121. rész

* Mia *

Miután kajáltunk Seb és Fer a mozihoz vittek minket. Mondjuk elég feltűnő volt, hogy egy lélek sincs ott csak mi négyen.
- Ti meg mire készültök? - torpantam meg az ajtóban.
- Majd meglátod. - mosolygott Fer.
- De előbb be kell kötni a szemeteket. - Seb
- Remek. - nevetett Barby
A fiúk bekötötték a szemünket és beléptünk a terembe. Amikor Fer levette a kendőt teljesen megdöbbentem. A Kivetítő alatti színpadon és előtte a hozzávezető úton vörös szőnyeg, a kivetítőre 2 közös kép volt kivetítve. Be volt rendezve, volt étel, ital, és zene. Seb rögtönzött egy koncertet nekünk majd táncoltunk. Nagyon jól éreztem magam. Azután visszamentünk a szállodába. Fernando nagyon fáradtan esett az ágyba. Én mellémásztam.
- Lehet, hogy nekem nevet a szívem. De te meg gyönyörű vagy. - mondtam.
- Ezt meg hogy érted? - nézett rám.
- Nem azért mert ilyen jól nézel ki. Hanem mert belülről ragyogsz! Te nem csodálatos vagy, te maga vagy a csoda.
- Ezt most miért mondod? Nem lesz szülinapom, hogy szépeket kelljen mondani.
- Jaj te, nem azért mondom. Hanem mert szeretlek.
- Én is szeretlek. - csókolt meg.
Így aludtunk el, egymás karjaiban, ruhástól. Reggel hallottam, hogy csörög Fer ébresztője, de kinyomta. El kezdtem kapálózni, hogy ne nyomja ki, de ő meg lefogott, minek következtében leestünk az ágyról. Ekkor nyitott be Seb és Barby.
- Kopogni ki fog? - Fer
- Ááá, elnézést - röhögött Seb, de látszott, hogy vissza akarta tartani - máris. - majd kiterelte Barbyt a szobából és ő is kiment. Ekkor kopogás hallatszott. Fer a fejére csapott, majd nevetve szólt ki.
- Szabad ha szép..- ekkor bejöttek.
- Mondom ha szép. - Fer.
- Na kössz. - Barby
- Szívesen. - húzta szélesre Fer a száját.
- Nem akarom megzavarni a beszélgetést, de Fer leszállnál rólam. - mondtam.
- Persze. - majd felsegített.
- Indulni kéne ám, mr. Tökély. - Seb
- Mindjárt, csak átöltözöm. - indult a fürdő felé Fer.
- Mi??? Átöltözni?? - akadt ki Seb. - Szó sem lehet róla. - tolta ki onnan Fert. Mi csak nevettük Barbyval.
- Héé, leállnátok? - Barby - Hagyd had öltözzön át, még a végén túl megtépázott lenne az egója.
- Jó meglátás. - mondta Seb.
- Haha RB hadosztály. Nagy az egyetértés úgy látom. - Fer
- Nálunk mindig. - Seb
Láttam, hogy Fernando kezd belelendülni a dologba és nem akartam, hogy nagyon felpaprikázza magát, így közbeléptem, nem akartam veszekedést.
- Na Fer, indulj öltözni, Seb ti meg várjatok meg minket az aulában. - mondtam
- Most konkrétan kiteszel minket? - Seb
- Ha szükséges. Mindjárt megyünk.
Sebék távoztak Fer és én is rendbe szedtük magunkat. Siettünk hozzájuk, Seb persze nem bírta ki hogy ne szóljon oda.
- Még, hogy ránk kell mindig annyit várni. Nem az esküvőtök lesz. - Seb
- Valóban, de nem árt ha jól nézek ki. - Fer
- Jól nézhetsz ki, ha nem ez az igazi arcod, én nem játszom meg magam. - Seb
- Tessék? - fakadt ki Fer. Bár tudom, hogy nem bántásnak szánta ezt Seb, mégis én is úgy éreztem, hogy túllő a célon.
- Jó, nem mehetnénk végre. - kérdeztem sóhajtva.
- Én nem megyek sehova, olyannal aki azt hiszi, hogy én megjátszom magam. - Fer, tudtam ez lesz, megsértődik, ettől féltem.
- Fer, kérlek.
- Nem. - majd elviharzott. Utána futottam, de beült a kocsiba és elhajtott. Mikor mentem vissza láttam, Seb és Barby beszélgetnek.
- Elvisztek? Nyugi megbékél, csak tudjátok milyen. - mondtam
- Bocsánatot kell tőle kérnem, én nem úgy gondoltam. - Seb
- Tudom. - hajtottam le a fejem. - Fernando egy nagy gyerek. És ezt a sértődései bizonyítják a legjobban.
- Igen. - Barby - Ideje lenne egy kicsit ezt a gyereket megnevelni, ahogy Sebastiant is.
Seb szemei elkerekedtek. Majd nevetésben tört ki.
- Najó induljunk, még be kell törnöm egy spanyol bikát. - Seb.
Majd elindultunk a pályára...