115. rész

Ezt a bejegyzést szeretném azzal kezdeni, hogy a társszerkesztőmnek nagyon boldogságos és csodálatosan gyönyörűszép születésnapot kívánjak! Sok boldogságot, Sebita! Csóközön, Lonzita :)

* Mia *

Nagyon jó hangulatban telt az este és ennek igazán örültem. Visszainduláskor, Sebet és Barbyt kitettük a pályánál és a lelkükre kötöttük, ha jönni akarnak haza minket hívjanak.
- Ezek dilisek - nevetett Fer, és szállt be a kocsiba.
- Dehogy is csak szerelmesek. - válaszoltam én is nevetve.
- Hát én is az vagyok, még sem csinálok ilyeneket.
- Miért nem? - néztem rá sokat sejtetően.
- Szeretnéd? - mosolygott. - Vigyázz mert itt foglak elkapni a kocsiban és akkor nem menekülsz.
- Na hajrá. - nevettem.
Fernando ugrott volna a szóra, amikor is két japán szurkoló kopogtatott be az ablakon, hogy autogrammot kérjenek. Fer kiszállt és bár keserű szájízzel de mosolyogva teljesítette kérésüket.
- Nos hol is tartottunk? - ugrott be az autóba, én meg jó közel hajoltam hozzá, gondoltam húzom egy kicsit az agyát.
- Ott, hogy beindítod a kocsit és visszamegyünk a szállodába. - furán nézett rám, majd elfordult. Én csak mosolyogtam.
Mikor odaértünk, Fer a pultnál kért a szobába egy pezsgőt majd felmentünk.
- Remélem epret is kértél - nevettem.
- Nem, de telefonálok ha annyira kell. - válaszolta.
- Oké, én addig elmegyek fürdeni.
- Na ne már, azt hittem együtt fürdünk?! - nézett rám most már kissé csalódottan.
- Majd holnap. - vonultam be a fürdőbe. Fer vagy 10 percig telefonált, hallottam a " mi az hogy nincs eper" és a " rögtön szerezzen nekem" mondatokat.
- Mindjárt itt a pezsgő - dugta be a fejét a fürdőbe.
- Oké, egy perc és kész vagyok. - kiabáltam ki, pár perc múlva már ott is voltam a köntösömbe a szobában. - Még megszárítom a hajam.
- Jóó.. - mondta már kissé morcosan.
Megszárítottam a hajam, ő ott ült az ágyon és nézegette a névtáblát amit Sebnek csináltunk.
- Szerinted örülni fog neki? - Fer
- Tutira!- vonultam oda és ültem az ölébe. - De tedd azt most arrébb. - majd megcsókoltam.
- Így már mindjárt más. - Fer
Ekkor kopogtattak a szobaajtón.
- Szobaszervíz!
- Remek. - húzta el a száját Fer. - Nyitom.
- Mr. Alonso itt a pezsgője és az eper. - nevette el magát a srác aki hozta nekünk. Én köntösben kiintegettem neki, amin szintén nevetett.
- Na itt a borravaló, szép estét. - csukta be Fer az ajtót. Lerakta a pezsgőt és az epret az asztalra. Majd egy gonosz mosoly kíséretében ennyit mondott:
- Most nem menekülsz! - ugrott az ágyra.
- Jajj nekem!- nevettem. Ebben a pillanatban megcsörrent Fer mobilja.
- Hát én ezt komolyan nem hiszem el! - pattant fel dühösen az ágyról. - Mi az isten van? Nekem nem lehet egy jó estém.
Nem sok mindent hallottam de arra rájöttem, Seb az.
- Elmegyek Barbyékért, nem sokára jövök. - Fer
- Oké, megvárlak - kacsintottam rá, ő meg már az ajtóban állt. Kicsit viszakozott de elindult.
- Fenébe már.. sietek. - csukta be az ajtót.
Amíg nem volt velem, addig úgy gondoltam zenét fogok hallgatni. Ekkor kopogtattak, én pedig készségesen ajtót nyitottam. Lewis állt az ajtóban.
- Szia Mia. Zavarlak?
- Szia. Ha Fer most itt lenne, tuti kinyírna, de mivel nincs itt, gyere be ráérek.
- Nem jöttem volna ilyen későn ha nem lenne égetően fontos, de szükségem van rád.
- Rám?
- Csak te segíthetsz.
- Ülj csak le és mond.
- Hm.. nem tudom, hol kezdjem. Nicole-ról van szó.
- Oh, baj van?
- Ami azt illeti igen. Nem jövünk ki mostanság jól, tudod keveset találkozunk, ő Amerikában van az X-factor miatt és meg járom a világot. Nem jó ez így. Hiányzik, nagyon szeretem, de így nem jósolok hosszú időt a kapcsolatunknak.
- Jajj Lewis, de ti elég régóta együtt vagytok ahhoz..
- Nem ezt nem érted. Én így nem tudok együtt lenni valakivel. És a versenyzés is mostanában kiborít, mindenhol én vagyok a rossz.
- Bocsi, de az még nem jutott eszedben, hogy néha ennek alapja is van.
- Jó igen, de állandóan?
- Nézd ezt nem tudom, de Felipe nagyon dühös már rád ezt mindketten tudjuk.
- Hát pedig nincs oka.
- Arra nem gondoltál, hogy bocsánatot kérj tőle?
- Már megtettem, amikor először..
- De ez nem az első eset, Lewis, az ember hibázik, de ha megbánja és képes bocsánatot kérni, akkor mentesül a hibája alól.
- Gondolod?
- Tudom.
- Köszönöm, nem is zavarlak tovább mert ahogy hallom jön Fer.
Valóban kintről jött Fer hangja Sebnek magyarázott valamit, amin röhögni kezdtek. Kinyitottam az ajtót, és Lewis távozott. Most először kicsit sajnáltam, megtörtnek tűnt. Fer csak nézett.
- Úgy látom, amíg nem voltál itt valaki helyettesített. - Seb nevetve
- Olcsó poén, Seb. - Fer
- Maradj már, nem is zavarunk tovább, van jobb dolgunk is. - Seb
- Akkor sipirc. - Fer
- Jóéjt! - Seb és Barby
- Nektek is - válaszoltam - na gyere, már vártalak. - én csuktam be végül az ajtót magunk mögött...