36. rész

*Barby*

Sebastian nagyon megbántott, ezért elhatároztam, hogy nem alszom vele, és kimentem a szobából, míg ő utánam szaladt:
- Kicsim, várj - kapta el a kezem - sajnálom, én tudom, hogy bunkó voltam - hajtotta le a fejét
- Nem érdekel Vettel, ki tudja, hogy ha rémálmom van mit művelsz - gurultam dühbe
- Avval sosem viccelnék! - állította határozottan
- Ezek után higgyem el? - vontam kérdőre
- Ismerlek, tudom, hogy nehéz lesz megbocsátani, de szeretlek
- Látszik - vetettem oda, közbe leültem a kanapéra
- Nagyon szeretlek - suttogta érzékien
- Nem jön be - mondtam morcosan
Ekkor Fernando jött le a lépcsőn.
- Barby, sajnálom - mondta
- Legalább kiröhögtétek magatokat? Jót mulattok? Örülök, hogy hozzájárultam!
- Szívem, kérlek - fohászkodott Seb
- Semmi szívem, Barbara - gurultam be
- Menj Isten hírével Alonso, meg van bocsátva - fintorogtam, azzal Fer elment és Sebet biztatta
- Barby, kérlek bocsáss meg - könyörgött már térden állva.
- Nem - vettem még mindig dühösen oda, majd megkeresem a fürdőszobát és a fürdőkádba helyeztem a párnám és a takaróm, hogy ott alszok, az ajtót persze bezártam.
- Barby, kinyitnád? - kérdezte Seb
- Nem, hagy aludni - válaszoltam
- Itt akarsz aludni?? - lepődött meg
- Hát veled nem fogok.
- Mivel tehetném jóvá Barby, kérlek.
- Semmivel, hagy!..
Azzal a fülemet is bedugtam, hogy ne halljam és elaludtam...

*Seb*

Hiába üvöltöttem és dörömböltem a fürdő ajtaján Barby nem válaszolt. Tudom, hogy nagyon megbántottam, és azt is tudom, hogy nem lesz egyszerű kiengesztelni. Lassan baktattam fel az emeletre. A szobába lépve láttam, hogy Mia és Fernando csókolózik. Hogy mi?? kérdeztem magamban, egy pár percig nem szóltam, majd észre vettek és zavarba jöttek. Barby jól gondolta, tényleg szeretik egymást.
- Folytassátok csak, és aludjatok itt, majd én alszom a kanapén - közöltem velük, és lementem.
Pár perc után jött le Fernando Miával.
- Na, hol van az RB amazonja? - kérdezte nevetve Fer, boldog volt
- Bezárkózott a fürdőbe, és ott alszik a kádba
- Az igen - nevetett Fer - És azt meg tudtad, hogy tiszta volt a köre? - nevetett még mindig, én lehajtottam a fejem
- Ne legyél bunkó - lökte oldalba Mia
- Bár ez hülye kérdés, mert ha jó kört futott volna, akkor nem lenne ilyen durcás - nevetett ismét
- Ez nem vicces - zsörtölődtem - szóba se áll már velem.
- Nehéz lesz őt kiengesztelni - tapintott rá a lényegre Fer
- Szinte lehetetlen - keseredtem el
- Látom Barbara "megmondom a magamét" Meier nem hazudtolja meg önmagát - kacagott Fer - Hát Rómeó sok sikert.
- Az kevés lesz, Barby nagyon berágott rám, és jogosan - néztem a plafont
- Mi lesz, szét bomlik az Red Bull hadosztag? - kérdezte a spanyol
- Madárka neked nem kéne már a fészkedben lenni? - kérdeztem gúnyosan
- Ez a madárka - sóhajtozott Fer, mire Mia nevetett
- Reggel beszélek vele -ajánlotta fel Mia
- Nem sokat érsz el vele, de köszönöm. Ti nyugodtan menjetek fel pihenni - mosolyogtam rájuk.
Egymásra néztek, majd elindultak felfele, de láttam, hogy nézik még mit csinálok. Fogtam a lepedőt leterítettem a fürdő elé, fogtam egy párnát, rádobtam és oda feküdtem aludni, minél közelebb az én Barbymhoz...

35. rész

* Mia *

Miután kajáltunk, megnéztünk egy filmet. Tök vicces volt, de csak a végén jutott eszembe, hogy valószínűleg szegény Barby és Seb egy árva szót nem értettek belőle mert olasz volt. Ezek után aludni mentünk. Elkezdtem megágyazni, amikor Fernando jött ki a fürdőből.
- Kivül vagy belül akarsz aludni? - kérdeztem
- Kívül. - vágta rá.
Aztán bebújtunk a takaró alá. Kedves gesztus volt ez tőle, nagyon meglepett a dolog, és komolyan mondom ez a Fernando nagyon szimpatikus nekem. Amikor már épp elaludtam volna, halkan a fülembe súgott egy jóéjt, aztán átölelt. Nehezen aludtam el, és folyton rosszat álmodtam. Már negyedjére keltem fel, és bántott, hogy Fernandot is felkeltem ezzel.
- Baj van?  - ült fel és oltotta fel az éjjeli lámpát.
- Nem, csak rosszat álmodtam.
- Biztos? Elég sápadt vagy. Hozzak valamit?
- Nem kell, tényleg. Köszönöm.
Átölelt és adott egy puszit az arcomra, majd leoltottuk a lámpát amikor hatalmas zajjal valaki rohant le a lépcsőn. Seb volt az és mondta menjünk fel vele. Szegény Barby álmodott és beszélt. Ezek ketten csak röhögtek én meg odamentem és felkeltettem. Persze jött a poénkodás, amit Barby nem talált olyan viccesnek és én sem. Barby rendesen megsértődött és közölte Sebbel, ő ugyan nem alszik vele. Majd távozott. Seb persze utána ment.
- Istenem, ha ezek ketten nem lennének ki kellene találni őket. - Fer.
- Nem volt vicces ám, igaza van.
- Jó tudom, de a pillanat hevében..
- Mindegy Fernando, menj és kérj tőle bocsánatot légyszives.
- Rendben. - mosolygott rám.
Oké? Ez meglepő, sosem fogadta meg a tanácsom és sosem csinálta azt amit kértem tőle. Mi ütött belé. Hallottam lentről hogy Fer bocsánatot kér, majd magyaráz Sebnek, hogy hajrá királyfi. Lenéztem fentről és láttam, hogy Seb már térden állva csúszik Barby után. Szép. Fernando felballag mellém, és lekiabál:
- Ó Rómeó, mért vagy te Rómeó?
Oldalba böktem Fert, hogy menjünk, remélem hamar elintézik. A szobámban várakoztunk tovább. Fernando is felvette ugyanazt a papírt, amit Seb délután és el kezdte felolvasni.. Red Bull Racing hadosztag: Sebastian Vettel ( de az a kiejtés Szebászcsön., jó poén.) & Barbara "megmondom a magamét" Meier, Scuderia Ferrari: Fernando " a legjobb " Alonso &... leállítottam mielőtt tovább olvassa és elvettem tőle a papírt.
- Én ezt úgy mondtam volna: Scuderia Ferrari: Fernando " sokat képzelek magamról " Alonso.. - vicceltem meg.
- Igen? Azt hiszed?
Majd elkezdett csikizni. Én meg csak kiabáltam, ne ez nem ér és hasonlók. Elterültünk az ágyamon, és vártuk mikor Seb és Barby.
- Mia..
- Igen?
- Tévedtem.
- Ez hogy érted?
- Tévedtem veled kapcsolatban. Nem utállak.
- Komolyan?
- Sőt..
- Igen?
- Kedvellek. Nagyon. Már régóta mutatni akartam neked valamit.
- Mit? - kérdeztem. Mindketten felültünk, ő megfogta a kezem, és a mellkasára tette. A szíve olyan gyorsan vert, megijesztett egy kicsit.
- Mennyire dobog. - mondtam félve.
- Igen. Miattad, érted. Amikor a közelemben vagy ez történik mindig.
Megszólalni nem bírtam. Megsimogatta az arcom és egész közel hajolt, vajon mire készül, és nem hiszem el álmodom, de megcsókolt...

34. rész

*Barby*

Úgy éreztük Sebbel, hogy nekünk kell lemennünk a boltba, hogy a madárkákat hagyjuk kettesben. Bár be kell valljam, eltévedtünk de ez is Sebi hibája, mert nem jól emlékezett, de viszonylag gyorsan megfordultunk és sikerült kiharcolnom tőle egy nyalókát is. Amikor megvoltak a cuccok, a fiúk neki álltak főzni, hogy ebből mi lesz. Mi a addig fényképeket nézegetünk és Mia mesélt a múltjáról is. Sebi sikeresen megvágta magát, komolyan  nem is ő lenne. Majd köténybe beállított és evésre invitált:

- Borzalmas az olasz kiejtésed - nevettem Sebre

- Hát a tied sem jobb - nevetett

- Hülye német - böktem meg

- Jéé, ki mondja - nevetett ismét, majd az ujjára mutatott - Bibis

- Jaj, te  - néztem rá édesen , majd megfogta az ujját és adtam rá egy puszit

- Még fáj? - kérdeztem

- Egy picit - nézett rám édesen, majd kapott rá még egy puszit - És itt is - mutatott az arcára, belementem a játékba és oda is kapott puszit - és még itt is mutatott az ajkára, de itt megtréfáltam, ugyanis megcsókoltam, és megharaptam a felső ajkát

- Áúú - ugrott egyet - ez fájt - mondta

- Tudom - nevettem, - megérdemelted.

- Igen?? - kérdezte sunyin

- Igen  - vágtam rá, majd a karjaiba kapott és úgy futott le velem a lépcsőn. 

Mia utánunk jött le és összenéztek Fernandoval, míg én könyörögtem:

- Sebastian tegyél le - adtam ki a parancsot

- Nem - rázta meg a fejét játékosan

- Tegyél le.

- Nem

- Éhes vagyok. letennéd - szólt most rá Fer

- Nem - nevetett még mindig

- Basi baba tegyél le - néztem rá édesen, majd tátott szájjal le tett és megcsókol - Együnk - húztam az asztalhoz.

Meg kell hagyni, a fiúk remek tésztát csináltak, még repetáztam is amit, nevetéssel nyugtáztak. Kivettek valami filmet, bár olaszul volt és csak Mia meg Fer értette. Mi elég furcsa képeket vághattunk, mert néha el-el nevették magukat. Lassan álmos lettem, Seb vitt fel a szobába, és búcsúzott a többiektől. 

- Még mindig meg vagyok lepve, hogy együtt alszanak. - mondtam a meleg takaró alatt

- Én is, bár már ideje volt, mi Ausztrália óta alszunk jóformán együtt - nevetett

- Jó de az más - nevettem

- Végső soron nem - nézett rá

- Aludjunk - ásítottam, majd hajtottam a melkasára a fejem...

*Seb*

Kettő órakor Barbyra keltem fel, azt hittem rémálma van, de meglepődtem.

- 2-es kanyar 3-as fokozat, utána 3-as kanyar 3.fokozatban majd engedve a 4.-ig - mondta felülve. 

Nagyot kellett nevetnem, nem tudtam melyik pályán jár a kedvesem, de nem bírtam magammal. Lementem a nappaliba, ahol is a madárkáink felkeltek:

- Seb, te mi az ördögöt csinálsz? - kérdezte fáradtan Fer

- Ezt meg kell néznetek - nevettem, azzal mind a ketten feljöttek

- Barby - suttogtam kedvesemnek, aki megint felült és mondta az adatokat

- A 8-as kanyart 5-be, ez egy elnyújtott balos után a le kell váltani kettesebe.

Fernando is röhögni kezdett. Mia állt és nézett minket mérgesen

- Vajon hol jár? - kérdezte Fer

- Fogalmam sincs - nevettünk össze

- Hm.. talán Silverstone - nevetett

- Nem, ez Montréál - hahotáztunk már

- Nem, Suzuka - mondtuk egyszerre és már fogtuk a hasunk a nevetéstől

Mia odalépett mérgesen Barbyhoz, és keltegetni kezdte. Barby fölébredt, és Mia elmondott neki mindent.

- Ti kőbunkók - reagálta le

- Jaj kicsim - nevettem még mindig - de legalább tiszta köröd volt? - kérdeztem

- Ez nem vicces Vettel - bökte oda, és paplannal együtt elindult

- Hová mész? - ijedtem meg

- Én... én.. nem alszom veled - mondta halkan....

33. rész.

* Mia *

Reggeli után Rómába mentünk. Egy belvárosi lakásban laktunk és elég nehéz szívvel léptem be. Francesco bácsi már várt rám. Szegénynek a mami volt az egyetlen barátja. Azt mondta elköltözik az unokáihoz. Beengedtem Barbyékat a lakásba.
- Leszaladok valami kajáért, maradjatok itt nyugodtan.
- Mi? Dehogy is. - Seb.
- De, nyugi. Menni fog.
Fernando már el is tűnt a nappaliban, ami a lakás legnagyobb része volt. Állt a szüleim nagy fényképe előtt ami a falon lógott. Seb és Barby becuccoltak a hálószobámba, ahol Seb az ágyamon megtalált egy papírt. Én megálltam az ajtóban. Seb elkezdte olvasni a papírt:
- Red Bull Racing: Sebastian Vettel & Barbara Meier, Scuderia Ferrari: Fernando Alonso & Felipe Massa..
És így tovább. Igen, azt a papírt találta meg amin az összes pilóta neve volt. Körül nézett és talált egy képet rólam, még kicsi voltam azon a képen, 5 éves. Barby orra alá dugta. Jó volt rájuk nézni, gyönyörű pár voltak. Visszamentem Fernandohoz, furcsa mód még mindig a szüleim képét bámulta. Nem mentem oda hozzá, csak mögötte megálltam.
- Nagyon szép pár. - Fer.
Meglepődtem, hogy tudta mögötte állok, ezért mellé sétáltam.
- Hogy hívták őket? - Fer
- Antonio Salvatore és Fanni Amitrano. - léptem mellé, ő meg magához húzott és átölelt.
- Ők meg ott a nagyszüleid? - mutatott egy kisebb képre.
- Igen. Bár a Salvatore nagyszülőkkel sosem találkoztam ők korán meghaltak. 5 éve Giuseppe nagypapa, és most a mami. - egy könny szalad ki a szememből.
Fernando látta és letörölte.
- Nézz rám, figyelj, minden rendbe jön. Te egy erős nő vagy.
- Igen. Csak tudod egyedül maradtam, még egy macskám sincsen.
- És az RB hadosztag ott bennt? - húzta apró mosolyra a száját.
- Igazad van. Ők itt vannak nekem. És te is.
- Én? - lepődőtt meg.
- Igen, hülyén hangzik, de nem tudom elhinni, hogy utálsz engem, puszta sajnálatból nem lennél itt velem.
- Hát...
Ekkor belépett Seb és Barby, én meg " kiugrottam " Fernando karjai közül.
- Majd mi elmegyünk kajáért, hol az a bolt? - Seb.
- Egy sarokkal lejjebb. - válaszoltam.
- Oké, akkor rohamra fel, Meier kisasszony. - Seb.
- Mindjárt lesz neked olyan kisasszony, na nyomás. Sietünk. - Barby
- Rendben. És Barby..
- Igen Mia?
- Vigyázzatok magatokra.
- Hát persze. - ekkor odajött és megölelt. Majd elindultak. Megkértem Fernandot, hogy segítsen nekem összepakolni a mama cuccait, aztán bezártam az ajtót.
- Már csak azt kell kitalálnom, hogy fogunk aludni. Jó Seb és Barby alszik az ágyamon, én majd alszom a kanapén, te pedig..
- Majd alszom veled.
- Biztos?
- Persze.
Ezek után nagy zsivaly hallatszott kintről.
- Na jön az RB hadosztály. - Fer
Egy picit elmosolyodtam. Fernando és Seb főztek nekünk, mi pedig bent nézegettük a régi képeimet addig is amíg elkészül a kaja.
- Holnap lesz a temetés, szeretnéd, hogy elkísérjünk? - Barby.
- Nem. Úgy értem nem miattatok, csak..
- Jól van, ne szabadkozz, legyen ahogy akarod.
- Köszönöm. Figyelj, ti itt alszotok Sebbel, én meg kint Fernandoval az jó?
- Persze. Várj azt mondtad Fernandoval? - kerekedtek ki Barby szemei.
- Nem tudom máshová fektetni csak a kanapéra. És ő ajánlotta fel.
- Váó.
Ekkor egyszer csak egy "áú"-t hallottunk, de Fernando jelezte semmi komoly, csak Seb egy picit megvágta magát, de jól van. Tovább beszélgettünk, amikor egy kötényben bejött Seb.
- A vacsora tálalva, jöhetnek hölgyeim. Bon Apetit..vagy hogy szokták ezt mondani..

32. rész

*Barby*

Tudtam, hogy most Miának nagyon szüksége van ránk. Fernando is roppant kedves volt vele, meglepődtem, hátha észhez tér. Seb rám nézett, mialatt Miát nyugtattam. Ha ő nem lenne.. de ilyenre gondolni sem szabad.
- Hol fogtok aludni? - kérdezte Fer
- Fogalmam sincs - jelentette ki Seb
- Itt tudtok aludni - jelentette ki - Mia majd alszik Barbyval, mi meg elleszünk a kanapén
Sebbel egymásra néztünk, ő tudta, hogy képtelen vagyok nélküle aludni, mert jönnek az álmok.
- Szóval ti szeretnétek együtt aludni? - jött rá Fer, Seb bólintott.
- Te és Mia alszotok az ágyon, mi Barbyval összebújunk a kanapén - adta ki az utasítást Seb - Mia, nem bánod?
- Nem - szipogta
Későre járt, Fernando kapcsolta le a villanyt. Az éjszaka fénye bevilágított, én bevackoltam magam Sebibe, de láttam, hogy Mia Fernando ölében alszik el. Na, talán Fernando rá jön, hogy szereti. Nem sokat aludtam, össze- vissza forgolódtam, majd végül is ki keltem Sebi öleléséből, és kiültem a teraszra. Pár perc múlva egy szőke bozontos hajú komás srác jött utánam
- Mi a baj kicsim? - kérdezte
- Gondolkodtam - válaszoltam neki
- Nem, soha sem - válaszolta mélyen a szemembe nézve, tudta, hogy azon gondolkodom mi lesz ha ő elhagy.
- Bámulatos, hogy ismersz - mosolyodtam el
- Épp úgy, ahogy te engem - bújt hozzám - Tudom, hogy kikészített téged is, ami Miával történt, hiszen te is tudod, milyen elveszteni valakit aki közel áll hozzád. Nagyon erős vagy, ahogy Mia is, jól lesztek.
- Veled könnyebb - suttogtam a fülébe - Jó lenne, ha Miának ott lenne Fer. Tényleg, mit beszéltetek?
- Fer érez valamit  Mia iránt,csak nem tudja mi az, ezért inkább ellöki - vallott Seb
Ekkor jött ki Fernando is teraszra
- Hát ti? - kérdezte
- Barby nem tud aludni, én meg nélküle nem tudok aludni - mosolyodott el Sebi
- Minden rendben Meier? - kérdezte
- Velem igen, de te Alonso, te nem tudod mit akarsz.
- Ezt most nem értem
- Pedig világos, mint a Nap
- De most sötét van.
- Igen, a fejedben
- Hé, ne most - nyugtatgatott Seb minket.
- Fernando, nem látod a fától az erdőt - jelentettem ki
- Te meg már megint beavatkozol mindenbe, de most örülök, hogy itt vagy.
- Mia a barátnőm, nem fogom elhagyni.
- Tudom, hogy ragaszkodsz mindenkihez, Sebre is rátapadsz és szívod a vérét
- Fernando! - emelte fel a hangját Seb
- Na ide figyelj Alonso - keltem fel Sebi öléből - jó lenne ha ezt a stílusodat lehúznád a mellékhelységben, és észhez térnél végre. Bent van Mia és szüksége van rád, érthető vagyok?!!
Ekkor sírásra lettünk figyelmesek. Mia volt az, biztos rosszat álmodott. Megöleltem és próbáltam megnyugtatni, sikerült is. Úgy döntöttem, hogy a fiúkat száműzöm a kanapéra, nincs apelláta.
Reggel amikor mentünk le reggelizni (Fer és Mia ragaszkodott, hogy tartsunk velük) elég érdekesen néztek ránk a Ferrarisok. A komplett RB itt?? Fernando mindent elmagyarázott Mr. Montezemolonak, aki barátságosan köszöntött minket, és részvétet kívánt Miának. Az asztalnál ülve hangosan gondolkodtam:
- Mia, szeretnél elmenni Rómába?
- Igen.
- Veled tarthatunk? - kérdeztem, itt meglepődött
- Igen
- Miután mindent elrendeztél, átugrunk közösen Toscanaba, rendben?
- Én.. én nem tudom - habozott
- Ezt eldöntöttem - Seb halkan felnevetett, majd elnézést kért, tudta, hogy ha valamit eldöntök, az úgy lesz
- Fernando te is jössz - böktem a spanyol felé
- Én? - kérdezte
- Igen, és nincs ellenvetés.
- Rendben - fogadta el
- És én? - kérdezte Sebi
- Hát... had gondolkozzam csak... ja igen ,te itt maradsz a Ferrarinál. Szerinted? - kérdeztem gúnyosan
- Jól van, na - puszilt a nyakamba, amire a fél Ferrari köhögött, a francba is elfelejtettük. Mindenki tágra nyílt szemekkel nézett...

31.rész

* Mia *

Fernando arcára kiült a meglepettség és borzalom jele. Egyszerűen nem tudta mit tegyen, láttam a szemében bizonytalanságot. Leguggolt elém, és megsimogatta az arcom.

- Mia, neharagudj, nem tudtam, én.. istenem. Mekkora egy tuskó vagyok. - megfogtam a kezét.

- Hoznál nekem egy kis vizet? - hüppögtem.

- Persze, azonnal. - pattant fel és már ott is volt. Amikor ittam, letette a poharat. Teljesen kétségbeestem, ezt nem hiszem el, Fernando pedig leült mellém és megölelt. Én csak sírtam és sírtam, ő meglepő módón mellettem maradt. Egész éjszaka nem bírtam aludni, Fer nyugtatgatott. Egyszer a fejem az ölébe hajtottam és elaludtam.

* Fernando *

A francba mekkora egy állat vagyok, itt üvöltöttem, mint egy hülye, neki meg ilyen problémái vannak. Tudom mit érez, amikor meghalt a nagymamám én is ezt éreztem. De most mit csináljak, nem hagyhatom egyedül.  Fel kell hívnom Sebastiant. Azonnal tárcsáztam, próbáltam halkan beszélni, de Seb szokásosan üvöltött a telefonba, még mindig ezzel a madaras sztorival jött de mondtam neki, hogy ez nem épp aktuális. Elmondtam mi történt ők pedig rögtön jönni akartak. Nem szerettem volna a nyaralást megzavarni, de ha mindenáron jönni akarnak, jöjjenek. Megadtam a címet, és hamarosan érkeztek is. Mia szomorú volt és folyton sírt. Úgy tűnik nehezen teszi ezen túl magát. Nagyon sajnálom, szeretnék vele lenni minél többet. Olyan érzés fogott el amire nem nagyon tudok válaszolni, eddig is talán ezt éreztem, de most olyan erősen tőrt elő belőlem, mint egy vulkán. Ekkor megjöttek Barbyék, aki úgy rontott be a szobába mint egy tank. Láttam, Mia jó kezekben lesz nála. Intettem Sebnek vonuljunk félre, vele talán meg tudom beszélni ezt az egészet. 

* Mia *

 Némileg megnyugtatott, hogy itt van Barby.

- Ne haragudj, hogy miattam, megszakadt a nyaralásotok Sebbel.

- Nem baj, Mia, nagyon fontos vagy nekem, ahogy Sebnek is. Ő is mondta, hogy jöjjünk rögtön.

- Tényleg? És most hol van?

- Az előbb még itt volt Fernandoval. Biztos kimentek beszélgetni.

- Barby, nem is tudom mi lenne ha ti nem lennétek nekem. Meg kell ígérned nekem valamit.

- Mit?

- Felkeresed az apád, mert ő nagyon szeret téged. Én most már végleg egyedül maradtam.

- Dehogy mi itt vagyunk neked.

- Tudom és köszönöm. 

Ekkor lépett a szobába Seb és Fer. Fernando leült mellém a másik oldalamra, Seb meg velem szemben az asztalra. 

- Jobban vagy már? - Seb.

- Igen, egy kicsit.

- Nem lesz semmi baj. - mondta Fernando és megfogta a kezem...

30. rész

*Barby*

Kiderült, hogy Mia és Fernando egy szobába kerültek. Örültem a hírnek, amikor két kar ölelte át a derekam. Jeleztem a szőkeségnek, hogy Mia az, és Ferrel van. Azonnal nevetni kezdet és a kómás szőke buksija felderült Üvöltött is a telefonba, amire Mia csak nevetni tudott, és ki találta a közös nyaralást is. Néha, azért vannak remek ötletei.Már minden kész volt a reggelihez, le ültünk ettünk, és beszélgettünk.
- Jót fog tenni nekik, ez az egy szobás történet - mosolyodott el Seb - Talán a madarunk végre belátja az érzéseit.
- Na igen, nem ártana, ha nem viselkedni úgy, mint egy makacs öszvér.
- Tőled tanulta - nevetett, a kis szemtelen
- Vigyázz Vettel, vigyázz, mert lesújt a haragom - fenyítettem meg
- Már alig várom - mosolyodott el féloldalasan
Reggeli után összeszedtük a cuccunkat és Görögország felé vettük az irányt. Fárasztó volt az út, kb 14:00-kor értünk oda, az utcák kihaltak voltak, mivel déli népről van szó, itt is létezik a siesta, csak itt nem tudom hogy hívjak  Elfoglaltuk a szállást, kipakoltunk, majd a partra vettük az irányt. Jóformán senki nem volt kint. Élveztük, hogy ketten lehetünk, sajtó és csapat nélkül. Jó kis vízi csaták kerekedtek ki, de mindig Sebi nyert, meg is mondtam neki, ezért még számolunk.
- Sebi, eláshatlak a homokba? - kérdeztem aranyosan
- Már el akarsz ásni? - nevetett - Mit tettem? - kérdezte színpadiasan
- Na, légyszi - végül is belement.
Teljesen elástam, csak a feje látszott ki, majd úgy csináltam, mintha otthagynám.
- Barby, hova mész? - pánikolt be
- Hát, megéheztem - nevettem
- És engem itt hagysz?
- Igen, ez a büntetésed, én mondtam, hogy nem úszod meg - nevettem
Seb fancsali képet vágott, én tovább sétáltam, mire felkiáltott
- Szánom, bánom mindent bűnömet, csak engedj ki - kérlelt
- Hm.... jó kis fiú leszel? - kérdeztem
- őőőőőő... igen
Ekkor elkezdtem kiásni. De neki is volt egy terve. Amint mozdulni tudott, felkapott és a vízbe vitt, majd letett a kezére, és csókolni kezdett. Nagyon érzékien csinálta, kezdtünk volna bele melegedni, amikor korgott a hasam, amire felnevettünk:
- Én mondtam, hogy éhes vagyok - nevettem Sebire.
Ő felhúzott, elmentünk a szállodába átöltözni és keresetünk egy éttermet. Eleinte minden tengeri herkentyűből készült ételeket ajánlottak, amire én fintorogni kezdtem:
- Látom, nem nagyon nyerte el a tetszésedet - nevetett ki
- Nem vagyok oda ezekért - fanyalodtam el
- Rendben, akkor rendelünk valami németeset - nevetett ismét
- Remek -vágtam rá azonnal, amire ő nagy nevetésben tört ki.
Vacsora után visszamentünk a szállodába, én mentem először a fürdőbe, addig Sebi meccset nézett, majd amikor ő ment, én kikapcsoltam a tv-t és kiálltam az erélyre nézni az eget. Sokáig állhattam kint, mert egyszer csak egy puszit éreztem a vállamon, majd két erős kezet a derekam köré fonódva.
- Gyönyörű a táj - emlitettem
- Te még szebb vagy - vágta rá, mire én elmosolyodtam
- Hiányzik a versenyzés - Sebi színpadiasan nézett fel - Hé, te több futamon vehettél részt - böktem meg
- Tudom - nevetett, mire megcsörrent a telefonja.
Kicsit dühös voltam, ő rám nézett, majd mosolyogva vette fel.:
- Hello madárka - tudtam, hogy Fernando az
- Most nem alkalmas - mondta komoran
- Várj, kihangosítalak - majd meg is tette, hogy én is halljak mindent
- Szia Fer - köszöntem a spanyolnak
- Szia Barby - viszonozta
- Miának, meghalt a nagymamája - azonnal egymásra néztünk Sebivel
- Hogy mi? - kérdeztem - Hol vagytok most azonnal odarepülünk - néztem Sebre, aki bólintott
Fenando elmondta a pontos címet, majd elbúcsúzott. Azonnal összepakoltunk és Madonna di Campiglioba vettük az irányt. Késő este értünk oda, azonnal beengedtek minket. Mia ott sírdogált, én szorosan megöleltem.
- Sírj, csak, ettől megnyugszol, a fájdalmadat nem szünteti meg, tudom mit érzel, de én itt vagyok - mondtam neki határozottan...