122. rész

* Mia *

Seb a pálya mellett kissé nehezen parkolt le, még valami rajongók is elállták az utunkat. Mondtam nekik ők osztogassák csak az autogramokat én addig megkeresem Fert. A paddock felé vettem az irányt kissé leszegett fejjel. Ekkor Bernie lépett elém.
- Állj csak meg! Mi történt? Láttam Fernandot, egyedül jött és nem volt valami fényes kedvében.
- Tudom. - válaszoltam neki.
- Veszekedtetek?
- Nem, vagyis nem velem veszett össze.
- Hanem?
- Seb.
- Na ne.. most komolyan vele veszekedett? - nevette el magát Bernie.
- Igen. - néztem rá.
- Mint az oviban. Elvette a kisautómat. Jajj, a home felé láttam menni.
- Köszi Bernie! - mosolyogtam.
- Nincs mit, én addig kezelésbe veszem a másik delikvenst.
- Oké.
Befelé haladtam a paddockban, láttam egy nagy újságírói tömeget, Fer épp akkor lépett el mellőlük, engem pedig megtámadtak és mindenféle kérdéssel bombáztak. Fernando távolról nézett, hol ijedtség, hol idegesség ült ki az arcára, néhol még rémületet is véltem felfedezni. Ekkor megcsörrent a telefonom, majd távozóra fogtam.
- Tessék itt ... - szóltam volna bele ha nem szakított volna félbe.
- Szia Mia!
- Hello, Kimi!
- Segíthetek valamiben?
- Hát.... lenne egy ötletem. De ezt most hagyjuk nem ezért hívtalak.
- Hanem?
- Tudunk találkozni?
- Te itt vagy?
- Igen. Este 9kor mikor már elült a nép, a Renault motorhome előtt várlak. Ok?
- Ott leszek. - tettem le a telefont.
Igazából nem tudtam mit akarhat, titokzatos volt, Fernando odajött és megölelt, úgy mintha nem találkoznánk többé.
- Baj van? - kérdeztem félszegen.
- Igen. Ott hagytalak faképnél, most meg odavetettelek a médiának. Hülye voltam, sajnálom.
- Semmi baj - túrtam bele a hajába - vicces volt. Kimi este látni akar engem.
- Itt van?
- Igen.
- És mit akar?
- Nem mondta. Nézd itt van az ajándék Sebnek.
- Inkább ne emlegesd most őt nekem.
- Fernando, te is tudod, hogy nem úgy gondolta.
- Nem érdekel. Sokat engedett meg magának.
- Figyi nem érzed igazságtalannak ezt?
- Átálltál a sötét oldalra?- mosolygott.
- Bár ott a süti, azért nem. Csak te is sokszor lehet olyanokat mondasz, Seb mégis csak nevet.
- De én megtanultam bocsánatot kérni, és nem egyszer megtettem vele szemben is már.
- Este a buliban beszélsz vele? Kérlek. - néztem rá szépen.
- Hjajj.. csak a te kedvedért, hol az az ajándék? Elviszem a home-ba.
Átnyújtottam neki, ő pedig elvitte. A futam után a dobogóhoz mentem, Fernando második lett, Seb pedig világbajnok. Este a RB boxbában nagy habzsi-dőzsi ment, iszonyatos buli. Ferrel kézenfogva sétáltunk át. Ekkor figyelmeztetett mennem kell Kimihez, 9 óra.
- De ígérd meg beszélsz Sebbel. - mondtam.
- Ígérem. - fogta meg az ajándékot. Üdvözlöm Kimit, bár kétlem, hogy nem fog benézni. Bulit ő nem hagy ki főleg ilyet.
Még gyorsan megcsókoltuk egymást, majd elindultam. Mondhatom kellemes volt tök sötétben egyedül mászkálni a paddockba. Már álltam egy ideje, amikor valaki a nyakamba ugrott és megpuszilta az arcom.
- Hello!
- Az isten szerelmére Kimi, megbolondultál. - egy darabig nézett, majd elnevette magát. - Most mi olyan vicces, a szívbajt hoztad rám!
- Semmi, semmi. - válaszolta.
- Mennyit ittál?
- Keveset - mutatta.
- Aha, látod a homlokomon, azt a feliratot, hogy madár? Te részeg vagy.
- Jó lehet egy kicsit becsicsentettem.
- Kicsiiit?? Alig állsz a lábadon.
- Jól van már, ne parázz. Nem ezért hívtalak.
- Akkor bökd ki végre.
- Jójó. Szóval. Hazajövök.
- Haza? Mi van?
- Hát ide.
- Japánba?
- Nem te lüke, fogta meg a kezem. - majd közelebb lépett. - Ide! - mutogatott.
- A Forma1-be? - esett le az állam.
- Igen. - mosolygott.
- Ez remek.
- Látom örülsz.
- Igen, persze, Sebéknek mondtad már? - furán kezdett el bámulni.
- Mi? Mi? - rázta meg a fejét. - Még nem. Amíg nem írtuk alá a szerződést addig nem akartam, meg a Renault sem nagyon híreszteli, Kubica miatt.
- Értem. És akkor nekem miért mondtad el?
- Nem tudom. - nevetett. - Csak valakinek el kellett. De ne mond el senkinek.
- És mégis mit mondjak Fernandonak?
- Mond, hogy Jennivel összevesztem és istápolni kellett a lelkem.
- Jó. Akkor most én megyek. Te nem jössz?
- De igen, egy kicsit később. - én már elindultam ő még mormogott valamit, de én nem értettem. 
- Ha örülsz sokkal szebb vagy.. - Kimi.
A Red Bull boxban, már nagyon folyt a buli, láttam Barby Markkal beszélget, ezek szerint őt is meghívták. Nem is bántam, Fer nagyon kedvelte őt is. Egy eldugott sarokban Fer beszélgetett Sebbel. Odamentem hozzájuk.
- Na szent a béke fiúk?
- Mint az állat! - Seb - Köszönöm az ajándékot.
- Fer ötlete volt. - mondtam.
- Aki egy remek és csodálatos ember. - Seb
- Azért nem kell most magasztalni csak azért mert azt mondtam válogasd meg a szavaid. - Fer
- És hogy oldottátok meg? - kérdeztem
- Igazsággal. - Seb
- Hm? - néztem rájuk.
Fer kinyújtotta a kezét és az ölébe húzott.
- Gyere ide.  Elmondtam neki, hogy azon a pontomon talált el, ahol a legjobban fájt: a jó öreg egómon.
- Jajj te.. - borzoltam meg a haját.
- És mit akart Kimi? - Fer
- Kimi? Már itt van? - Seb
- Á, csak Jenni miatt volt. Valamin összekaptak. - válaszoltam.
- És mondta hogy idejön? - Seb, mint egy gyerek úgy kérdezte, látszott hogy várja már.
- Igen. - mondtam.
- Remek. - Seb - Néha nekem hiányzik, a hülye feje.
- Nekem is. - Fer - Felejthetetlen szombat éjszakáim, amikor nem hagyott aludni, olyan részeg volt.- nevetett.
- Jó lenne, ha visszajönne. - Seb
- Bizony. - mondta Fer, én csak mosolyogtam. Közben Barby is megérkezett...