113. rész

* Mia *

Megbeszéltük, az első dolgunk Japánban, hogy négyesben elmegyünk fagyizni. Mikor Sebékhez igyekeztem, azon veszekedtek, hogy Seb, milyen szemüvegbe jöjjön. Ezt már szeretem, persze belevontak engem is, én inkább csak mosolyogtam és mondtam menjünk már, nem mindegy a szemüveg. Eztán elindultunk, majd bementünk az első cukrázdába. Amikor megettük a fagyit, én mentem fizetni, persze ez elterelő hadművelet volt. Egy tortát akartunk Ferrel csináltatni Sebnek a vb-címére.
- És milyen legyen? - kérdezte az eladó.
- Egy hatalmas kettes legyen, amin egy RB jel van. Megoldható?
- Természetesen.
- Vasárnapra kellene, előleget fizessek, vagy az egészet?
- Elég lesz akkor ha kész és elviszi. Egy nevet és egy telefonszámot szeretnék.
Megadtam, Seb már türelmetlenkedett.
- Na mi van? Mi tartott ilyen sokáig? - Seb
- Valami gond volt a bankkártyámmal, de megoldódott. - mosolyogtam Ferre, aki a karjaiba zárt.
- Ahha - mondta Seb, valószínűleg nem akarta elhinni a mesémet, de kénytelen lesz.
Seb és Fer visszamentek a szállodába, mi meg elmentünk Barbyval vásárolni.
- Mi volt ez az egész? - Barby
- Neked elmondom, de Seb előtt nem akartam. Egy tortát csináltatunk neki Ferrel, meg itt van ez a névtábla, ebbe fogunk gravíroztatni neki... várj itt a papír. Ez az. - Barby a kezébe vette a papírt és olvasni kezdte:
" Gratulálunk bajnok, kétszeres bajnok! Inmáron a legfiatalabb! Szeretettel: Fer és Mia "
- Ez tök jó! - Barby
- Remélem tetszeni fog neki. - mondtam
- Biztosan.
Barbyval vettünk egy csomó mindent, ruhákat, cipőket, ékszereket. Megcsináltattuk a táblát és visszamentünk a szállodába. Fer már várt a szobába. Ült az ágyon.
- Gyere kicsim. Ülj ide mellém. - ütögette meg az ágyat.
- Mi az? - néztem rá mosolyogva, majd leültem.
- Ez itt a tied. - nyomta a kezembe a bőrkötéses naplóm, amin meglepődtem, mert azt hittem elveszett. - A kórházban a nővérke adta nekem. És még mielőtt bármit is kérdeznél, igen beleolvastam. Ne haragudj. - hajtott le a fejét.
- Fer..- emeltem fel az arcát. - Semmi baj. Előtted nincsenek titkaim. - mosolygott rám, a szemei csak úgy csillogtak, majd megcsókolt.
- De itt van még ez is. - egy cetlit nyújtott át.
- Ez Dean levele, jajj nem volt alkalmam róla mesélni.
- Nem baj. Inkább hagyjuk. Sebbel kitaláltuk, hogy ma étteremben vacsizunk.
- Olyan romantikus gyertyafényes vacsi?
- Azt hiszem igen, csak ő ezt úgy fogalmazta meg: romantikus, gyertyafényes csöpögős zene mellett eltöltött este.- erre nevetni kezdtem.
Este elkészültünk majd a liftnél összeszedtük Barbyékat és útnak indultunk..