, a fejét vakargatva, hogy hova megyünk. Elmeséltük és mivel megtetszett neki az ötlet, felkeltette Barbyt, hogy jöjjön ő is. Gyorsan odaértünk és mind a négyen Róma fényeiben gyönyörködtünk. Fer átölelt, ahogy Seb Barbyt, mi meg Barbyval megfogtuk egymás kezét.
- Sosem válunk el, oké? - Barby.
- Sosem. - válaszoltam.
Miután hazamentünk, fáradtan estünk az ágyba, reggel pedig korán kell kelnünk...
Nagyon vártuk már Barbyékat a parton és amikor kézenfogva szálltak le a hajóról nagyon megörültem. Rögtön a nyakukba ugrottam, és mindkettőt megpusziltam.
- Még megfojtasz! - Barby
- Bocsi, csak nagyon örülök. Áú..- kiáltottam fel.
- Áú?? - Barby
- Ez nekem nagyon ismerős. - Kimi
- Mi az Mia? - Seb
- Lényegtelen. - mondtam.
- Miért van bekötözve a lábad? - szörnyedt el Barby
- Hát..izé..elestem. - válaszoltam.
- Elestél? - Barby
- Igen, amikor utánad futottam. - pirultam el.
- Jajj ne haragudj, ez az én hibám. - Barby
- Dehogyis, én csak pusztán ilyen szerencsétlen vagyok. - nevettem.
- Nem én mondtam. - nevetett Kimi, Seb meg oldalba bökte.
- Ezért vagyok én itt, hogy vigyázzak rád! - Fer
- Hát igen! - simogattam meg az arcát. Közben elindultunk, megbeszéltük, hogy egy napot nálam töltünk aztán mindenki Japánba utazik. Elbúcsúzunk Kimitől, aki fájdalmasan vette tudomásul, hogy megint egyedül marad. Hazaérkezésünkkor, a fiúk kiadták a parancsot.
- Egy dolgotok van.- Seb
- Mi az? - Barby
- Vacsihoz szépen felöltözni, bepótoljuk a tegnapit.
- Ez remek ötlet. Ti főztök? - kérdeztem.
- Igen - vágott ki Fer egy elégedett mosolyt.
Javasoltam Barbynak, hogy mindketten menjünk el egy új ruhát venni erre az alkalomra és ő boldogan velem tartott.
- Megmutatom a kedvenc boltomat neked. - mondtam
- Kíváncsi vagyok rá.
A ruhák között elmeséltem Barbynak, hogy Fernandoval összeköltözünk és ő annyira örült, hogy megölelt. Eközben megtalálta a megfelelő ruhát, ahogy én is. A boltból kilépve láttuk a fiúkat, ahogy kocsiba ülnek és elhajtanak.
- Mit kereshettek itt? - nézett rám Barby.
- Az egy virágbolt.
- Á már értem.
Hazamentünk a fiúk a konyhában voltak, így csak bekiabáltunk és felmentünk. Seb már megint éneklésbe kezdett, de ezúttal Fernando is csatlakozott. Kicsit hamis volt, de nagyon aranyosak voltak. Barbyval az ajtóban a telefonjával felvettük őket.
- Üljetek csak le! - Seb.
- Máris hozom az ételt. - Fer
- Te pincérként is avazsálsz? - kérdeztem Fernandot.
- Ha ez kell, akkor igen. - nevetett.
- Ezt nem te főzted igaz? - nézett Barby Sebre.
- Hát nem igazán, Fer ebben jobban otthon van. - nevetett Seb.
- Köszi, de azért sokat segített nekem. - Fer
- Akkor javaslom, hogy együnk! - Seb - A gyomrom is jelzett már. - erre mindenki nevetésben tört ki.
A este további részében felbontottunk egy üveg pezsgőt, táncoltunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Este mindenki nyugovóra tért, azaz mi Ferrel csak tértünk volna.
- Mia! - suttogta.
- Tessék? - kérdeztem.
- Olyan szép az este. Nem megyünk el a Colosseumba?
- Ez remek ötlet! Hívom Alessiot, hogy intézkedjem.
Közben Seb jött át, a fejét vakargatva, hogy hova megyünk. Elmeséltük és mivel megtetszett neki az ötlet, felkeltette Barbyt, hogy jöjjön ő is. Gyorsan odaértünk és mind a négyen Róma fényeiben gyönyörködtünk. Fer átölelt, ahogy Seb Barbyt, mi meg Barbyval megfogtuk egymás kezét.
- Sosem válunk el, oké? - Barby.
- Sosem. - válaszoltam.
Miután hazamentünk, fáradtan estünk az ágyba, reggel pedig korán kell kelnünk...
2011. október 31., hétfő
110. rész
*Barby*
Reggel Kimi ébresztett, ami nagyon nem esett jól.
- Barbyka, szedd már össze magad, és kelj fel - hangzott tőle
- Nem akarok - húztam magamra a takarót.
- Én se sok mindent, de gyere, vagy kirángatlak - nevetett
- Megyek, megyek - engedelmeskedtem
Nagy nehezen felkeltem, és elkészültem. Kimi csinált reggelit, amin elnevettem magam, eléggé bénázott.
- Te hogy hogy ilyenkor már ébren? - nevettem
- Volt egy kis dolgom - rántotta meg a vállát. - Reggeli után, kihajózunk.
- Minek?
- Itt van Mia, és beszélni akar veled, utoljára. És hát hajón könnyebb.
- Rendben - bólintottam.
Reggeli után, útra keltünk, én csak bikinit vettem fel, ami Kimi szerint jó választás. Csak meglöktem és nevettem rajta. Mia már ott várt minket a mólónál.
- Bocs a tegnapiért - néztem a földet, nem bírtam a szemébe nézni
- Mi is bocsánatot kérünk - ölelt meg
- Remek, mi lenne, ha felmennénk - sürgetett Kimi
Mikor már kihajóztunk jó messzire, a Jégember eltűnt.
- Kimi? - kérdeztem Miát
- Biztos piát keres - nevetett
- Az lehet - nevettem én is
- Elmegyek mosdóba - mondta Mia
Ő is sokáig volt távol. Mi van itt? - kérdeztem hangosan. Itt hagytak egyedül, és senki sem válaszolt, vagyis csak azt hittem, hogy egyedül hagytak.
- Barby - szólt hátulról egy ismerős hang, amit soha sem felejtek el.
- Sebastian - fordultam hátra, ott állt meggyötörten.
Sejthettem volna, hogy Kimiék leléptek, és itt hagytak minket, remek. Seb leült mellém.
- Beszélnünk kell, de most komolyan.
- Hallgatlak - bólintottam
- Egy állat voltam, nem gondoltam volna, hogy idáig fajulnak a dolgok, én csak időt akartam, hogy lenyugodjak. Jött a baleset, és mi egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Mintha, elhidegültünk volna. Majd megjelent ez a fotós vagy ki, és akkor jöttem rá, hogy mennyire távol kerültél tőlem, hogy mennyire nem akarom, hogy elmenj. Rossz volt vele látni, hogy vele boldog vagy, míg velem nem.
- Seb, sokat gondolkodtam, és nagyon rosszul esett a reakciód. Én is éreztem az elhidegülést, és nem tudtam, hol rontottuk el, hol ment tönkre. Dave a barátom, semmi több, olyan mint Kimi vagy Jens vagy Fernando. Sokat szenvedtem miattad, ahogy te is miattam.
- Hol romlott meg? Hiszen annyit nevettünk - kérdezte Seb
- Ott, amikor bevallottuk egymásnak, hogy mit érzünk a másik iránt.
- És akkor ne érezzek? Ne szeresselek? Ne suttogja a füledbe, mennyit jelentesz nekem?
- Nem tudom mit kéne tenni - hajtottam le a fejem
- Egy utolsó próba?
- Megérné? - néztem rá könnyes szemmel
- Részemről meg - fogta meg a kezem, és a homlokához szorította, majd megpuszilta, de az arca gondolkodóba váltott - Olyan fura érzésem van, amikor magas lázam volt, emlékszem az érintésedre.
Csak néztem. Mia nem mondta el neki, se Fer, érezte, ennyire érezte, még akkor is, mikor nagyon beteg volt.
Ekkor értettem meg Mia szavait, hogy mi összetartozunk.
- Utolsó esélyed - nevettem fel
- Ez az - nevetett fel és pörgetett meg a levegőben.
Megcsókoltam. Jó esett a csókja. Újra és újra csókoltam, hiányzott.
Jó pár perc múlva váltunk el.
- Na jó, és hogyan jutunk innen haza?
Seb hangosan felnevetett.
- Tehát nem tudod vezetni - nevettem én is
- Egy próbát megér - nevetett tovább
- Hééé nem most kellene elpatkolni, amikor vb leszel.
- Veled a világ végére is - húzott magához.
Seb beindította a motorokat, és kivitt minket a partra. Lent már Kimiék vártak, akik nevetve nézték, hogy újra szent a béke.
Barby bikinije:
Reggel Kimi ébresztett, ami nagyon nem esett jól.
- Barbyka, szedd már össze magad, és kelj fel - hangzott tőle
- Nem akarok - húztam magamra a takarót.
- Én se sok mindent, de gyere, vagy kirángatlak - nevetett
- Megyek, megyek - engedelmeskedtem
Nagy nehezen felkeltem, és elkészültem. Kimi csinált reggelit, amin elnevettem magam, eléggé bénázott.
- Te hogy hogy ilyenkor már ébren? - nevettem
- Volt egy kis dolgom - rántotta meg a vállát. - Reggeli után, kihajózunk.
- Minek?
- Itt van Mia, és beszélni akar veled, utoljára. És hát hajón könnyebb.
- Rendben - bólintottam.
Reggeli után, útra keltünk, én csak bikinit vettem fel, ami Kimi szerint jó választás. Csak meglöktem és nevettem rajta. Mia már ott várt minket a mólónál.
- Bocs a tegnapiért - néztem a földet, nem bírtam a szemébe nézni
- Mi is bocsánatot kérünk - ölelt meg
- Remek, mi lenne, ha felmennénk - sürgetett Kimi
Mikor már kihajóztunk jó messzire, a Jégember eltűnt.
- Kimi? - kérdeztem Miát
- Biztos piát keres - nevetett
- Az lehet - nevettem én is
- Elmegyek mosdóba - mondta Mia
Ő is sokáig volt távol. Mi van itt? - kérdeztem hangosan. Itt hagytak egyedül, és senki sem válaszolt, vagyis csak azt hittem, hogy egyedül hagytak.
- Barby - szólt hátulról egy ismerős hang, amit soha sem felejtek el.
- Sebastian - fordultam hátra, ott állt meggyötörten.
Sejthettem volna, hogy Kimiék leléptek, és itt hagytak minket, remek. Seb leült mellém.
- Beszélnünk kell, de most komolyan.
- Hallgatlak - bólintottam
- Egy állat voltam, nem gondoltam volna, hogy idáig fajulnak a dolgok, én csak időt akartam, hogy lenyugodjak. Jött a baleset, és mi egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Mintha, elhidegültünk volna. Majd megjelent ez a fotós vagy ki, és akkor jöttem rá, hogy mennyire távol kerültél tőlem, hogy mennyire nem akarom, hogy elmenj. Rossz volt vele látni, hogy vele boldog vagy, míg velem nem.
- Seb, sokat gondolkodtam, és nagyon rosszul esett a reakciód. Én is éreztem az elhidegülést, és nem tudtam, hol rontottuk el, hol ment tönkre. Dave a barátom, semmi több, olyan mint Kimi vagy Jens vagy Fernando. Sokat szenvedtem miattad, ahogy te is miattam.
- Hol romlott meg? Hiszen annyit nevettünk - kérdezte Seb
- Ott, amikor bevallottuk egymásnak, hogy mit érzünk a másik iránt.
- És akkor ne érezzek? Ne szeresselek? Ne suttogja a füledbe, mennyit jelentesz nekem?
- Nem tudom mit kéne tenni - hajtottam le a fejem
- Egy utolsó próba?
- Megérné? - néztem rá könnyes szemmel
- Részemről meg - fogta meg a kezem, és a homlokához szorította, majd megpuszilta, de az arca gondolkodóba váltott - Olyan fura érzésem van, amikor magas lázam volt, emlékszem az érintésedre.
Csak néztem. Mia nem mondta el neki, se Fer, érezte, ennyire érezte, még akkor is, mikor nagyon beteg volt.
Ekkor értettem meg Mia szavait, hogy mi összetartozunk.
- Utolsó esélyed - nevettem fel
- Ez az - nevetett fel és pörgetett meg a levegőben.
Megcsókoltam. Jó esett a csókja. Újra és újra csókoltam, hiányzott.
Jó pár perc múlva váltunk el.
- Na jó, és hogyan jutunk innen haza?
Seb hangosan felnevetett.
- Tehát nem tudod vezetni - nevettem én is
- Egy próbát megér - nevetett tovább
- Hééé nem most kellene elpatkolni, amikor vb leszel.
- Veled a világ végére is - húzott magához.
Seb beindította a motorokat, és kivitt minket a partra. Lent már Kimiék vártak, akik nevetve nézték, hogy újra szent a béke.
109. rész
* Mia*
Hiába futottam Barby után nem állt meg. Nem értem utol, mivel elestem egy térkőben.
- Utálok magassarkúban futni. - ültem és néztem, ahogy a térdemből ömlik a vér. Mérges voltam magamra, Sebre, Barbyra, Fernandora, tulajdonképpen mindenkire. Egyszer csak egy ismerős arc tűnt ki a homályból.
- Mia, te jóég jól vagy? - rohant oda.
- Lisa, igen jól vagyok, ne ijedj meg. - válaszoltam.
- De hát vérzik a térded, gyere menjünk fel hozzánk lekezelem.
- Ne fáradj.
- Ez nem fáradtság úgyis rég láttuk egymást.
Amikor odaértünk Lisához futott a fia Falco, aki anyja a karjaiba vett.
- Flavio! Megjöttem.
Briatore kék selyemköntösben botorkált elő a nappaliból.
- Szia Szivem! - köszöntötte feleségét. - Mia, de rég láttalak. Jobban vagy?
- Igen, köszönöm.
- És ez a csúnyaság mi a térdeden?
- Elestem.
- Ezt le kell kezelni. - mondta. - Fernando is itt van?
- Igen.
- Ne szóljunk neki? - Elisabetta
- Ne inkább ne. - kértem.
Bent Lisa bekötözte a térdem.
- Kérsz egy teát? - Lisa
- Igen, az most jól esne.
Lisa kiment teáért, közben Fer hívott, de nem akartam vele beszélni, túl dühös voltam, kinyomtam. Hívott, kinyomtam. És ezt játszottuk jó darabig. Amíg egyszer csak egy ismeretlen szám hívott.
- Igen?
- Mia? Kimi vagyok.
- Szia Kimi. Mi történt?
- Barby itt van nálam.
- Remek. - mondtam kicsit közönyösen.
- Baj van? - kérdezte aggódva.
- Az mindig.
- De most komolyan.
- Nincs semmi.
- Jó mert kitaláltam valamit, gyertek ide Sebbel és Ferrel holnap, okés?
- Biztos? - tettem a kezem a térdemre. - Áú.
- Áú? Na mi van?
- Mondtam semmi. Rendben holnap ott leszünk. Jóéjt.
- De ha van valami, tudod rám számíthatsz. Jóéjt.
Lisa behozta a teát, majd mondta, hogy Flavio hazavisz kocsival ilyen későn egyedül ne mászkáljak. Miután Flav kirakott a ház előtt mindent megköszöntem. Lassan nyitottam a bejárati ajtót. Fer a konyhaasztalt támasztva aludt. Telefon előtte. Seb ugyanez, csak a nappaliban. Felmentem az emeletre, de az egyik lépcsőfok kiskorom óta nyikorog, ami felverte Fernandot.
- Mia az isten szerelmére, hol voltál? - futott a lépcsőhöz.
- Barby után mentem.
- És miért nem vetted fel a telefont?
- Mert nem volt kedvem.
- Hát ez igazán remek, mi meg itt halálra aggódtuk magunkat.
- Ne kezd légyszives.
- De igen, már nem vagy egyedül, másra is gondolnod kell.
- Én csak jót akartam, de te meg Seb.. te is meddig tartott volna azt mondani, hogy : " hozok még egy terítéket " ahelyett, hogy : " csak 3 személyre főztünk ". Minden erőlködésemet tönkretettétek.
- Ó, bocsánat elfelejtettem, hogy mindenről én tehetek, szokás szerint.
- Nem ezt mondtam. - fordultam meg a lépcsőn állva.
- De ezt gondoltad.
- Ne forgasd ki a szavaim! - a túl nagy lendülettől, megbillentem és leestem. Fernando azonnal odafutott.
- Mia, Mia. Ne haragudj! - szorított magához. - Igazad van, igazad van. Egy állat voltam megint.
Én csak sírva öleltem át.
- Ne sírj semmi baj. - majd a karjában vitt fel az emeletre és átölelve próbált megnyugtatni.
- Mi történt a lábaddal? - Fer
- Elestem.
- Kicsim, ne tedd tönkre magad, jó? - nézett rám könnyes szemmel.
- De ha egyszer ilyen szerencsétlen vagyok és csetlek, botlok? - mosolyodtam el.
- Jajj. - puszilta meg a homlokom - ezért kell, hogy veled legyek mindig. Hogy vigyázzak rád.
- Fer, Barby Monte Carloban van. Kimi kitalált valamit. Oda kell mennünk holnap.
- Biztos, hogy oda akarsz menni? És Kimi találta ki. Régen rossz.
- De hátha bejön. És ígérem ez az utolsó, ha ez sem sikerül, akkor nem próbálkozom tovább. Esküszöm.
- Te egy áldott jó lélek vagy.
- Te is. Csak még nem tudod. - mondtam.
Így aludtunk el. Reggel korán értünk Monte Carloba. Seb még aludt mi meg úgy döntöttünk, addig találkozunk Kimivel a tengerparton. Igen mi már rég ott voltunk, Kimi meg sehol.
- Tuti berúgott megint, és most nem bír kikelni az ágyból. - Fer
- Nem tudom, de remélem, hogy nem. - mondtam.
Egyszer csak több órás várakozás után odaért.
- Bocs skacok, de elaludtam. - Kimi
- Remek. Mi meg itt dekkolunk, már 3 órája. Legalább egy telefont megereszthettél volna. - Fer - Megint részeg voltál tegnap?
- Nem, egy kortyot nem ittam. - mosolygott diadalittasan Kimi.
- Na?? Jó útra tértél? - Fer
- Nem, csak Barby lelkét kellett ápolni. Hol az öcsi? - Kimi
- Hát mikor eljöttünk még aludt, de szerintem azóta már ő is felkelt. - Fer
- Jó, kitaláltam, kihajózok a jachttal Barbyval. Aztán Fer és Seb utánunk jöttök jetskyvel. Aztán én elhozom a jacht kulcsut, Barbyra ráúszítom Sebet és mi meg lelépünk, így nem tudnak visszajönni. Kivéve ha úszásra vetemednek, de azt kétlem.
- Ez szerinted be fog válni? - kérdeztem.
- Remélem. Ha nem beadom a felmondásom. Na kerítsétek elő az öcsit én meg hívlak titeket hogy merre leszünk. - Kimi sietve távozott.
- Remélem ez bejön. - Fer
- Én is. - válaszoltam, majd visszaindultunk a szállodába.
Hiába futottam Barby után nem állt meg. Nem értem utol, mivel elestem egy térkőben.
- Utálok magassarkúban futni. - ültem és néztem, ahogy a térdemből ömlik a vér. Mérges voltam magamra, Sebre, Barbyra, Fernandora, tulajdonképpen mindenkire. Egyszer csak egy ismerős arc tűnt ki a homályból.
- Mia, te jóég jól vagy? - rohant oda.
- Lisa, igen jól vagyok, ne ijedj meg. - válaszoltam.
- De hát vérzik a térded, gyere menjünk fel hozzánk lekezelem.
- Ne fáradj.
- Ez nem fáradtság úgyis rég láttuk egymást.
Amikor odaértünk Lisához futott a fia Falco, aki anyja a karjaiba vett.
- Flavio! Megjöttem.
Briatore kék selyemköntösben botorkált elő a nappaliból.
- Szia Szivem! - köszöntötte feleségét. - Mia, de rég láttalak. Jobban vagy?
- Igen, köszönöm.
- És ez a csúnyaság mi a térdeden?
- Elestem.
- Ezt le kell kezelni. - mondta. - Fernando is itt van?
- Igen.
- Ne szóljunk neki? - Elisabetta
- Ne inkább ne. - kértem.
Bent Lisa bekötözte a térdem.
- Kérsz egy teát? - Lisa
- Igen, az most jól esne.
Lisa kiment teáért, közben Fer hívott, de nem akartam vele beszélni, túl dühös voltam, kinyomtam. Hívott, kinyomtam. És ezt játszottuk jó darabig. Amíg egyszer csak egy ismeretlen szám hívott.
- Igen?
- Mia? Kimi vagyok.
- Szia Kimi. Mi történt?
- Barby itt van nálam.
- Remek. - mondtam kicsit közönyösen.
- Baj van? - kérdezte aggódva.
- Az mindig.
- De most komolyan.
- Nincs semmi.
- Jó mert kitaláltam valamit, gyertek ide Sebbel és Ferrel holnap, okés?
- Biztos? - tettem a kezem a térdemre. - Áú.
- Áú? Na mi van?
- Mondtam semmi. Rendben holnap ott leszünk. Jóéjt.
- De ha van valami, tudod rám számíthatsz. Jóéjt.
Lisa behozta a teát, majd mondta, hogy Flavio hazavisz kocsival ilyen későn egyedül ne mászkáljak. Miután Flav kirakott a ház előtt mindent megköszöntem. Lassan nyitottam a bejárati ajtót. Fer a konyhaasztalt támasztva aludt. Telefon előtte. Seb ugyanez, csak a nappaliban. Felmentem az emeletre, de az egyik lépcsőfok kiskorom óta nyikorog, ami felverte Fernandot.
- Mia az isten szerelmére, hol voltál? - futott a lépcsőhöz.
- Barby után mentem.
- És miért nem vetted fel a telefont?
- Mert nem volt kedvem.
- Hát ez igazán remek, mi meg itt halálra aggódtuk magunkat.
- Ne kezd légyszives.
- De igen, már nem vagy egyedül, másra is gondolnod kell.
- Én csak jót akartam, de te meg Seb.. te is meddig tartott volna azt mondani, hogy : " hozok még egy terítéket " ahelyett, hogy : " csak 3 személyre főztünk ". Minden erőlködésemet tönkretettétek.
- Ó, bocsánat elfelejtettem, hogy mindenről én tehetek, szokás szerint.
- Nem ezt mondtam. - fordultam meg a lépcsőn állva.
- De ezt gondoltad.
- Ne forgasd ki a szavaim! - a túl nagy lendülettől, megbillentem és leestem. Fernando azonnal odafutott.
- Mia, Mia. Ne haragudj! - szorított magához. - Igazad van, igazad van. Egy állat voltam megint.
Én csak sírva öleltem át.
- Ne sírj semmi baj. - majd a karjában vitt fel az emeletre és átölelve próbált megnyugtatni.
- Mi történt a lábaddal? - Fer
- Elestem.
- Kicsim, ne tedd tönkre magad, jó? - nézett rám könnyes szemmel.
- De ha egyszer ilyen szerencsétlen vagyok és csetlek, botlok? - mosolyodtam el.
- Jajj. - puszilta meg a homlokom - ezért kell, hogy veled legyek mindig. Hogy vigyázzak rád.
- Fer, Barby Monte Carloban van. Kimi kitalált valamit. Oda kell mennünk holnap.
- Biztos, hogy oda akarsz menni? És Kimi találta ki. Régen rossz.
- De hátha bejön. És ígérem ez az utolsó, ha ez sem sikerül, akkor nem próbálkozom tovább. Esküszöm.
- Te egy áldott jó lélek vagy.
- Te is. Csak még nem tudod. - mondtam.
Így aludtunk el. Reggel korán értünk Monte Carloba. Seb még aludt mi meg úgy döntöttünk, addig találkozunk Kimivel a tengerparton. Igen mi már rég ott voltunk, Kimi meg sehol.
- Tuti berúgott megint, és most nem bír kikelni az ágyból. - Fer
- Nem tudom, de remélem, hogy nem. - mondtam.
Egyszer csak több órás várakozás után odaért.
- Bocs skacok, de elaludtam. - Kimi
- Remek. Mi meg itt dekkolunk, már 3 órája. Legalább egy telefont megereszthettél volna. - Fer - Megint részeg voltál tegnap?
- Nem, egy kortyot nem ittam. - mosolygott diadalittasan Kimi.
- Na?? Jó útra tértél? - Fer
- Nem, csak Barby lelkét kellett ápolni. Hol az öcsi? - Kimi
- Hát mikor eljöttünk még aludt, de szerintem azóta már ő is felkelt. - Fer
- Jó, kitaláltam, kihajózok a jachttal Barbyval. Aztán Fer és Seb utánunk jöttök jetskyvel. Aztán én elhozom a jacht kulcsut, Barbyra ráúszítom Sebet és mi meg lelépünk, így nem tudnak visszajönni. Kivéve ha úszásra vetemednek, de azt kétlem.
- Ez szerinted be fog válni? - kérdeztem.
- Remélem. Ha nem beadom a felmondásom. Na kerítsétek elő az öcsit én meg hívlak titeket hogy merre leszünk. - Kimi sietve távozott.
- Remélem ez bejön. - Fer
- Én is. - válaszoltam, majd visszaindultunk a szállodába.
108. rész
*Barby*
Engedtem Mia kérésének, és nyeltem egyet. Ott leszek a vacsorán. Igaz úgy terveztem, hogy csak Japánba látom már Sebet, de az élet kétszer is áthúzta terveimet. Mia persze azonnal rá vágná, hogy ez ok, és ez jel, de életemben sohasem hittem ezekben. Csinos ruha? - sóhajtottam egyet, mit vegyek fel,azt nem tudtam, amikor is megakad a szemem az egyik ruhán. Ez jó lesz. Repülőre ültem, és Rómába mentem. Amikor az ajtó elé értem, hallottam a jókedvet és az éneklést, kétszer is megfordult a fejemben, hogy nekem itt helyem nincs már. Végül bekopogtam, mindent Miáért tettem. Seb nyitott ajtót, ledöbbent. A pár perccel ezelőtti vidámság eltűnt az arcáról, beljebb léptem. Fernando is furcsán tekintett rám, szinte megfagyott a levegő. Csak Mia ölelt meg.
- Nem tudtuk, hogy vendéget vársz - szólt oda neki Fernando - Csak három személyre főztünk.
- Ne beszélj butaságokat - nézett rá dühösen Mia
A szívem összeszorul, én okoztam a fagyos hangulatot, senki sem számított rám. Két lehetőségem van, vagy a könnyebbik utat választom, vagy a nehezebbiket. Rá kellett jönnöm, hogy már koránt sem vagyok olyan erős, mint azelőtt. Éreztem, hogy a könnyeim ki fognak jönni. Mia bevezetett az étkezőbe, Fernando tényleg nem viccelt. Csak 3 tányér volt, három pohárral, három villával és három kanállal. Nagyon rosszul éreztem magam, és futni akartam, futni, és csak futni. Ránéztem Miára, és a fejemet csóváltam:
- Nem fog menni - suttogtam neki, majd kimentem.
Tudtam, hogy most csak egy helyre mehetek. Mia után szaladt, de nem ért utól. Csak nézett utánam és mérges volt egy picit a fiúkra. Azonnal felültem egy gépre és Monacóba mentem.
- Csak te segíthetsz - álltam meg egy ajtó előtt, és az illető épp kinyitottam
- Hát elmentél? - kérdezte Kimi
- Igen - néztem rá.
- Menjünk a törzshelyünkre, ott mindent elmondhatsz.
Ismét kifeküdtünk a tengerpartra és bámultuk az eget. Elmondtam Kiminek mindent, azt, hogy elmentem, és levittem a lázát, a Miával folytatott beszélgetést, és a vacsora jelenetet.
- Jobb neki már nélkülem - mondtam ki
- A fenéket, te nem láttad őt, milyen volt - morgott Kimi
- De most már jobban van, nem kellett volna oda mennem - kötöttem az ebet a karóhoz.
- És meddig lett volna jobban? Pár percig? Ugyan, az a lökött szeret. Csak te tudtad levinni a lázát, mert abba betegedett bele, hogy mással vagy, és hogy elszúrta.
- Davvel csak barátok vagyunk - mondtam ellentmondást nem tűrően
- És ezt ő is így gondolja? - húzta fel szemöldökét Kimi
- Nem tudom - húztam el a szám
- Szereted Sebet? - kérdezte
- Igen - mondtam gondolkozás nélkül
- Probléma? Jaj tudom már az egótok a baj - mondta Kimi
- Ne kezd - néztem rá
- Öcskösnek szüksége van rád, jobban, mint az te gondolnád. Ne hagyd, hogy olyan legyen mint én.
- Isten őrizz - nevettem fel.
- Na látod - nevetett ő is
- Köszi Kimi - mosolyogtam rá
- Neked mindent - nevetett
- Pár napig maradhatok? - kérdeztem
- Persze csajszi, na de előbb felhívom Miát, hogy itt vagy és nem azzal a tetűvel.
Kimi tárcsázta Miát, és valamin nagyon titkoltak. Halkan beszéltek, terveztek valamit.
- Ki vele, mi az? - néztem rá
- Te is terveztél állandóan valamit, és nem mondtad el, most mi jövünk.
- Seb szeret, mondta Miának, és okolja magát a vacsora miatt, de most menj aludni, mert elmehetnél egy horror filmbe, úgy nézel ki.
- Utállak Räikkönen - fintorogtam
- Én is szeretlek - nevetett a finn....
Barby ruhája:
Engedtem Mia kérésének, és nyeltem egyet. Ott leszek a vacsorán. Igaz úgy terveztem, hogy csak Japánba látom már Sebet, de az élet kétszer is áthúzta terveimet. Mia persze azonnal rá vágná, hogy ez ok, és ez jel, de életemben sohasem hittem ezekben. Csinos ruha? - sóhajtottam egyet, mit vegyek fel,azt nem tudtam, amikor is megakad a szemem az egyik ruhán. Ez jó lesz. Repülőre ültem, és Rómába mentem. Amikor az ajtó elé értem, hallottam a jókedvet és az éneklést, kétszer is megfordult a fejemben, hogy nekem itt helyem nincs már. Végül bekopogtam, mindent Miáért tettem. Seb nyitott ajtót, ledöbbent. A pár perccel ezelőtti vidámság eltűnt az arcáról, beljebb léptem. Fernando is furcsán tekintett rám, szinte megfagyott a levegő. Csak Mia ölelt meg.
- Nem tudtuk, hogy vendéget vársz - szólt oda neki Fernando - Csak három személyre főztünk.
- Ne beszélj butaságokat - nézett rá dühösen Mia
A szívem összeszorul, én okoztam a fagyos hangulatot, senki sem számított rám. Két lehetőségem van, vagy a könnyebbik utat választom, vagy a nehezebbiket. Rá kellett jönnöm, hogy már koránt sem vagyok olyan erős, mint azelőtt. Éreztem, hogy a könnyeim ki fognak jönni. Mia bevezetett az étkezőbe, Fernando tényleg nem viccelt. Csak 3 tányér volt, három pohárral, három villával és három kanállal. Nagyon rosszul éreztem magam, és futni akartam, futni, és csak futni. Ránéztem Miára, és a fejemet csóváltam:
- Nem fog menni - suttogtam neki, majd kimentem.
Tudtam, hogy most csak egy helyre mehetek. Mia után szaladt, de nem ért utól. Csak nézett utánam és mérges volt egy picit a fiúkra. Azonnal felültem egy gépre és Monacóba mentem.
- Csak te segíthetsz - álltam meg egy ajtó előtt, és az illető épp kinyitottam
- Hát elmentél? - kérdezte Kimi
- Igen - néztem rá.
- Menjünk a törzshelyünkre, ott mindent elmondhatsz.
Ismét kifeküdtünk a tengerpartra és bámultuk az eget. Elmondtam Kiminek mindent, azt, hogy elmentem, és levittem a lázát, a Miával folytatott beszélgetést, és a vacsora jelenetet.
- Jobb neki már nélkülem - mondtam ki
- A fenéket, te nem láttad őt, milyen volt - morgott Kimi
- De most már jobban van, nem kellett volna oda mennem - kötöttem az ebet a karóhoz.
- És meddig lett volna jobban? Pár percig? Ugyan, az a lökött szeret. Csak te tudtad levinni a lázát, mert abba betegedett bele, hogy mással vagy, és hogy elszúrta.
- Davvel csak barátok vagyunk - mondtam ellentmondást nem tűrően
- És ezt ő is így gondolja? - húzta fel szemöldökét Kimi
- Nem tudom - húztam el a szám
- Szereted Sebet? - kérdezte
- Igen - mondtam gondolkozás nélkül
- Probléma? Jaj tudom már az egótok a baj - mondta Kimi
- Ne kezd - néztem rá
- Öcskösnek szüksége van rád, jobban, mint az te gondolnád. Ne hagyd, hogy olyan legyen mint én.
- Isten őrizz - nevettem fel.
- Na látod - nevetett ő is
- Köszi Kimi - mosolyogtam rá
- Neked mindent - nevetett
- Pár napig maradhatok? - kérdeztem
- Persze csajszi, na de előbb felhívom Miát, hogy itt vagy és nem azzal a tetűvel.
Kimi tárcsázta Miát, és valamin nagyon titkoltak. Halkan beszéltek, terveztek valamit.
- Ki vele, mi az? - néztem rá
- Te is terveztél állandóan valamit, és nem mondtad el, most mi jövünk.
- Seb szeret, mondta Miának, és okolja magát a vacsora miatt, de most menj aludni, mert elmehetnél egy horror filmbe, úgy nézel ki.
- Utállak Räikkönen - fintorogtam
- Én is szeretlek - nevetett a finn....
107. rész
* Mia*
Barby miután meg sem hallgatott, dühös voltam nagyon. Nem haragudtam rá csak maradt benne egy tüske, hazavittem, Kimit majd közöltem hazamegyek. Kimi szemében valami furcsát észleltem, majd minden szó nélkül megölelt.
- Köszönöm. - mondta
- Mit? - néztem rá kérdően.
- Ezt az egészet. Ma te voltál a védőangyalom.
- Mondhatjuk így is. - nevettem.
- Bárcsak mindig így maradna. - fogta meg a kezem. - De neked ott van Fernando. És ő is elég nehéz eset. Mély sóhaj volt a válasz, majd adtam egy puszit a homlokára.
- Egyszer eljön a te időd. - mondtam.
- De mikor? - Kimi
- Nem sokára, csak várd meg. Most mennem kell, nem sokára indul a gépem.
- Kikísérhetlek.
- Jobb ha maradsz, ilyen állapotban, már bocsi, de inkább aludj.
- De nem tudok.
- Akkor menj sétálj egyet a parton.
- Egyedül?
- Igen.
- De egész életemben egyedül voltam. - ekkor értettem meg a furcsaságot a szemében. A magány fájdalma tükröződött égszínkék szemében.
- Csengess fel Felipéhez, úgyis rég láttátok egymást. - javasoltam.
- De mi sosem voltunk olyan jóban.
- És? Itt az ideje elkezdeni.
Ezek után egy darabon elkísért a mólón, majd továbbmentem. Sokáig nézett utánam, mintha én lennék az egyetlen kapaszkodója. Későn értem haza, amikor is hallottam, hogy Seb Kimivel beszél. Fer mondta, hogy még magasabb a láza. Nem tudtam aludni, mondtam Fernek menjen csak. Sokat gondolkodtam, hogy hol rontottam el, mindig segíteni akartam az embereknek, de most beletört a bicskám. Barby nem kért belőlem. az a Dave meg olyan undok volt velem, hogy a kezdeti szimpátiám most átalakult ellenszenvvé. Egyszer csak csengettek, Barby volt az és rögtön Sebhez ment, de reggel távozott és azt mondta ne szóljunk Sebnek. Egész végig nem aludtam és igazából nem volt nagyon mit mondanom Barbynak. Befejeztem, megpróbáltam, ha nem hát nem. Fernando csukta be az ajtót és látta rajtam, hogy nem vagyok jól.
- Pihenned kellene. - Fer
- Nem tudok. Csak kattog az agyam, amint lecsukom a szemeim, kipattannak. Fáj. Elrontottam.
- De nem te vagy a hibás.
- De igen, ha nem történik ez az ostoba baleset, akkor ott vagyok és rendbe tudom hozni, nem hagyom, hogy elmérgesedjen a helyzet. De nem voltam ott, ahelyett csak feküdtem egy kórteremben. - már a sírás kerülgetett. Fer a kanapéhoz kísért és leültetett, ő pedig letérdelt elém és megfogta a kezeim.
- Jól jegyezd meg amit mondok. Erről te nem tehetsz. Rendben..- ekkor egy puffanást hallottunk.
- Ó te jóég, mi volt ez? - Fer
- Nem tudom. Seb.
Mindketten felpattantunk és futottunk az emeletre. Leesett az ágyról. Épp felült és a fejét simogatta.
- Jól vagy? - Fer
- Aha. - Seb. - Csak egy kicsit fáj. De megmaradok.
- Gyere segítek. - nyújtottam kezet neki. Éreztem, hogy már nincsen láza.
- Fer, behoznád a lázmérőt.
- Igen. - 2 perc múlva már ott is termett.
Megmértem a lázát, és már valóban nem volt. Ez Barbynak köszönhető.
- Már nincs lázad.
- Hatásosak a gyógyszerek, remek orvosod van Mia. - Seb
- Inkább neked.
- Mi?
- Hát úgy értem, ott és akkor a te orvosod volt. - mosolyogtam el.
Ezek után felhívtam Barbyt, igaz csak a rögzítő volt.
" Köszönöm Barby! " - ennyi volt az üzenet. Ezek után elmentem bevásárolni, amíg a fiúk takarítottak. Fer és Seb főztek, hogy ebből megint mi fog kisülni. Seb kölcsön kérte a laptopomat, hogy hallgasson zenét mert a rádióban szinte csak olasz zenék mentek. De nem tudta megállni, hogy egy fakanállal ne énekelje el azt a zenét amit még ő is szeret az olaszoktól.
Barby miután meg sem hallgatott, dühös voltam nagyon. Nem haragudtam rá csak maradt benne egy tüske, hazavittem, Kimit majd közöltem hazamegyek. Kimi szemében valami furcsát észleltem, majd minden szó nélkül megölelt.
- Köszönöm. - mondta
- Mit? - néztem rá kérdően.
- Ezt az egészet. Ma te voltál a védőangyalom.
- Mondhatjuk így is. - nevettem.
- Bárcsak mindig így maradna. - fogta meg a kezem. - De neked ott van Fernando. És ő is elég nehéz eset. Mély sóhaj volt a válasz, majd adtam egy puszit a homlokára.
- Egyszer eljön a te időd. - mondtam.
- De mikor? - Kimi
- Nem sokára, csak várd meg. Most mennem kell, nem sokára indul a gépem.
- Kikísérhetlek.
- Jobb ha maradsz, ilyen állapotban, már bocsi, de inkább aludj.
- De nem tudok.
- Akkor menj sétálj egyet a parton.
- Egyedül?
- Igen.
- De egész életemben egyedül voltam. - ekkor értettem meg a furcsaságot a szemében. A magány fájdalma tükröződött égszínkék szemében.
- Csengess fel Felipéhez, úgyis rég láttátok egymást. - javasoltam.
- De mi sosem voltunk olyan jóban.
- És? Itt az ideje elkezdeni.
Ezek után egy darabon elkísért a mólón, majd továbbmentem. Sokáig nézett utánam, mintha én lennék az egyetlen kapaszkodója. Későn értem haza, amikor is hallottam, hogy Seb Kimivel beszél. Fer mondta, hogy még magasabb a láza. Nem tudtam aludni, mondtam Fernek menjen csak. Sokat gondolkodtam, hogy hol rontottam el, mindig segíteni akartam az embereknek, de most beletört a bicskám. Barby nem kért belőlem. az a Dave meg olyan undok volt velem, hogy a kezdeti szimpátiám most átalakult ellenszenvvé. Egyszer csak csengettek, Barby volt az és rögtön Sebhez ment, de reggel távozott és azt mondta ne szóljunk Sebnek. Egész végig nem aludtam és igazából nem volt nagyon mit mondanom Barbynak. Befejeztem, megpróbáltam, ha nem hát nem. Fernando csukta be az ajtót és látta rajtam, hogy nem vagyok jól.
- Pihenned kellene. - Fer
- Nem tudok. Csak kattog az agyam, amint lecsukom a szemeim, kipattannak. Fáj. Elrontottam.
- De nem te vagy a hibás.
- De igen, ha nem történik ez az ostoba baleset, akkor ott vagyok és rendbe tudom hozni, nem hagyom, hogy elmérgesedjen a helyzet. De nem voltam ott, ahelyett csak feküdtem egy kórteremben. - már a sírás kerülgetett. Fer a kanapéhoz kísért és leültetett, ő pedig letérdelt elém és megfogta a kezeim.
- Jól jegyezd meg amit mondok. Erről te nem tehetsz. Rendben..- ekkor egy puffanást hallottunk.
- Ó te jóég, mi volt ez? - Fer
- Nem tudom. Seb.
Mindketten felpattantunk és futottunk az emeletre. Leesett az ágyról. Épp felült és a fejét simogatta.
- Jól vagy? - Fer
- Aha. - Seb. - Csak egy kicsit fáj. De megmaradok.
- Gyere segítek. - nyújtottam kezet neki. Éreztem, hogy már nincsen láza.
- Fer, behoznád a lázmérőt.
- Igen. - 2 perc múlva már ott is termett.
Megmértem a lázát, és már valóban nem volt. Ez Barbynak köszönhető.
- Már nincs lázad.
- Hatásosak a gyógyszerek, remek orvosod van Mia. - Seb
- Inkább neked.
- Mi?
- Hát úgy értem, ott és akkor a te orvosod volt. - mosolyogtam el.
Ezek után felhívtam Barbyt, igaz csak a rögzítő volt.
" Köszönöm Barby! " - ennyi volt az üzenet. Ezek után elmentem bevásárolni, amíg a fiúk takarítottak. Fer és Seb főztek, hogy ebből megint mi fog kisülni. Seb kölcsön kérte a laptopomat, hogy hallgasson zenét mert a rádióban szinte csak olasz zenék mentek. De nem tudta megállni, hogy egy fakanállal ne énekelje el azt a zenét amit még ő is szeret az olaszoktól.
- Indulnod kellene az X-factorban, Seb! - Fer
- Szerintem is..- nevetett.
- Jó tényleg remek hangod van, de nem koncentrálhatnánk a kajára. - Fer
- Jó én addig ha nem bánjátok visszavonulok a szobámba. - mondtam
- Keress vmi szép ruhát a vacsihoz. Mi is kiöltözünk. Ugye Fer? - lökte oldalba.
- Igen - bólogatott miközben a szószt kóstolta meg, Seb meg majdnem kilökte a kezéből a kanalat.
Nevetve távoztam a konyhából, láttam csörög a telefonom.
- Szia Barby. - vettem fel.
- Szia. Mi ez az egész nem értem.
- Nem akarsz átjönni vacsizni?
- Most??? - döbbent le.
- Igen.
- Seb még ott van?
- Igen.
- Akkor ne haragudj de nem.
- Ne csináld már, szeretném megünnepelni, hogy nem hagytam ott a fogam Szingapúrban, és ti mindketten jóbarátaim vagytok. Nem kérem, hogy boruljatok egymás nyakába, csak hogy legyetek itt.
- Na jó. De csak érted teszem.
- Remek, és szép ruhába legyél. - nevettem majd kinyomtam a telefont. Nem gondoltam, hogy nagyon kiöltözöm, de azért igyekeztem valami szépet keresni, kivasaltam a hajam, amit ritkán teszek, de gondoltam meglepem őket.
106. rész
*Barby*
Nem vágytam másra, mint egy sétára, hogy kiszellőztessem a fejem. Dave megértő volt és nem firtatta a beszélgetést. Nem értette, hogy Mia miért jött el idáig, Seb miatt? Biztos most az a játék jön, amit én szoktam játszani, hogy kitalálok valamit, hogy összehozzam az embereket. Tudtam, hogy most ez nem fog sikerülni.
- Ennyire fáj még? - nézett rám Dave - Ha már a nevét említik kiborulsz
- Sosem fogom őt elfelejteni, túlságosan szeretem, ahhoz, hogy így legyen, csak enyhíteni tudom az érzést.
- Mindig is ő lesz az első igaz?
- Igen - bólintottam - Az első és igaz szerelem árnyékát nem tudja semmi fedni.
- És ha én megpróbálnám? - kérdezte, meglepően néztem rá
Hirtelen egy autó fékezett, és Mia rohant ki belőle:
- Most pedig végighallgatsz, akkor is ha földrengés lesz - mondta ellentmondást nem tűrően.
- Hallgatlak - mondtam
- Sebastian, nálunk van, beteg, magas láza van és össze van törve, mert szeret. Nagyon szeret, és mindent bán.
- Látta már orvos? - kérdeztem
- Igen, felírt pár gyógyszert.
- Rendbe fog jönni, erős és ott van a bajnokság.
- Nem is jössz el hozzá?
- Barby már velem van, semmi köze ahhoz a világbajnok majomhoz - fakadt ki Dave, én rá kaptam a tekintetem és elég furcsán néztem rá.
- Neked kuss! - parancsolt Kimi
- Szóval így állunk? - kérdezte szomorúan Mia
- Igen, akár tetszik akár nem - válaszolt helyettem Dave
- Akkor már nincs mit mondani - ment vissza az autóba Mia.
Kiabáltam utána, de már nem hallott meg. Mérgesen néztem Davere, és magyarázatot követeltem:
- Mégis mi volt ez? - kérdeztem dühösen
- Csak megakartalak óvni attól a pasastól.
- De beteg, a francba is.
- Van orvos, és majd meggyógyul,de te szenvedni akarsz?
- Nem, de...
- Akkor biz bennem, így lesz a legjobb.
Nem igazán voltam kibékülve ezzel, de beleegyeztem. Nem akartam tovább Seb miatt szenvedni. Úgy döntöttünk, visszamegyünk a hotelbe. Nem tudtam aludni, egész végig Seb járt a fejemben.
Kimentem a tengerpartra és kifeküdtem a homokba. Egyszer egy szőke férfit láttam magam mellett:
- Hülye vagy - mondta
- Te sem vagy jobb - jelentettem ki
- De téged szeretnek - vágta rá - Ne légy olyan, mint én.
- Hát nem én nem piálok
- Ez övön aluli volt - nevetett
- Mit keresel itt? - kérdeztem
- Ismerlek.
- Remek, most félnem kéne? - forgattam meg játékosan a szemeim.
- Szeret téged.
- Nem most kellene gondolkodnia.
- Beteg lett.
- De már jobban van.
-Nincs jobban.
- Kimi, ne kezd - harsogtam rá, mire hirtelen megcsörrent.
Felvette, majd kis beszélgetés után a fülemhez tette.
- Kimi - szólt az illető - nem bírom, vissza kell kapnom. Mióta tudom, hogy azzal a kattintgató majommal van, végem. - Hallottam, hogy Seb sír a vonal végén, valamint Mia hangját is, hogy nagyon felment a láza.
Megdöbbenve hallgattam, mikor Kimi letette a telefont.
- Még mindig úgy érzed, hogy jól van?
Ránéztem a Jégemberre, majd összeszedtem a cuccaim és Rómába mentem.
Amikor odaérkeztem, csak Mia volt fent.
- Reménykedtem, hogy te vagy az - mondta, amikor kinyitotta az ajtót
- Sebnek egy szót se, hogy itt voltam
- Nem maradsz?
- Nem
Felrohantam hozzá, szegény rázkódott a láztól, de aludt. Egy vizes ruhát tettem a fejére, és egész este ott feküdtem mellette. Mikor már kissé lement a láza, felkeltem és elindultam.
- Biztos elmész? - kérdezte Mia, már Fernando is mellette volt
- Igen, ne említsétek neki, hogy itt voltam
Bólintottak, én pedig kisétáltam az ajtón....
Nem vágytam másra, mint egy sétára, hogy kiszellőztessem a fejem. Dave megértő volt és nem firtatta a beszélgetést. Nem értette, hogy Mia miért jött el idáig, Seb miatt? Biztos most az a játék jön, amit én szoktam játszani, hogy kitalálok valamit, hogy összehozzam az embereket. Tudtam, hogy most ez nem fog sikerülni.
- Ennyire fáj még? - nézett rám Dave - Ha már a nevét említik kiborulsz
- Sosem fogom őt elfelejteni, túlságosan szeretem, ahhoz, hogy így legyen, csak enyhíteni tudom az érzést.
- Mindig is ő lesz az első igaz?
- Igen - bólintottam - Az első és igaz szerelem árnyékát nem tudja semmi fedni.
- És ha én megpróbálnám? - kérdezte, meglepően néztem rá
Hirtelen egy autó fékezett, és Mia rohant ki belőle:
- Most pedig végighallgatsz, akkor is ha földrengés lesz - mondta ellentmondást nem tűrően.
- Hallgatlak - mondtam
- Sebastian, nálunk van, beteg, magas láza van és össze van törve, mert szeret. Nagyon szeret, és mindent bán.
- Látta már orvos? - kérdeztem
- Igen, felírt pár gyógyszert.
- Rendbe fog jönni, erős és ott van a bajnokság.
- Nem is jössz el hozzá?
- Barby már velem van, semmi köze ahhoz a világbajnok majomhoz - fakadt ki Dave, én rá kaptam a tekintetem és elég furcsán néztem rá.
- Neked kuss! - parancsolt Kimi
- Szóval így állunk? - kérdezte szomorúan Mia
- Igen, akár tetszik akár nem - válaszolt helyettem Dave
- Akkor már nincs mit mondani - ment vissza az autóba Mia.
Kiabáltam utána, de már nem hallott meg. Mérgesen néztem Davere, és magyarázatot követeltem:
- Mégis mi volt ez? - kérdeztem dühösen
- Csak megakartalak óvni attól a pasastól.
- De beteg, a francba is.
- Van orvos, és majd meggyógyul,de te szenvedni akarsz?
- Nem, de...
- Akkor biz bennem, így lesz a legjobb.
Nem igazán voltam kibékülve ezzel, de beleegyeztem. Nem akartam tovább Seb miatt szenvedni. Úgy döntöttünk, visszamegyünk a hotelbe. Nem tudtam aludni, egész végig Seb járt a fejemben.
Kimentem a tengerpartra és kifeküdtem a homokba. Egyszer egy szőke férfit láttam magam mellett:
- Hülye vagy - mondta
- Te sem vagy jobb - jelentettem ki
- De téged szeretnek - vágta rá - Ne légy olyan, mint én.
- Hát nem én nem piálok
- Ez övön aluli volt - nevetett
- Mit keresel itt? - kérdeztem
- Ismerlek.
- Remek, most félnem kéne? - forgattam meg játékosan a szemeim.
- Szeret téged.
- Nem most kellene gondolkodnia.
- Beteg lett.
- De már jobban van.
-Nincs jobban.
- Kimi, ne kezd - harsogtam rá, mire hirtelen megcsörrent.
Felvette, majd kis beszélgetés után a fülemhez tette.
- Kimi - szólt az illető - nem bírom, vissza kell kapnom. Mióta tudom, hogy azzal a kattintgató majommal van, végem. - Hallottam, hogy Seb sír a vonal végén, valamint Mia hangját is, hogy nagyon felment a láza.
Megdöbbenve hallgattam, mikor Kimi letette a telefont.
- Még mindig úgy érzed, hogy jól van?
Ránéztem a Jégemberre, majd összeszedtem a cuccaim és Rómába mentem.
Amikor odaérkeztem, csak Mia volt fent.
- Reménykedtem, hogy te vagy az - mondta, amikor kinyitotta az ajtót
- Sebnek egy szót se, hogy itt voltam
- Nem maradsz?
- Nem
Felrohantam hozzá, szegény rázkódott a láztól, de aludt. Egy vizes ruhát tettem a fejére, és egész este ott feküdtem mellette. Mikor már kissé lement a láza, felkeltem és elindultam.
- Biztos elmész? - kérdezte Mia, már Fernando is mellette volt
- Igen, ne említsétek neki, hogy itt voltam
Bólintottak, én pedig kisétáltam az ajtón....
105. rész
* Mia *
- Láttad te ezt? Meg sem hallgatott engem, Kimi! - kezdett könnyes lenni a szemem. A szívem összeszorult és mélyen vettem a levegőt.
- Nem normális? Mi van vele? - Kimi
- Ne mond ezt. - kértem Kimit.
- De ha egyszer ez az igazság. Rá sem ismerek. Aztán meg ki ez a ficsúr, akire leváltotta Sebet? Botrány. Csalódtam benne. Megyek felhívom az öcsköst, ez nem éri meg.. - indult el.
- Állj csak meg, Kimi! - kaptam el a kezét. - Mielőtt hülyeséget csinálsz, beszéljük meg.
- Ezen nincs mit megbeszélni! - mondta idegesen.
- De igenis van. - válaszoltam határozottan.
- Nincsen! - hajolt egyre közelebb.
- Kimiiiiiiii..
- Jó legyen nyertél, megyek iszom egy wiskeyt. - azzal már el is tűnt.
Remek, most aztán egyedül hagyott, remélem nem lesz a nap végére totál k.o. A sok ember között, kerestem Barbyt, mindenképp beszélnem kellett vele, de nem találtam sehol. Úgy döntöttem iszok valamit és a bárpulthoz mentem.
- Mit hozhatok? - kérdezte a pultos.
- Valami erőset. - válaszoltam.
- Kettőt. - jött a válasz mögülem, egy ismerős hang, de nem Kimi volt. Hátrafordultam Jenson volt az.
- Szia Jens.
- Mia. Hát te? Fert hol hagytad?
- Otthon. Sebbel. - majd elmeséltem mindent Jensonnak, aki segíteni szeretett volna, de így sem találtuk meg Barbyt. Próbáltam hívni ezt a Dave gyereket, de az istenért sem vette fel.
- A fene egye meg. - őrjöngtem.
- Nyugodj meg. - mondta Jenson. - Egyedül jöttél?
- Nem. Kimivel.
- Kimivel??? Akkor van egy rossz híres, már totál részeg, az előbb mikor láttam épp táncolt, de eléggé koordinációs problémákkal küszködött.
- Ó remek, hogy fogom őt is elcipelni innen.
- Sehogy, ez nem te dolgod Mia.
- De valójában az enyém, mert együtt jöttünk. Köszönöm a segítséget Jens, nem akartalak feltartani, úgy tűnik felesleges volt.
- Dehogy, szívesen segítettem. - kacsintott.
Adtam neki egy puszit, majd elindultam, hogy megkeressem Kimit. Igen épp két eléggé ledér öltözetben lévő hölggyel találtam meg, épp iszogattak.
- Szedd össze magad Räikkönen, megyünk! - vágtam oda neki.
- Szia Mia. Minek akarsz menni, még csak most kezd beindulni a buli. - Kimi.
- Tudod semmi kedvem egy részeg embert pátyolgatni.
- Nem is vagyok részeg!
- Annyira! Na kapd össze magad!
- Nem megyek sehova!
- Kimi, ne húzd az idegeim!
- Ő a volt feleséged? - kérdezte az egyik lány.
- Nem, ő nem az.. - mosolyodott el. Szeretném tudni, hogy ilyenkor mi jár az agyában.
- Kimi, gyere szépen. - nyújtottam neki a kezem. Hülye ötlet volt a részeggel kikezdeni, mert magára rántott.
- Mondtam már, hogy nem megyek, és te sem.
- Azonnal engedj el. - vagdalkoztam. Ő csak nézett és mosolygott. - Kimi, nem viccelek.
- Jójó, bocsi lányok, de mennem kell. Sziasztok. - majd elengedett és ő is felállt. Nehezen de az ajtóhoz cipeltem, majd beraktam a kocsijába. Elindultunk a jacht felé.
- Remélem nem akarsz a kocsiban rókázni. - mondtam neki.
- Nem. - mondta sértődötten.
- Most mi bajod van?
- Tönkretetted a bulit.
- Én? szerintem inkább megmentettelek attól, hogy megint totál részegre idd magad, aztán meg a média megint veled lesz tele. Mond miért csinálod ezt?
- Nem mindegy?
- Végülis nekem mindegy.
Többet nem szóltam hozzá, az úton megláttam Barbyt és Dave-t sétálni, hatalmasat fékeztem, amolyan Fernandosat.
- Megbolondultál? - Kimi
- Láttad te ezt? Meg sem hallgatott engem, Kimi! - kezdett könnyes lenni a szemem. A szívem összeszorult és mélyen vettem a levegőt.
- Nem normális? Mi van vele? - Kimi
- Ne mond ezt. - kértem Kimit.
- De ha egyszer ez az igazság. Rá sem ismerek. Aztán meg ki ez a ficsúr, akire leváltotta Sebet? Botrány. Csalódtam benne. Megyek felhívom az öcsköst, ez nem éri meg.. - indult el.
- Állj csak meg, Kimi! - kaptam el a kezét. - Mielőtt hülyeséget csinálsz, beszéljük meg.
- Ezen nincs mit megbeszélni! - mondta idegesen.
- De igenis van. - válaszoltam határozottan.
- Nincsen! - hajolt egyre közelebb.
- Kimiiiiiiii..
- Jó legyen nyertél, megyek iszom egy wiskeyt. - azzal már el is tűnt.
Remek, most aztán egyedül hagyott, remélem nem lesz a nap végére totál k.o. A sok ember között, kerestem Barbyt, mindenképp beszélnem kellett vele, de nem találtam sehol. Úgy döntöttem iszok valamit és a bárpulthoz mentem.
- Mit hozhatok? - kérdezte a pultos.
- Valami erőset. - válaszoltam.
- Kettőt. - jött a válasz mögülem, egy ismerős hang, de nem Kimi volt. Hátrafordultam Jenson volt az.
- Szia Jens.
- Mia. Hát te? Fert hol hagytad?
- Otthon. Sebbel. - majd elmeséltem mindent Jensonnak, aki segíteni szeretett volna, de így sem találtuk meg Barbyt. Próbáltam hívni ezt a Dave gyereket, de az istenért sem vette fel.
- A fene egye meg. - őrjöngtem.
- Nyugodj meg. - mondta Jenson. - Egyedül jöttél?
- Nem. Kimivel.
- Kimivel??? Akkor van egy rossz híres, már totál részeg, az előbb mikor láttam épp táncolt, de eléggé koordinációs problémákkal küszködött.
- Ó remek, hogy fogom őt is elcipelni innen.
- Sehogy, ez nem te dolgod Mia.
- De valójában az enyém, mert együtt jöttünk. Köszönöm a segítséget Jens, nem akartalak feltartani, úgy tűnik felesleges volt.
- Dehogy, szívesen segítettem. - kacsintott.
Adtam neki egy puszit, majd elindultam, hogy megkeressem Kimit. Igen épp két eléggé ledér öltözetben lévő hölggyel találtam meg, épp iszogattak.
- Szedd össze magad Räikkönen, megyünk! - vágtam oda neki.
- Szia Mia. Minek akarsz menni, még csak most kezd beindulni a buli. - Kimi.
- Tudod semmi kedvem egy részeg embert pátyolgatni.
- Nem is vagyok részeg!
- Annyira! Na kapd össze magad!
- Nem megyek sehova!
- Kimi, ne húzd az idegeim!
- Ő a volt feleséged? - kérdezte az egyik lány.
- Nem, ő nem az.. - mosolyodott el. Szeretném tudni, hogy ilyenkor mi jár az agyában.
- Kimi, gyere szépen. - nyújtottam neki a kezem. Hülye ötlet volt a részeggel kikezdeni, mert magára rántott.
- Mondtam már, hogy nem megyek, és te sem.
- Azonnal engedj el. - vagdalkoztam. Ő csak nézett és mosolygott. - Kimi, nem viccelek.
- Jójó, bocsi lányok, de mennem kell. Sziasztok. - majd elengedett és ő is felállt. Nehezen de az ajtóhoz cipeltem, majd beraktam a kocsijába. Elindultunk a jacht felé.
- Remélem nem akarsz a kocsiban rókázni. - mondtam neki.
- Nem. - mondta sértődötten.
- Most mi bajod van?
- Tönkretetted a bulit.
- Én? szerintem inkább megmentettelek attól, hogy megint totál részegre idd magad, aztán meg a média megint veled lesz tele. Mond miért csinálod ezt?
- Nem mindegy?
- Végülis nekem mindegy.
Többet nem szóltam hozzá, az úton megláttam Barbyt és Dave-t sétálni, hatalmasat fékeztem, amolyan Fernandosat.
- Megbolondultál? - Kimi
2011. október 30., vasárnap
104. rész
*Barby*
Teljesen nyugodtnak éreztem magam. Amikor felkeltem, nem voltam feszült, mintha egy új dimenzióba léptem volna. Tényleg jó ötlet volt ez a kirándulás. Kopogást hallottam, felvettem a köntösöm és kinyitottam.
- Szia szép hölgy, hogy aludtál? - jött be Dave
- Nyugodtan - mosolyogtam, olyan rég voltam ilyen nyugodt.
- Ennek örülök, menjünk reggelizni.
- Rendben, 10 perc és kész leszek.
Ő kiment, én pedig elkészültem. A reggeli jó hangulatban telt, sokat nevettünk.
- Mihez lenne kedved napközben? - kérdezte
- Semmi nagy dologhoz - nevettem.
- Tengerpart?
- Jó ötlet.
- Akkor ezt megbeszéltük.
Ismét a parton kötöttünk ki, és ismét elmondtam mit gondolok.
- Köszönöm - néztem rá - Rég voltam ilyen nyugodt, vagy ha jobban belegondolok, talán soha sem. Mindig féltem a holnaptól, de most már nem félek. Harmonikusnak érzem az életem.
- Nagyon örülök, hogy segíthettem - mosolygott - és ha jól tudom, egy pilótának fontos a nyugalom.
- Igen, nagyon fontos - nevettem - ez most meg van.
- Mikor akarsz visszamenni?
- Úgy gondoltam, hogy már csak Japánba megyek, nem haza.
- Ez remek - csillantak fel a szemei - kértelek volna rá, de nem mertem.
- Látod, kérned sem kell - nevettem.
- Örülök, hogy ennyit nevetsz. A kollégáim azt mondták, hogy mindig morcos és hisztis voltál.
- Igen, ez igaz, de minden megváltozott - mosolyogtam.
- Ennek a változásnak köze van hozzám? - kérdezte
- Azt hiszem igen - mosolyogtam.
- Este egy különleges programra gondoltam - nevetett
- Már alig várom.
Sokáig sétáltunk a parton, majd elmentünk várost nézni, nem mintha, nem láttam volna még Monacót.
*Seb*
- Fernando, mondd csak Mia merre van?
- Bernievel, valamin dolgoznak - válaszolta
- Értem - bólintott.
Hirtelen megcsörrent a telefonom. Nagy dobbant a szívem, azt hittem Barby az, de a kijelzőn a Kimi név villogott.
- Hello Jégember - próbáltam mosolyogni.
- Hello öcskös, ne tagadd, tudom.
- Honnan? - lepődtem meg
- Hát őőő.. az újság tele van veletek.
- És honnan tudod, hogy igaz? - kérdeztem gyanakvóan
- Az most lényegtelen. Itt van, Davvel - jelentette ki, mikor is a háttérben egy erőteljes Kimi üvöltést hallottam egy nőtől.
- Ki van veled? - kérdeztem, a nő hangja nagyon ismerős volt
- Ááááá senki, csak a feleségem, tudod, szerinte illetlenség ezt közölni.
- De te elváltál - lettem egyre gyanakvóbb
- Tudom - terelt
- Szóval ott van - hajtottam le a fejem, pedig jól tudtam. - Mindennek vége.
- Dehogyis, ott a bajnokság, egy pont öcsi, ne most baltázd el.
- Kit érdekel az a cseszett bajnokság?! - keltem ki magamból - Nekem csak ő kell, ő számít !
- De miért mentetek szét? - kérdezte
- Az én hibám - jelent meg egy könnycsepp a szememben.
- Ja - csodálkozott Kimi - vagy úgy.
Majd hirtelen megszakadt a vonal....
*Barby*
Este volt már, épp készülődtem a titkos programhoz. Kiöltöztem, mivel ez a város tele van elegáns helyekkel, és fogalmam se volt, hova megyünk. Amikor lementem, Dave már várt, megnyugtatott, hogy ő is kiöltözött.
- Hova megyünk? - kérdeztem meg a kocsiban
- Jól van, most már elmondhatom - nevetett - A Casinoba, tudod itt jelenik meg Monaco krémje.
- Remek - húztam el egy picit a szám - semmi kedvem.
- Nyugi, van egy része, ahol nincs sok ember.
- Ez megnyugtat - nevettem.
Amikor beléptem, mindenhol öltönyös férfiak és estélyiben álló nők fogadtak. Kicsit feszélyezett a helyzet, de bele törődtem és követtem Davet, amikor egy kar elkapott.
- Hello - köszönt a Jégember
- Kimi? - néztem rá, Dave azonnal megfordult és mellém lépett
- A hölgy velem van - szólt a finnek
- Téged senki sem kérdezett - nézett rá
- Mit akarsz? - néztem finn barátomra.
- Majd én elmondom - jött elő Mia
- Mia?? - lepődtem meg - Te mit keresel itt?
- Ezt én is kérdezhetném - mondta bosszúsan. - Ne tudd meg hányszor hívtunk, és nem vetted fel, hogy lehetsz ilyen felelőtlen? - teremtett el
- Tudom, a mobilom otthon maradt, már rájöttem, de mi az a fontos dolog? - kérdeztem meg nyugodtan
- Sebastian... - kezdett bele, mire leintettem.
- Nem akarom tudni. Nem! Nem akarom, hogy még több fájdalmat okozzon, nem szenvedtem eleget? Nem tudod min mentem át, amikor te kómában voltál!
- De Barby.... - suttogta Mia
- Semmi de, kérlek érts meg - néztem rá könyörögve
- Most megyünk - lépett határozottan elő Dave
Sírva vitt ki a teremből.....
Teljesen nyugodtnak éreztem magam. Amikor felkeltem, nem voltam feszült, mintha egy új dimenzióba léptem volna. Tényleg jó ötlet volt ez a kirándulás. Kopogást hallottam, felvettem a köntösöm és kinyitottam.
- Szia szép hölgy, hogy aludtál? - jött be Dave
- Nyugodtan - mosolyogtam, olyan rég voltam ilyen nyugodt.
- Ennek örülök, menjünk reggelizni.
- Rendben, 10 perc és kész leszek.
Ő kiment, én pedig elkészültem. A reggeli jó hangulatban telt, sokat nevettünk.
- Mihez lenne kedved napközben? - kérdezte
- Semmi nagy dologhoz - nevettem.
- Tengerpart?
- Jó ötlet.
- Akkor ezt megbeszéltük.
Ismét a parton kötöttünk ki, és ismét elmondtam mit gondolok.
- Köszönöm - néztem rá - Rég voltam ilyen nyugodt, vagy ha jobban belegondolok, talán soha sem. Mindig féltem a holnaptól, de most már nem félek. Harmonikusnak érzem az életem.
- Nagyon örülök, hogy segíthettem - mosolygott - és ha jól tudom, egy pilótának fontos a nyugalom.
- Igen, nagyon fontos - nevettem - ez most meg van.
- Mikor akarsz visszamenni?
- Úgy gondoltam, hogy már csak Japánba megyek, nem haza.
- Ez remek - csillantak fel a szemei - kértelek volna rá, de nem mertem.
- Látod, kérned sem kell - nevettem.
- Örülök, hogy ennyit nevetsz. A kollégáim azt mondták, hogy mindig morcos és hisztis voltál.
- Igen, ez igaz, de minden megváltozott - mosolyogtam.
- Ennek a változásnak köze van hozzám? - kérdezte
- Azt hiszem igen - mosolyogtam.
- Este egy különleges programra gondoltam - nevetett
- Már alig várom.
Sokáig sétáltunk a parton, majd elmentünk várost nézni, nem mintha, nem láttam volna még Monacót.
*Seb*
- Fernando, mondd csak Mia merre van?
- Bernievel, valamin dolgoznak - válaszolta
- Értem - bólintott.
Hirtelen megcsörrent a telefonom. Nagy dobbant a szívem, azt hittem Barby az, de a kijelzőn a Kimi név villogott.
- Hello Jégember - próbáltam mosolyogni.
- Hello öcskös, ne tagadd, tudom.
- Honnan? - lepődtem meg
- Hát őőő.. az újság tele van veletek.
- És honnan tudod, hogy igaz? - kérdeztem gyanakvóan
- Az most lényegtelen. Itt van, Davvel - jelentette ki, mikor is a háttérben egy erőteljes Kimi üvöltést hallottam egy nőtől.
- Ki van veled? - kérdeztem, a nő hangja nagyon ismerős volt
- Ááááá senki, csak a feleségem, tudod, szerinte illetlenség ezt közölni.
- De te elváltál - lettem egyre gyanakvóbb
- Tudom - terelt
- Szóval ott van - hajtottam le a fejem, pedig jól tudtam. - Mindennek vége.
- Dehogyis, ott a bajnokság, egy pont öcsi, ne most baltázd el.
- Kit érdekel az a cseszett bajnokság?! - keltem ki magamból - Nekem csak ő kell, ő számít !
- De miért mentetek szét? - kérdezte
- Az én hibám - jelent meg egy könnycsepp a szememben.
- Ja - csodálkozott Kimi - vagy úgy.
Majd hirtelen megszakadt a vonal....
*Barby*
Este volt már, épp készülődtem a titkos programhoz. Kiöltöztem, mivel ez a város tele van elegáns helyekkel, és fogalmam se volt, hova megyünk. Amikor lementem, Dave már várt, megnyugtatott, hogy ő is kiöltözött.
- Hova megyünk? - kérdeztem meg a kocsiban
- Jól van, most már elmondhatom - nevetett - A Casinoba, tudod itt jelenik meg Monaco krémje.
- Remek - húztam el egy picit a szám - semmi kedvem.
- Nyugi, van egy része, ahol nincs sok ember.
- Ez megnyugtat - nevettem.
Amikor beléptem, mindenhol öltönyös férfiak és estélyiben álló nők fogadtak. Kicsit feszélyezett a helyzet, de bele törődtem és követtem Davet, amikor egy kar elkapott.
- Hello - köszönt a Jégember
- Kimi? - néztem rá, Dave azonnal megfordult és mellém lépett
- A hölgy velem van - szólt a finnek
- Téged senki sem kérdezett - nézett rá
- Mit akarsz? - néztem finn barátomra.
- Majd én elmondom - jött elő Mia
- Mia?? - lepődtem meg - Te mit keresel itt?
- Ezt én is kérdezhetném - mondta bosszúsan. - Ne tudd meg hányszor hívtunk, és nem vetted fel, hogy lehetsz ilyen felelőtlen? - teremtett el
- Tudom, a mobilom otthon maradt, már rájöttem, de mi az a fontos dolog? - kérdeztem meg nyugodtan
- Sebastian... - kezdett bele, mire leintettem.
- Nem akarom tudni. Nem! Nem akarom, hogy még több fájdalmat okozzon, nem szenvedtem eleget? Nem tudod min mentem át, amikor te kómában voltál!
- De Barby.... - suttogta Mia
- Semmi de, kérlek érts meg - néztem rá könyörögve
- Most megyünk - lépett határozottan elő Dave
Sírva vitt ki a teremből.....
Barby ruhája:
103. rész
* Mia *
Sajnos nem tudtuk elérni Barbyt, mert Monte Carloba ment Davevel de, a telefonját otthon hagyta. A doktor időközben kiérkezett, nagyon jól ismertem, kiváló szakember. Felírt néhány gyógyszert, lázcsillapítót majd távozott. Este Fernando és Seb hamar aludtak el. Azon gondolkodtam a konyhában, hogy valahogy mégis csak el kellene érnem őt. De hogy? Ha talán megszerezném Dave számát. De hát senkit nem ismerek.. azaz, de igen. Gyorsan felszaladtam a szobába és Fernando telefonját kerestem. Rögtön meg volt, és kiírtam Antonio számát, majd tárcsáztam. Leültem a lépcsőn és vártam, hogy felvegye.
- Tessék, Antonio Lobato Porras. - szólt álmosan.
- Antonio? Mia vagyok. Ne haragudj de szükségem van a segítségedre. És ez nem tűr halasztást.
- Mondjad csak.
- Ismered Dave Miltont?
- A fotóst?
- Igen.
- Ismerem.
- Szükségem lenne a telefonszámára.
- Hát, van egy számom tőle, de nem garantálom, hogy ez még az. - azzal lediktálta a számot.
- Köszönöm Antonio. És azt is köszönöm, hogy a kórházban mellettem voltál, Fer elmondta.
- Szívesen tettem. Fer?
- Alszik.
- Na szép. Reggel mond meg neki üdvözlöm.
- Rendben, jó éjszakát.
- Neked is Mia.
Miután letettük a telefont, kimentem a konyhába, nehogy felhallatszódjon, hogy telefonálok. Hívtam egyszer, de nem vette fel, csak üzenetrögzítő, nem baj, rábeszéltem, gond nem lehet belőle.
- Szia Dave. Mia vagyok, nem tudom emlékszel-e még rám. Barby barátnője, tudod. Ha meghallgatod az üzenetet kérlek, mond Barbynak, hogy azonnal hívjon fel. Köszönöm. Jóéjszakát.
Nem tudtam aludni, a nappaliban aludtam el hajnali 4kor. Reggel Fernando és Seb beszélgetésére ébredtem, akik a konyhában reggeliztek.
- Remélem Mia nem haragszik, ha pár napig még maradok. - Seb.
- Nem hiszem, szereti a társaságot, és te a barátja vagy.
- Úgy gondolod? Annyi csúnyaságot tettem ellene, és ellened is. Amiket a kórházban mondtam neked, azokat nem kellett volna, nem volt igazam.
- Seb, én megbocsátottam.
- Én meg azt mondtam neked, feleslegesen strapálod magad. Fernando én csak most látom mennyit érnek a barátok. Az igaz barátok, most már értem, hogy miért mondtad, hogy te nem akarsz a legjobb barátom lenni, te igaz barátom akarsz lenni. Én már mindent értek. És köszönöm, ráébresztettetek arra, mi a fontos ebben a világban, hiszen egyszer élünk. Csak félek, hogy Barbyt elveszítettem.
- Ne is gondolj erre, ti összetartoztok, meglátod minden rendbe fog jönni!
- Köszönöm Fernando, ezerszer is köszönöm. Te tényleg igaz barát vagy. Akkor jöttem rá, amikor Lobato eljött hozzád, úgy hogy azt mondta lehetetlen. De eljött. És rájöttem, hogy te is mennyi mindent tettél értem, és nem lesz elég egy élet, hogy ezt megháláljam neked.
- Nem kell. Nekem nem. Az igaz barátok, nem kérnek cserébe semmit. Egyszerűen ha kirabolsz egy bankot, és követnek a zsaruk, azt fogom mondani, szaladj, majd én intézkedem.
Könnyek gyűltek a szememben, ahogy ezt hallgattam. Mindkettő nemes lélek, egy eltévedt úton, de megtalálták a segítséget nyújtó kötelet, csak nem szabad elengedni. Gyorsan felöltöztem majd besétáltam és kihívtam Fernandot.
- Monte Carloba megyek. - mondtam határozottan.
- Veled megyek. - Fer
- Nem. Rád most itt van szükség. Vigyázz Sebre, én pedig megkeresem Barbyt.
- De hogy? És egyedül.?
- Nem leszek egyedül. Szólok Jensonnak segítsen. Bízz bennem kérlek. Ha minden jól megy holnap jövök. De telefonon elérsz.
- Nagyon nehéz téged elengednem úgy, hogy nem vagyok melletted, a baleset óta, minden megváltozott.
- Tudom, de nem félts. És Seb nem tudhat róla.
- Mit mondjak neki?
- Hogy munkaügyben kellett elutaznom, Berniehez.
- Jó. - aztán felmentem összepakolni néhány cuccot. Az ajtóban állva elbúcsúztam Fernandotól, és délutánra már ott is voltam Monte Carloban. Még jó, hogy tudtam Jenson lakcímét. A molónál mentem végig hiszen nem messze laktam onnan. Ahogy sétáltam, egy hangot hallottam amint utánam kiabál és fut.
- Mia, Mia. - akkor fordultam hátra.
- Kimi? Szia.
- Hogy kerülsz te ide? Egyedül?
- Barbyt keresem nem láttad?
- Nem. Ők is itt vannak?
- Ami azt illeti igen és nem.
- Ezt nem értem. Barby itt van de nem Sebbel.
- Micsoda??? - akadt ki a Jégember. - szóval igaz amit az újságok írtak.
- Igen. De én ezt nem hagyom.
- De akkor az is igaz, hogy te..szóval..
- Igen, de már jobban vagyok, amint láthatod.
- Hát, mindened meg van ami kell. - mosolygott.
- Jajj Kimi - löktem oldalba.
- Van kedved feljönni a jachtra, én egyedül vagyok és utána ha akarod akkor segítek.
- Oké, akkor nem kell zaklatnom Jensot.
- Mi te Jensonnal akartál menni?
- Igen, miért?
- Semmi, el van varázsolva, nőzik. Tegnap találkoztam velük a kaszinóban, azt hiszem.
- Azt hiszem? - húztam fel a szemöldököm.
- Hát tudod egy kicsit...
- Ne is folytasd, mindent értek.
- Akkor menjünk. Fernando?
- Otthon van Sebbel.
- Nagyon össze van szakadva az öcskös?
- Eléggé.
- Akkor felhívom majd.
A jacton még beszélgettem Kimivel, és elmondtam neki, hogy Barby Davevel van itt.
- Én azt ismerem. - Kimi
- Komolyan?
- Persze. Én mindenkit ismerek.
- Jól van Kimi...
- Tuti este ott lesznek a kaszinóban.
- Honnan tudod?
- Tudom és kész. Este odamegyünk.
Később összekészülődtünk és elmentünk a kaszinóba. Hát Kiminek tényleg lottóznia kellene, nem volt egy fél óra és ott volt Barby és Dave...
Sajnos nem tudtuk elérni Barbyt, mert Monte Carloba ment Davevel de, a telefonját otthon hagyta. A doktor időközben kiérkezett, nagyon jól ismertem, kiváló szakember. Felírt néhány gyógyszert, lázcsillapítót majd távozott. Este Fernando és Seb hamar aludtak el. Azon gondolkodtam a konyhában, hogy valahogy mégis csak el kellene érnem őt. De hogy? Ha talán megszerezném Dave számát. De hát senkit nem ismerek.. azaz, de igen. Gyorsan felszaladtam a szobába és Fernando telefonját kerestem. Rögtön meg volt, és kiírtam Antonio számát, majd tárcsáztam. Leültem a lépcsőn és vártam, hogy felvegye.
- Tessék, Antonio Lobato Porras. - szólt álmosan.
- Antonio? Mia vagyok. Ne haragudj de szükségem van a segítségedre. És ez nem tűr halasztást.
- Mondjad csak.
- Ismered Dave Miltont?
- A fotóst?
- Igen.
- Ismerem.
- Szükségem lenne a telefonszámára.
- Hát, van egy számom tőle, de nem garantálom, hogy ez még az. - azzal lediktálta a számot.
- Köszönöm Antonio. És azt is köszönöm, hogy a kórházban mellettem voltál, Fer elmondta.
- Szívesen tettem. Fer?
- Alszik.
- Na szép. Reggel mond meg neki üdvözlöm.
- Rendben, jó éjszakát.
- Neked is Mia.
Miután letettük a telefont, kimentem a konyhába, nehogy felhallatszódjon, hogy telefonálok. Hívtam egyszer, de nem vette fel, csak üzenetrögzítő, nem baj, rábeszéltem, gond nem lehet belőle.
- Szia Dave. Mia vagyok, nem tudom emlékszel-e még rám. Barby barátnője, tudod. Ha meghallgatod az üzenetet kérlek, mond Barbynak, hogy azonnal hívjon fel. Köszönöm. Jóéjszakát.
Nem tudtam aludni, a nappaliban aludtam el hajnali 4kor. Reggel Fernando és Seb beszélgetésére ébredtem, akik a konyhában reggeliztek.
- Remélem Mia nem haragszik, ha pár napig még maradok. - Seb.
- Nem hiszem, szereti a társaságot, és te a barátja vagy.
- Úgy gondolod? Annyi csúnyaságot tettem ellene, és ellened is. Amiket a kórházban mondtam neked, azokat nem kellett volna, nem volt igazam.
- Seb, én megbocsátottam.
- Én meg azt mondtam neked, feleslegesen strapálod magad. Fernando én csak most látom mennyit érnek a barátok. Az igaz barátok, most már értem, hogy miért mondtad, hogy te nem akarsz a legjobb barátom lenni, te igaz barátom akarsz lenni. Én már mindent értek. És köszönöm, ráébresztettetek arra, mi a fontos ebben a világban, hiszen egyszer élünk. Csak félek, hogy Barbyt elveszítettem.
- Ne is gondolj erre, ti összetartoztok, meglátod minden rendbe fog jönni!
- Köszönöm Fernando, ezerszer is köszönöm. Te tényleg igaz barát vagy. Akkor jöttem rá, amikor Lobato eljött hozzád, úgy hogy azt mondta lehetetlen. De eljött. És rájöttem, hogy te is mennyi mindent tettél értem, és nem lesz elég egy élet, hogy ezt megháláljam neked.
- Nem kell. Nekem nem. Az igaz barátok, nem kérnek cserébe semmit. Egyszerűen ha kirabolsz egy bankot, és követnek a zsaruk, azt fogom mondani, szaladj, majd én intézkedem.
Könnyek gyűltek a szememben, ahogy ezt hallgattam. Mindkettő nemes lélek, egy eltévedt úton, de megtalálták a segítséget nyújtó kötelet, csak nem szabad elengedni. Gyorsan felöltöztem majd besétáltam és kihívtam Fernandot.
- Monte Carloba megyek. - mondtam határozottan.
- Veled megyek. - Fer
- Nem. Rád most itt van szükség. Vigyázz Sebre, én pedig megkeresem Barbyt.
- De hogy? És egyedül.?
- Nem leszek egyedül. Szólok Jensonnak segítsen. Bízz bennem kérlek. Ha minden jól megy holnap jövök. De telefonon elérsz.
- Nagyon nehéz téged elengednem úgy, hogy nem vagyok melletted, a baleset óta, minden megváltozott.
- Tudom, de nem félts. És Seb nem tudhat róla.
- Mit mondjak neki?
- Hogy munkaügyben kellett elutaznom, Berniehez.
- Jó. - aztán felmentem összepakolni néhány cuccot. Az ajtóban állva elbúcsúztam Fernandotól, és délutánra már ott is voltam Monte Carloban. Még jó, hogy tudtam Jenson lakcímét. A molónál mentem végig hiszen nem messze laktam onnan. Ahogy sétáltam, egy hangot hallottam amint utánam kiabál és fut.
- Mia, Mia. - akkor fordultam hátra.
- Kimi? Szia.
- Hogy kerülsz te ide? Egyedül?
- Barbyt keresem nem láttad?
- Nem. Ők is itt vannak?
- Ami azt illeti igen és nem.
- Ezt nem értem. Barby itt van de nem Sebbel.
- Micsoda??? - akadt ki a Jégember. - szóval igaz amit az újságok írtak.
- Igen. De én ezt nem hagyom.
- De akkor az is igaz, hogy te..szóval..
- Igen, de már jobban vagyok, amint láthatod.
- Hát, mindened meg van ami kell. - mosolygott.
- Jajj Kimi - löktem oldalba.
- Van kedved feljönni a jachtra, én egyedül vagyok és utána ha akarod akkor segítek.
- Oké, akkor nem kell zaklatnom Jensot.
- Mi te Jensonnal akartál menni?
- Igen, miért?
- Semmi, el van varázsolva, nőzik. Tegnap találkoztam velük a kaszinóban, azt hiszem.
- Azt hiszem? - húztam fel a szemöldököm.
- Hát tudod egy kicsit...
- Ne is folytasd, mindent értek.
- Akkor menjünk. Fernando?
- Otthon van Sebbel.
- Nagyon össze van szakadva az öcskös?
- Eléggé.
- Akkor felhívom majd.
A jacton még beszélgettem Kimivel, és elmondtam neki, hogy Barby Davevel van itt.
- Én azt ismerem. - Kimi
- Komolyan?
- Persze. Én mindenkit ismerek.
- Jól van Kimi...
- Tuti este ott lesznek a kaszinóban.
- Honnan tudod?
- Tudom és kész. Este odamegyünk.
Később összekészülődtünk és elmentünk a kaszinóba. Hát Kiminek tényleg lottóznia kellene, nem volt egy fél óra és ott volt Barby és Dave...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)